Az utóbbi fél évben az ön nevét a női szépség sokfélesége kapcsán lehetett hallani. Hogy vélekedik erről?
Bízom benne, hogy más jelentéstartalom is felmerül a nevem kapcsán.
De ha az elmúlt fél évről beszélünk?
Így nem bánom. Én vagyok a valódi szépségért folyó kampány szóvivője. Nagyon fontos ez az ügy nekem. Ma a szépség fogalma nagyon sztereotip és szűkre szabott. Ez nem tetszik nekem, mint ahogy az sem, hogy ma a siker szinonimája az, hogy vonzó legyél és fiatal. Mindenhol azt látod, hogy külsőségekben van megfogalmazva a vonzóság, és nem az utcakép reprezentációja látható a televízióban. Ezt tiszteletben tartom, hiszen nyilvánvaló, hogy a televízió mesét kell, hogy szolgáltasson, de gyűlölném, ha minden reggel a fürdőszoba tükörbe nézve egy odarajzolt kontúrral kellene szembesülnöm, hogy hol nem férek bele. Amikor ma Magyarországon százból kettő nő tartja magát szépnek, akkor szerintem érdemes ezen a dolgon vitatkozni egy kicsit, összekacsintani és átgondolni. Ez nem egy natúrkampány arról, hogy légy ápolatlan, hanem hogy örülj a sokféleségnek és a különbözőségnek. Nem szeretnék klónozott Kate Mossok között élni.
Mindeközben az öregedő nyugat-európai társadalmakban a reklámok egyre inkább a 40 feletti korosztályt célozzák meg.
Tizennégy évet televízióztam, két éve nem vagyok képernyőn, a tanítványaimnak az szoktam viccesen mondani, hogy én ma már célcsoportnak sem vagyok jó. Ha 18-39-ben gondolkozik a kereskedelmi média, akkor a negyven mi? Érett vagy öreg? Hiteles vagy lejárt? Létezik a senior marketing: egy normális társadalomban - és remélem, Magyarország is efelé tart - ötvenévesen engedheti meg magának az ember, hogy igazán kényeztesse magát. Ha kinyitom a német Bunte magazint, a hatvanhárom éves női televíziós sztárról olvasok. Ehhez képest nálunk óriási fiatalságkultusz van.
A kampány által kiváltott reakciók között többségben voltak a pozitív hangok, ám a Tűsorok kiosztotta önnek a Tűpárna-díjat. Miért bántotta a kampány a feministákat?
Ez a díj inkább csak szakmai szempontból zavart. Szerintem a legveszélyesebb a sound bite: egy kontextusból kiharapni egy mondatot, ami könnyen félreértelmezéseknek adhat teret. És itt épp ez történt. A kampány - ami egyébként 2006-ban folytatódik - semennyire sem volt feminista, a sokféleség dicséretét és az önelfogadás lehetőségét hangsúlyozta.
Nem onnan ered ez az egész probléma, mert a nők meg akarnak felelni a férfiak elvárásainak? Őket meg manipulálja a tömegmédia.
Biztos összefügg a kettő. Felhívott egyszer egy hallgató, akinek a pasija fölmutatott egy címlapot, hogy "nézd, te is ez az alkat vagy, nézhetnél így ki!". Érdekes lenne egy olyan akció, ahol mindenkiből címlaplányt csinálnak. Hiszen sminkkel, maszkmesterrel, stylisttal, jó fotóssal és a photoshop lehetőségével bárkiből lehet címlaplány. A szépség egy adomány, ami a matematikai tehetséghez hasonlóan vagy jött vagy nem jött. Ami vicces, hogy ma nem Igaly Diána hihetetlen összpontosító képessége vagy kitartása az, amitől idol tud lenni valaki, hanem kizárólag a külsőségtől, pusztán attól, hogy esztétikailag szép.
A magyar sajtó egy jelentős részét a bulvár uralja, ahol az ábrázolt kép eleve deformált. Ön szerint milyen női képet lehetne eladni a bulvárban?
A kérdése alapján a bulvárnak van egy kis negatív felhangja, miközben pedig létezik minőségi bulvár. Nekem nem az a bulvár, hogy "XY híresség majdnem örökbe fogadott egy macskát". Biztos, hogy mindenkinek megvannak a maga színes történetei, amik szólnak is valamiről. Ehhez egyrészt olyan emberek kellenek, akikkel történnek dolgok és azt szívesen el is mesélik, másrészt jó kérdések. Ha valakit hetente felhívnak azzal, hogy mondj már valami érdekeset, az nem újságírás. A kérdés inkább az, hogy mire vagy kíváncsi? Egy jó kooperációban szerintem létezhet minőségi bulvár. A Somából például milyen kontúros szelete lett a médiának, miközben semmilyen sablonba nem fér bele. Ugyanakkor visszás, hogy még csak most jelent meg az első CD-je.
Még az Osztálytalálkozó idején nyilatkozta valahol, hogy a magyar médiával az a baj, hogy a nőktől is a férfiakra jellemző agresszív attitűdöt várják el. Hozzátette, hogy ennek ön nem akar megfelelni.
Szeretném, ha egy mondatomból sem azt olvasnák ki, hogy én a pálya széléről irigykedek. Ez nem attól van, hogy én most nem vagyok képernyőn, hiszen amikor képernyőn voltam, ugyanezzel az attitűddel végeztem a munkámat.
Hallani viszont most is lehet önt.
Igen, de ez is érdekes: ha nem látszol, nem játszol. Ennyit én életemben nem dolgoztam, mint most: rádiózom (Budapest Rádió), tanítok (televíziós -és rádiós alapismereteket), írok (a Gusto magazinnak), konferenciákra kérnek fel. Nagyon sok mindent csinálok, de ha felismernek az emberek az utcán, mégis azt kérdezik, "Nórika, hova tűnt?" Itt ma a nyilvánosság iktatja törvénybe, hogy ki létezik. Nincs AGB-m, nincs nézettségi indexem, és ettől kezdve, mint NDK-s levehető ajtajú turmixgép, nem vagyok ott a karácsonyi akciós kínálatban.
Ha most mindenben szabad kezet kapna, milyen műsort készítene?
Ha onnan indulunk, hogy mit nem, akkor a politika és a gazdaság kilőve, mert nem az én területem. Mindig a történetek érdekeltek, ezért azt hiszem, szívesen beszélgetnék, de nem egy kattogó dialógusban, hanem ott, ahol adott esetben 20 másodperc csönd is lehetne.
Mit tekint pályája csúcsának illetve mélypontjának?
Az egyik csúcsra Albert Györgyi hívta föl a figyelmemet: felidézte a Margitai Ágival és az Elliot Aronsonnal (A Rábeszélőgép szerzője - a szerk.) készült interjúimat. Nagyon szerettem a Doszpot Bélával a Béla angyalait. A Reggeliben az Alföldi Robi egy ajándék volt az élettől. A mélypont egy döntés volt, amikor azt hittem, hogy érdemes váltani. Ekkor mentem át a TV2-höz - épp rossz időben.
Személyes életébe nem túl gyakran enged bepillantást. A családjáról például mindig is ritkán beszélt.
Ha mondjuk jött egy váltás az életemben, vettem egy nagy levegőt és a számomra elfogadható médiumokban egyszer-egyszer elmondtam. Hogy ne találgassanak. Szerintem ha az ember nem óvja a személyiségének határait és feloldódik ebben az egészben, akkor önmagát veszíti el. A lakásomba addig nem engedtem be egyik lapot sem, amíg azt a lakást nem akartam eladni. Nem feltétlen akarom, hogy tudják, hova teszem fel a lábam, ha pihenek. Én ebben szigorú vagyok, mások kevésbé. Egyébként ijedten nézem, hogy zajlanak életek címlapokon. A gyerekeim sokáig nem értették ezt az egész ismertségesdit, aztán meg utálták. Ezért iskolás koruk óta nem engedem őket fényképezni, mert nem szeretik.
Hogy tereli a fiait az ön által jónak tartott irányba?
Régóta próbálom a gyerekeimmel értelmeztetni a reklámot. Ha a manuipuláció - ami nem feltétlen negatív - tudatosodik, az ember szabadon választhat. És ezzel én játszom otthon. A gyerekeimmel mindig is dolgoztam gondolatokkal vagy kérdésekkel, és ma már észreveszik a huncutságokat vagy a lehetetlenségeket. Gondolkodó és kétkedő gyerekeket kell nevelni, akik tudnak visszakérdezni.
Mit olvas most?
Újra elővettem Thomas Manntól a Varázshegyet. Előtte Coelho összest.
Írna szakácskönyvet?
Akkor, ha kérdezhetek egy szakácsot és én írom le.
Szily László kollégánk vagy Szili Katalin házelnök a rokona?
Nem, de a Szily Laci volt vendégem. Nekem Szombathelyen vannak rokonaim.
Tíz kiló pluszt vagy tíz kiló mínuszt szeretne inkább?
Ha muszáj választani, akkor mínuszt.
Azt olvastam valahol, hogy remek szamba-táncos.
Szamba!? Rémhírt terjesztettek. Kétszer átúsztam a Balatont - ha már extremitás kell.
Karácsony pro és kontra?
Legjobb: az illata. Legrosszabb: a kényszerek.
|