Jelenleg nincs a képernyőn. Mivel foglalkozik mostanában?
A Névshowrt (eredetileg az M1-en futó produkció, melyet Tornóczky volt barátjával, Hajdú Péterrel talált ki) csinálom az ATV-n, és van néhány előkészített műsorom, de ezekről még nem szeretnék beszélni. Nem vagyok benne biztos, hogy azok az emberek, akikkel együtt csináltam, szeretnék, ha beszélnék róla. Másrészt pedig nem akarok semmit elkiabálni. Egyelőre közreműködöm a Névshowrban az ATV-n, aztán még az is lehet, hogy ott kerülök képernyőre.
Hiányzik, hogy saját műsora legyen?
A T-Aktáknál (havonta jelentkező riportsorozat volt a köztévén) sokkal több mindent kellett csinálnom. Az egész folyamatnál jelen kellett lennem, az elsőtől az utolsó lépésig. Az arcom csak a végtermék volt. A Névshowrban ez nincs meg, a kreatív rész hiányzik igazán.
A tervei közt milyen műsor szerepel? Amit eddig megszokhattunk öntől, az oknyomozó jellegű?
Igen, valójában ez a műfaj áll hozzám a legközelebb. De egy igényes, szórakoztató műsorban is szívesen kipróbálnám magam. Mondjuk nagyon bulváros dolgot nem tudnék csinálni. Az eléggé távol áll tőlem.
Ennek ellenére egyszer azt nyilatkozta, hogy a bulvárra szükség van. Nem ellentmondásos ez?
Nem. Azt gondolom, hogy a bulvársajtóra szükség van. Sőt kifejezetten hasznosnak tartom, ha az ember szerepel a bulvármédiában. Csak meg kell találni az egészséges mértéket. Jól szerepelni a bulvármédiában minden szempontból előnyt jelenthet.
Ezzel markánsan eltér a véleménye a többi közszereplőtől, akik gyakran hangoztatják, hogy milyen károsnak tartják a bulvársajtót, és mégis minden héten szerepelnek benne.
Szerintem az ember eleshet lehetőségektől, ha nem ismerik az arcát. Egy producer, ha kitalálja, hogy milyen arc kellene egy produkcióhoz, meggyőződésem, hogy felcsapja az egyik bulvárlapot és megnézi, hogy kik szerepelnek benne. Ez alapján keres arcokat. De ha megnézzük, azt látjuk, hogy komoly műsorokat vezető személyek, mint a Jakupcsek Gabriella, vagy az Azurák Csaba is szerepelnek egy-egy magazinban. Az hogy mivel foglalkoznak, milyen a műsoruk, az csak a produktum. Alapvetően abból él az összes közszereplő, hogy megjelenik különböző helyeken és újságokban.
Erre sok tévés felkapná a fejét, és azt kezdené bizonygatni, hogy őt márpedig szakmai rátermettsége miatt keresik.
Ezt körülbelül három ember mondhatja el magáról az országban.
Kikre gondol?
Például Friderikusz Sándort vagy a Vitray Tamást sorolnám ide.
És magát?
Magamat semmi esetre sem. Nem hiszem, hogy engem kizárólag szakmai okok miatt hívnának ide vagy oda, vagy hogy annyira fontos lennék. Sokkal inkább azért, mert valamennyire ismert az arcom. De visszatérve a bulvárra, van egy határ, amit szerintem nem szabad átlépni. Én nehezen tudom elképzelni, hogy végighívogassam a napilapokat azzal, hogy három hetes terhes vagyok. Vagy, hogy éppen kivel élek együtt. Mint ahogy nem szeretnék többet beengedni senkit a lakásomba sem.
A Mi Otthonunk nevű újságot egyszer beengedte. Rosszak a tapasztalatai?
Nem feltétlenül rosszak, de akkor még fiatalabb voltam. Azóta megtanultam, hogy a lakás egy olyan hely, ahova csak azt engedjük be, akit szeretünk. A lakás a magánélet része, ami senki másra nem tartozik. Nem hiszem, hogy azon a pár tízezer forinton múlna az ilyesmi, amit állítólag a lapoktól lehet kapni. Legalábbis nekem nem. Nem szívesen mutogatom magam. Vannak számomra idegen helyzetek, és ez például az. Van egy kapcsolatom másfél éve, de érdekes módon még soha senki nem látott képet rólunk a lapokban. De vannak olyanok is, akik ha összetörik az autót, nem a rendőrt hívják elsőnek, hanem a fotóst.
A fiatalságnak tudható be az is, hogy levetkőzött a CKM -ben? Bár erősen rendhagyó módon szinte alig vett le magáról valamit. Vetkőzne megint?
Egyáltalán nem bántam meg, de nem vetkőznék le megint. Örülök, hogy kipróbáltam, mert kíváncsi voltam, hogy milyen egy ilyen fotózás. Az meg hogy nem vetkőztem le teljesen a belső kontrollomnak köszönhető. Úgy éreztem ez az a határ, ami után még komolyan vesznek.
Ez a kontroll magától jött, vagy azért győzködni kellett magát?
Nem. Nem kellett magamat rábeszélni, hogy magamon tartsak bizonyos ruhadarabokat. Nem került erőfeszítésembe. Az egyik fotón például a saját ruháimat viseltem. Fontos volt számomra, ahogy olyan képek készüljenek, amikkel tudok azonosulni, és fontos volt a hozzám közel állók véleménye is.
Hogy bírja a kritikát?
Most már jobban, mint régen. Van, akitől el is fogadom. Főleg, ha segítő szándékú. A rosszindulatú, romboló kritikát nem szeretem.
Sokáig volt céltáblája egyes kritikusoknak.
Annyinak nem. Csak Krausz Barnabás írogatott rólam sokat. A Fáy Miklós egyszer, az Orsós László Jakab is, meg egyszer talán a Tóta W. Árpád (az Index főmunkatársa) is. Egyébként kifejezetten prekoncepciózusnak tartottam Krausz kritikáit. Ezért egy alkalommal el is küldtem neki az előadásba menő felvételemet, még mielőtt lement volna a tévében, hogy ne csak a destruktív kritikákat kapjam tőle.
Úgy gondolta, hogy tanulhat abból, amit mond?
Azt gondoltam, hogy ha megnéz egyszer egy részt, mielőtt az adásba megy és elmondja, hogy mi a probléma vele, nem pedig csak utólag leírja, hogy tehetségtelen vagyok, akkor esetleg tudok fejlődni a kritika alapján. Mert így, hogy az adások után leírta, hogy rossz volt az egész, így nem jutottam előbbre. Persze nem is reagált. Rátelefonáltam, amire annyit mondott, hogy majd megnézi a tévében, én meg majd olvassam el, amit ír róla, ha akarom. Innentől kezdve nem foglalkoztam többet a kritikáival. Abból, hogy így reagált a kérésemre, egyértelmű volt számomra, hogy ő előre eltökélte, hogy bármilyen is a műsorom, arról mindig ugyanazt fogja írni, ugyanúgy. Ugyanez volt a helyzet Orsós László Jakabbal. Ott is nyilvánvaló volt, hogy az egész egy prekoncepció alapján működik. De most egy ideje mintha leszálltak volna rólam. Valószínűleg rájöttek, hogy nem fogok lekerülni csak azért a képernyőről, mert nekik nem tetszem.
Hogyan pihen?
Sokat sportolok: snowboardozom és búvárkodom. Nyertem Magyar Kupát snowboardban, de most már inkább csak a saját kedvtelésemre csinálom. Alapvetően nagyon sportosnak tartom magam. Gyerekkoromban, ha nem tudtam lenyugodni, a papám mindig azt mondta, hogy csináljak tíz fekvőtámaszt. Ez valahogy rányomta a bélyegét az életemre. Arra költök a legtöbbet. Múltkor egy összehasonlításban nagyon alul maradtam, amikor kiderült, hogy a megkérdezett közszereplők közül én költöm a legkevesebbet magamra. Nem festetem a hajam, ritkán sminkelek és nincs műkörmöm. Akkor járok csak fodrászhoz, ha elkezd törni a hajam, mondjuk úgy félévente. És búvárkodom is, nagyon szeretem benne, hogy teljesen kikapcsol. Ha tiszta a víz, olyan, mint egy hatalmas akvárium. Nagyon megnyugtat, hogy csak a saját lélegzetvételemet hallom.
Egyébként stresszes az élete?
Igen. Meg csinálom is magamnak. Alapvetően nagyon stresszes típus vagyok.
Megkereste már politikai párt, hogy legyen az arca, dolgozzon velük?
Nem. Egyelőre nem is nagyon érdekelne. De ki tudja, mi lesz tíz év múlva.
|