Úgy érzed készen álltok a szombati koncertre?
Sikeres vidéki turnét tudhatunk magunk mögött, ezért úgy érzem, összeérett az anyag. Ami miatt mégis izgulok, hogy nincs két egyforma hely, és közönség sem. Nagyon félek is a pestiektől.
Miért tartasz tőlük?
Inkább úgy mondanám, kíváncsi vagyok, ők mire kíváncsiak belőlem. Nekik milyen elképzeléseik vannak erről az egész történetről. Nem kaptak ugyanis túl sok információt. Annyit tudnak, hogy ez örömzene lesz jazzörökzöldekkel, világslágerekkel angolul. Aki a Nem harap a nénit szokta meg tőlem, vagy a többi magyar nyelvű szerzeményt, vajon mit fog ehhez szólni, hogy ezeket nem hallja majd?
A vidékiek mit szóltak hozzá?
Döbbenetes volt, ahogy hagyták magukat elsodortatni a zene által. Hogy mennyire tudom a budapestieket majd kvázi meghódítani, arról most elképzelésem sincs.
Nagyon kevesen adhatnak koncertet a Művészetek Palotájában. Azon kevesek is leginkább komolyzenészek.
Épp ezért vagyok nagyon hálás a palotának, hogy beengednek. Az egész turné ötlete úgy született, hogy tavasszal bent jártam, és lehetőséget kaptam rá, hogy egy koncertet adjak. Amikor konkréttá vált a koncert, akkor gondoltunk rá a zenekarommal, hogy vakrepülés lenne csak úgy nekifutni. A palotabeli koncertre felkészülésnek tehát része lett a vidéki turné.
A koncert címe: Örömzene. Ez pedig a kiváltságosoknak jár a magyar könnyűzenében. A pályád elején a hollandiai nehéz időket is örömzeneként fogtad fel?
Szomorú, de igazad van abban, hogy sokan úgy gondolják, kiváltság, ha az ember azt csinálja, amit szeret. Én azonban nagyon bízom a fiatalokban, mert rajtuk látom, érzem, hogy ők nem annyira kiszámítottak, mint az én generációm. Engem bizonyos kiadók azért nem foglalkozattak, mert azt mondták, nem találják a célközönségemet, vagy a műfaj, amit szeretnék képviselni, annak Magyarországon nincs célközönsége. De ez régen volt. Most itt nálam tényleg önkifejezés van, és nem kimódolt, kimatekozott marketing, hogy ebből minél több pénzt beszedjünk.
Nehéz elhinni, hogy nem fűződnek egy turnéhoz anyagi elvárások is.
A jövedelmezés itt tényleg mellékes. A lényeg, hogy olyat csinálunk, amiben sok örömünk van. Ezt a luxust, úgy érzem, muszáj megengednem magamnak ahhoz, hogy boldog és harmonikus embernek érezhessem magam.
Enélkül nem éreznéd magad boldognak?
Tudod, az életemnek a zene az a területe, amelyben kvázi magabiztos vagyok. A színházba csak néhány éve kerültem be, ott inkább igyekszem, szorgalmas és alázatos vagyok. A televíziót pedig csak játékosan tudom felfogni, komolyan venni igazán nem tudom. Éppen ezért az a fajta minőségi visszajelzés hiányzott nekem, amit mint énekes kaphatok, vagy nem kaphatok. A zene belőlem fakad, ebben a műfajban tényleg biztonságban érzem magam. Az összes többi a fejem fölött történik. Televíziós szerkesztők, igazgatók döntik el a televíziós pályafutásomat, színházigazgatók döntenek a színházi pályámról.
A televíziós pályádat illetően például miért nem hozol döntéseket?
Nem akarom, hogy az a felelősség is az enyém legyen. De az éneklés a saját szabadságom.
Sosem volt olyan korszakod, amikor úgy érezted, ebben nem döntöttél jól?
Mindig voltak nehéz korszakaim, most is vannak.
Milyen téren?
Nem az éneklés terén, mert meggyőződésem, hogy egyre inkább afelé halad a világ, ami nekem jó. Egyébiránt a saját ténykedéseimet illetően elég kritikus vagyok. Ha az önkritika találkozik a kívülről érkező kritikával, akkor meg kell születnie annak a döntésnek, hogy eddig, és ne tovább.
Miről született meg ez a döntés?
Nem árulom el. Annyit mondok, valami van a levegőben.
Nem értek semmit. A televíziózásra gondolsz?
Sok téren vannak dolgok, amiket redukálnom kell, hogy magamból megmaradjon magamnak valami. Nem népszerűséghajhász ember vagyok, szeretnék önkifejező ember lenni.
Ezt nevezik exhibicionizmusnak?
Nem vagyok exhibicionista, csupán szeretnék elszépelegni abban, amihez értek. Eddig tudtam azt, hogy mit szeretnék, és most már azt is tudom, mi az, amit biztos nem.
Mi az?
Sok minden. Nem tudom például, akarnák-e még az életemben klasszikus értelemben vett poplemezt készíteni.
Amikor a Csacska Macska vokálra visszagondolsz, mint az első zenekarodra, mit érzel?
Imádom. Nagyon jóleső nosztalgia rágondolni.
Gyakran csetelsz?
Nem, csak egy időszakom volt, amikor cseteltem.
Abból az időszakodból könyv is született, mert éppen a "Don" nickkel író Kirády Attilával kezdtél beszélgetni, aki számodra arctalan és ismeretlen volt. Mégis elmesélted neki a szüzességed elvesztését, megosztottad vele a félelmeidet, és a véleményed a világodról. Őt pedig eleinte idegesítette, hogy kioktatod, majd ragaszkodni kezdett hozzád. Miért épp egy idegennek tárulkoztál ki?
Nincs ebben semmi misztikus. Az ember egy idegenek könnyebben megnyílik. Pláne arctalanul.
A Szulák Showban hírességek rejtett énjét keresed, tulajdonképp lelkizést folytattok a kamerák előtt. Kevesen hinnék rólad, hogy téged esetenként egy anomin fórum nyit meg.
Úgy alakult, hogy elég magányosnak éreztem magam, szükségem volt valamiféle minőségi kommunikációra.
És ez a kapcsolat betöltötte ezt a szerepet?
Bőven.
Akkor miért nem alakult ki belőle szerelem?
Azért én nem vagyok egy olyan könnyen szerelmesedő típus.
Ha viszont szeretsz valakit, akkor bátran szereted?
Akkor bátran, és mindent bele.
Amikor az imént csörgött a telefonod, azt mondtad, a szerelmed keres. Mindig így hívod a kedvesedet?
Elég sok mindennek szoktam hívni.
Ő az, aki időnként megjelenik a sajtóban, de valójában sosem lehet róla megtudni semmit.
Így van, ugyanis nem szeretném tönkretenni az életét. Nekem a tanult hivatásom az, hogy kiállok az emberek elé és megmutatom magam. Neki más a foglalkozása, más a lelkülete. Másfelől azért nem akarom, hogy írjanak róla, mert nincs rá szükségünk, hogy nap mint nap magyarázkodnom kelljen a buta újságírói frázisok, és a számba adott mondatok okán.
A 'hogyan tudod egyeztetni a munkát és a magánéletet' témára gondolsz az újságírói frázisok említésekor?
Is. Arra gondolok, nem mindig tőlem szármatik az, amit olvasnak rólam. De őt ne számoltassa el a saját köre, hogy ami megjelent, az tényleg úgy volt? Ez borzasztó.
A legkedveltebb sajtófrázis rólad a domináns nő imidzse, akitől félnek a férfiak. Ez kiapadhatatlannak tűnik.
A többi közhely annak tűnik, és igazából ezekre nem is akarok válaszolni. Nekem már rég nincs mit mondanom a sablonokra. Arról adjanak hírt, amit csinálok. Azt, hogy milyen vagyok, már kivesézték.
Legalábbis egy részed.
Milyen alapon várja el bárki is, hogy a birtokába kerüljek? Én sem várom el, hogy minden egyes sejteddel a része legyél az életemnek, még a legközelebbi barátaimat sem kívánnám birtokolni. Van egy részem, amit lehet látni, érzékelni, ez a közé. És van egy részem, amihez senkinek semmi köze.
Mit csinálsz a televíziós felvételeid után?
Épp csak arra van energiám, hogy hazamenjek, és lerúgjam a cipőmet. Néha nyúzom a macskámat. Esetleg megiszunk egy pohár bort a párommal és beszélgetünk.
Nyomaszt valamennyire, hogy az utolsó pillanatban tudsz csak bevásárolni karácsonyra?
Nem. A koncert után, vasárnap még kényeztetem magam, aztán délután még van egy gyerekeknek szánt rendezvény a Parlamentben, és hétfőtől elindul a szánkó. Nem csinálok belőle nagy ügyet. Vannak olyan titkos felvételeim, amik nem jelentek meg sehol, de a barátaimnak átírom cédére. Ez szerintem nem olyan rossz ajándék tőlem.