Szentpéteri Csillát nagyon bántotta, hogy a média sokáig mellőzte, bár sosem vágyott arra, hogy a fehérneműiről legyen híres. A zongoraművész most egy Pantene reklámfilmben szerepel, amire – mint megtudtuk - többek közt a kisugárzása miatt kérték fel.

Ön szerint mit jelent a kisugárzás szó?

Ezt a szót elkoptattuk, akár a globalizáció fogalmat. Szerintem, ha az ember eljut egy magasabb tudásszintre - az olvasottságot, tájékozottságot, bölcsességre való készséget értve ez alatt - ha megtalálta belső békéjét, elfogadja a földi létet olyannak, amilyen, gondolkodó lény, szeretet van benne, akkor ez látszik a tekintetében, a természetében, lesz kisugárzása. Sok dolgon nem tudok változtatni, de amin tudok, változtatnom kell, hogy az által harmonikus legyek önmagammal szemben, és kifelé, a világ felé is.

Mindig kell, hogy megtapasztaljak és felfedezzek új dolgokat, amelyektől több leszek emberileg és agysejtileg is. Ha az ember azt csinálhatja, amit szeret, azon a helyen van, ahova vágyott, megmérte önmagát és szeretik Odafönt, béke uralkodik bensejében, akkor ez tükör mások szemének. Kisugárzás akkor nincs, ha olyan dolgot kell csinálni, ami teher számunkra, ha keserves a megélhetésünk és ha rádöbbenünk, hogy nincs kiút. Akkor nem ragyog a szem, nem boldog a lélek, s nem tudunk önfeledten nevetni.

Eszerint egy utazás is tud akár kisugárzást teremteni?

Klikk!

Mondhatjuk úgy is. Nekem szerencsére sok utazás adatott meg. Többszörös ösztöndíjjal eljutottam Amerikába, Spanyolországba, Svájcba, Rómában szereztem mesterdiplomát. Ezek felfedező utak voltak a számomra. Nekem nem az a legfontosabb, hogy kipipáljam az Akropoliszt, a Pantheont, jellemzőbb, hogy egész nap ülök egy téren és nézelődöm, illatokat, színeket szippantok magamba, emberi arcokat tanulmányozok. Nagyon fontos, hogy az embernek rengeteg élménye legyen, azokat el tudja raktározni, és ebből táplálkozni tudjon, s mindez tükröződjön az arcán.

Ragaszkodik Magyarországhoz? Az a műfaj, amit ön képvisel, nemzetközi.

Nem vagyok ilyen tekintetben ragaszkodó típus. Ha holnap azt mondaná az osztrák ügynökségem, hogy települjek át Bécsbe, nem problémáznék. Honvágyam általában az utazás iránt van. A magyar közönséget ugyanakkor nem szeretném itt hagyni, tőlük kaptam meg mindent ahhoz, hogy tovább alkossak, zenéljek. Szeretek külföldön játszani, az ottani közönség is kíváncsi erre a zenei világra.

Miután leérettségizett, szépségversenyen indult. Miért?

Amikor életemben először voltam a szerelmemmel nyaralni, édesapám küldött egy táviratot a táborba, hogy kislányom, azonnal gyere haza. Azt hittem, baj van. Amikor hazaértem, mutatott egy hirdetést és azt mondta, neki nem sok kívánsága volt eddig az élete során, de most szeretné, ha indulnék ezen a szépségversenyen. Borzasztóan utáltam a ceremóniát és az egész nem az én világom. Nem szeretem mutogatni magam, nem érdekelnek a külsőségek. De egy apának nem lehet ellenállni.

Szóval én nem mentem fel kificamított csípővel a színpadra, nem sminkeltem magam őrült módon, nem bájologtam erőltetetten. Sokáig sportoltam, ez adott egy természetes tartást, s volt bennem egy olyan ösztönös ”mindegy, mi lesz„ hogy nem görcsöltem. 18 éves koromra már rengeteg jó dologban részt vehettem, koncerteztem már két éve sokfelé, igaz barátaim voltak és a szerelem is megtalált.

Pozitív szemléletű nő vagyok, nagyon ritkán keseredek el, de akkor nagyon. Nehezen tolerálom, ha olyanokat látok az újságban, a tévében, akik semmit nem tettek le azt asztalra. Nagyon szomorú voltam két-három évvel ezelőtt, mert annyira mellőzött a média azok után, hogy az olasz kormány kitüntetett, Phil Collins előtt adtam koncertet Genfben, ahol a kongói királyi család, Albert herceg, Károly herceg és más elismert nagyságok hallgatták zenémet, 15 ország közül választották ki produkciómat Bécsben, s ezzel az új stílussal Brüsszelben zenélhettem, az EU-csatlakozás alkalmából. Párizsban a volt francia miniszterelnök ült az első sorban, s végig ritmusosan dobolt a lábával.

Mit gondol, miért mellőzték?

Nézze meg képeinket!

Nem tudom. Azok után, hogy anya vagyok, feleség vagyok, nő vagyok, amit csinálok, talán avantgarde útnak is nevezhető, szóval a mellőzés szívenütő volt. Aztán beletörődtem, és úgy éreztem, jobb is így, mert ha mindennap jelen lennék a bulvársajtóban, akkor nem lenne kuriózumértéke annak, amit csinálok. Így viszont azt mondhatják, van egy nő, aki nem a magánéletéről és a fehérneműiről híres. Egy nő, aki teszi a dolgát nagy erőbedobással, komolyan, de jókedvűen.

Ezt sugározza magáról?

Örülök, ha így látszik. Persze én is sokszor vagyok elkeseredett és mostanában káros szenvedélyemmé vált a stressz. Ezen a szinten házasságtörő vagyok, mert a stressz komolyabb társammá vált az utóbbi időben, mint a saját párom. Azért volt nagy öröm számomra, hogy a Pantene elkészítette velem az új reklámfilmjét, mert sokszor azt láttam, hogy olyan arcok szerepelnek gyakran a nyilvánosság előtt, akikről fogalmunk sincs, valójában mivel foglalkoznak, mi a céljuk. Nekem ez a reklám nem az anyagiak miatt volt fontos. Nem vagyok anyagias, mindenem megvan, amire szükségem lehet itt, ezen a földön.

De ez a felkérés mégis pótolta valamelyest a hiányérzetemet amiatt, hogy a média sokszor mellőzi azokat az embereket, akik elviszik Magyarország hírét a világba, akiket nem a botrányaik miatt szeret a közönség, s akik nem felszínesen gondolkodnak a világról. Az a baj, hogy ha kimondják azt a szót, hogy zongoraművész, akkor sokan még mindig azt hiszik, hogy van egy nő, aki a fekete-fehér billentyűkön elborultan elvont zenéket játszik.

Ehhez képest mit játszik?

A zene, amit csinálok, pillanatnyilag egy hiányzó láncszem a komoly és a könnyűzene közt. Komolyzenei motívumokat, dallamokat hozok át a XXI. századba, saját és kitűnő zenésztársaim zenei ötleteivel továbbgondolva, és most már saját szerzemények is gazdagítják repertoáromat. Olyan zene, mely független felekezettől, kortól, nemtől. Mindenkihez szól. Zongorázni másképp is lehet, természetesen mindenki szabad joga, hogy eredetiben vagy általam átírt formában hallgatja-e ezeket a műveket. Egy nő zenél fantasztikus férfi zenésztársakkal, akikkel elementáris rock, latin, jazz és porcelánfinomságú zenét csinálunk klasszikus zenére alapozva. Én egy kísérletezgető, öntörvényű musztáng vagyok. Mindenféle hangulati skálán mozgunk együtt: az ördög kapujától elmegyünk akár egy jó spanyol fiestára is.