A Magnum Igazi Nő pályázatát egy Kalocsa melletti tanyán állatokat tartó lány nyerte meg, aki állatterápiás farmot szeretne létrehozni. Ternyik Noémi ritkán eszik, mert nincs ideje, és ritkán alszik, mert hajnalig az állatait látja el, azután a helyi Tescóban tölti áruval a polcokat.

A hétköznapi nők iránti fogékonyságát bizonyította a Magnum legújabb pályázatával, melyben 3 millió forinttal támogatnak egy olyan magyar nőt, aki meg szeretné valósítani az álmait. A négytagú zsűri, Schell Judit, Ónodi Eszter, Szinetár Dóra és Zséda a benyújtott pályaművek alapján a kalocsai Ternyik Noémit választotta meg az összegre leginkább méltó, úgynevezett Magnum Nőnek.

Miután szép lány

A bemutatkozó kisfilmje szerint a fiatal nő egy Kalocsa melletti állatfarmot szeretne létrehozni, ahol lovasterápiás tanfolyamokra, nyári gyerektáboroztatásra és számos egyéb, állatokkal és a vidéki élettel kapcsolatos programra teremtene lehetőséget. Miközben a cég Ternyik Noéminak átadta az összegről szóló csekket, az édesanyát, Ternyik Csabánét kérdeztük lánya önmegvalósítási lépéseiről.

Képek

„Erdő mellett lakunk, és Noémi gyerekkora óta az állatok között érzi magát a legjobban. Próbáltuk másfelé terelni, mert amit ő csinálni akar, az fiús foglalkozás, és miután szép lány, örültünk volna, ha nem ebbe az irányba orientálódik.” Ternyik Noémit édesanyja felvetéséről kérdeztük elsőként.

15 kilót fogyott

„Anyu az egészségem miatt aggódik”- mosolygott a reménybeli állatfarm-tulajdonos, aki harminc állatról gondoskodik otthon: lovakról, birkákról, vadászgörényekről, kutyákról és macskákról. „Hogy jobban érthető legyen, mitől ijedt meg: a napom úgy néz ki, hogy iskolába járok, mellette dolgozom. Mielőtt reggel 6 órára elmegyek dolgozni, el kell látnom az állataimat, és ha hazajövök, vagy tanulok, vagy takarítok, este pedig megint az állatokhoz megyek. Enni nincs időm, ezért az elmúlt fél évben 15 kilót ledobtam. A szüleim attól féltek, ez annak a jele, hogy megrokkanok, pedig tele vagyok energiával. Amióta stabilan járok, állatok közé megyek.”

Ternyik Noémi a kalocsai Tescóban árufeltöltőként dolgozik hajnaltól kora délutánig, az áruházban tizenhat cég termékeiről gondoskodik. Az állatokat folyamatosan gyűjti a családi ház mellett álló telken.

Bérelek egy lószállítót

„Ha megtudom, hogy egy állatot a vágóhídra akarnak vinni, megyek érte, nehogy baja essen. Általában csontsoványan, alig élő állapotban kerülnek hozzám. Volt olyan eset, amikor kiscsikó volt a sérült lóban, úgy próbálták levágni. Nagyon durva, de ilyenkor nem kezdek el prédikálni, hanem bérelek egy lószállítót, és rohanok az állatért ezerrel.”

Saját bevallása szerint Ternyik Noémi ösztönösen tudja, hogyan kell táplálni a legyengült állatokat, de néhány éve célirányosan kezdett el tanulni, hogy állattenyésztő mérnök legyen. A vágóhídi alkuról így beszélt: „tudom a vágóárakat, lecsorbítom az eladó szája szélét azzal, ha közlöm vele, mennyit adnak majd az állatáért. A legtöbb emberben felébred a lelkiismeret, és inkább nekem adja el a gyenge állatát, mint egy sintérnek. Most is hívtak, hogy van egy mentenivaló ló, leszek szíves összekaparni rá a zsetont: 200 ezret akarnak kérni érte."

Csiszre kijövök a fizetésemből

A leendő farmer elmondta, a fizetése nagy részét az állataira fordítja, saját magára nemigen szokott költeni. „Általában csiszre ki szoktam jönni a fizetésemből, de most a telefonszámlámat nem tudtam befizetni. Kibírom, hogy 1-2 hétig nem telefonálok, csak az állatoknak mindenük meglegyen.” Az egyetemista arról is beszámolt, hogy pihenési szokásait szintén a farmhoz igazítja. „Előfordul, hogy napokig nem alszom. Amikor a lovaim ellenek, addig kint vagyok velük, amíg el nem kell indulnom dolgozni.” Ami a szórakozást illeti, arról az állattartó röviden beszélt: „reggel ötig van időm, mielőtt indulnék hazulról.”

Ternyik Noémi azt tervezi, a pályázaton elnyert összegből olyan állatterápiás központot hoz létre, amely az érdeklődők számára nyitott lesz. „Az állatoknak különleges képességeik vannak, erre szeretném felhívni a figyelmet. Van egy telitalpas lovam, sántít és az egyik szemére vak, de ha rárakom a kétéves gyereket, akkor laposkúszásban közlekedik, annyira vigyáz rá.”

Vinném haza, felnevelném

A lány úgy tervezi, hogy egyedül valósítja meg elképzeléseit, a barátjának ugyanis eltérő az érdeklődése. „Ő vendéglátós, városi típusú ember. Együtt valószínűleg sosem fogunk dolgozni, de rettenetesen szeretjük egymást” – mondta a farmer, akit családalapítási terveiről is kérdeztünk. „Régóra szeretnék gyereket, de egy orvosi okból állítólag nehéz lesz teherbe esnem. Ez azonban nem tart vissza a gyerekvállalástól. Ha most valaki a kezembe nyomna egy gyereket, hogy tessék, akkor vinném haza és felnevelném.”