Milyen kihívást éreztél abban, hogy edzője légy egy teljesen amatőr csapatnak?
Tavaly augusztusban a REAC csapatánál megváltak tőlem, utána nem volt semmiféle elfoglaltságom, ami miatt ne tudtam volna elvállalni. Nekem nagyon megtisztelő volt, hogy rám gondoltak és megkerestek. Örömmel vállaltam, hiszen soha életemben nem ismertem akadályokat. Nem mérlegeltem azt, hogy mi jó, mi nem jó, miben lehetek sikeres, miben lehetek vesztes. Nekimentem bárkinek. Itt sem mérlegeltem, hogy esetleg tizennégy olyan emberből kell csapatot csinálnom, akik még soha sem sportoltak. Nem gondolkoztam azon, hogy jól vagy rosszul jövök ki ebből az egészből. A legjobb tudásom szerint próbálom elvégezni a feladatot, amire megkértek.
Mennyivel könnyebb egy olyan csapattal dolgozni, ahol nincsenek még berögzült mozdulatok, te formálhatod a játékstílusukat?
A profikkal annyival könnyebb, hogy ők tudják, mit kérek egy-egy koordinációs gyakorlatnál. A Lúzerek nem tudtak semmit a labdarúgásról: fogalmuk sincs, hogy a két kapu miért van a pályán, még azt sem tudták, hogy ezt gólra játsszák. El kellett magyaráznom a pálya felfestését. Volt, amikor azt kértem tőlük, hogy fussanak az alapvonalra, erre elkezdtek szaladgálni középen. Az alapoktól kezdtük: mik a szabályok, hogyan zajlik a játék. Van köztük olyan, aki látott már futballmérkőzést, de olyan is akad, akinek fogalma sem volt az egészről. El kellett nekik mondani, hogy miről szól ez a játék, hogyan játsszák; mi a cél, mi lesz tíz hét múlva, hogyan lesz a csapatból csapat, hogyan lehet ezt felépíteni.
Abból a szempontból könnyebb velük, hogy jobb a befogadóképességük, hiszen nem kérdőjeleznek meg semmit. A magyar profi futballista nagyon okos: ha mond valamit az edző, akkor mindig megkérdezi, hogy miért kell csinálni, hagyjál már, miért kell futni? Miért kell most passzolni? Ebből a szempontból itt könnyebb. Mindig elmagyarázom, hogy mi miért van, ebből a gyakorlatból mit lehet majd kihozni. Sokkal jobban befogadják az újdonságot. Technikailag sajnos nagyon nehéz velük, mert még soha nem rúgtak labdába.
Van olyan, akit ennek ellenére tehetségesnek tartasz?
Aranyos kérdés. Sosem szoktam egyénekben gondolkodni. Ez csapatjáték. Mindenki tehetséges, mindenkiben van valami, mindenki hozzá tud tenni valamit a csapathoz. Azt nem merem garantálni, hogy közülük bárki egy NB1-es profi szerződést kap, de lehet, hogy alacsonyabb osztályú csapatba be lehet majd tenni valamelyiküket. De a többség a továbbiakban sem a labdarúgásból fog megélni.
Te határozod meg, ki milyen poszton játszik a meccsen?
Természetesen. Az első hetekben fel kellett mérni, hogy ki hol tud a csapatért a legtöbbet tenni. Megkérdeztem mindenkit, hogy milyen poszton tudná magát elképzelni; erre volt olyan kérdés, hogy milyen posztok vannak. Két hét után kialakult, hogy ki melyik poszton legyen. Van, akit több poszton is kipróbálok a felkészítő mérkőzéseken. A fizikailag jó állapotban lévőket középpályásként játszatom: ott sokat kell futni, azt bírni kell.
Tizennégyen vagytok, nem rövid a kispad?
De. Nagyon rövid. A szerkesztők ezzel a kerettel akartak nekivágni, ezt tiszteletben tartom. Megpróbálok ebből a szűk keretből egy jó csapot csinálni.
Offenzív vagy defenzív taktikát tervezel?
Természetesen elsősorban a védekezésre kell hangsúlyt fektetni, azt kell nagyon jól meg szerveznünk. A felkészülési mérkőzések során nagyon sok gólt kapunk, de a védekezésünk a legjobb. Nagyon sok taktikai variációt dolgozunk ki, próbálom őket a területvédekezésre megtanítani.
Milyen felállás lesz? 4-3-3?
Több rendszer is lesz. Először 4-4-2-t próbáltuk: itt azt éreztem, hogy mindenki kötötte magát ahhoz a poszthoz, ahol állt, csak egy ötméteres körben mozogtak. Ha középen megindult valaki, akkor a középső védők álltak, nem nagyon támadták meg az ellenfelet; beengedték maguk közé és nem is szerelték le. Most megpróbáltuk a 4-1-4-1 felállást, mert a kontrajátékra helyezzük a hangsúlyt. A végén majd meglátjuk, melyik a legjobb. A legfontosabb, hogy területvédekezésünk legyen. Emberfogást nem játszunk, mert az egy ódivatú dolog.
Milyen az erőnlétük?
Hatalmas hangsúlyt fektetek arra, hogy fizikálisan jól legyenek felkészítve. Nagyon sok erőnléti edzésünk van, amit nem vesznek jó néven. Soha nem sportoltak, egy-egy edzés után lehajtják a fejüket, hogy itt fáj, meg ott fáj. Ezt nem bírom. Nem igazán teszik oda magukat, mert nincsenek hozzászokva a terheléshez. Több esetben is elfordult, hogy különböző betegségekre hivatkozva edzéseket mondtak le. Mikor egyszer csak hatan maradtunk, úgy döntöttem, amíg nem leszünk tizennégyen, addig erőnléti edzés van mindenkinek. Így egymással szúrnak ki, ha lemondják különböző okokkal az edzést. Érdekes dolog volt, két edzés után mindenki egészséges lett.
Bemutatod a fiúknak a gyakorlatokat?
Természetesen. A segítőmmel, Véber Gyurival - aki a legjobb barátom is - folyamatosan mindent bemutatunk és elmagyarázunk. Mindent el kell mondani, mint a hatéves gyerekeknek.
Tíz hét mire elég?
Tíz hét nem sok idő. Ha egy picit több lenne, többet tudnánk elérni. A tíz hét is elegendő arra, hogy egy egységes csapat alakuljon ki; tudjanak egymásért harcolni, küzdeni. Mindig elmondom nekik, hogy nem az idő számít. Ha csak a televízióban akarnak szerepelni, akkor nincs értelme az egésznek, nem lesz belőlük semmi. Ha olyan a mentalitásuk, a gondolkodásuk, amire mindig próbálom őket rávenni, akkor elég tíz hét is arra, hogy egy egységes csapattá váljanak.
Milyen edzőnek tartod magad? Felfedeztél magadban valami újat most, hogy amatőrökkel dolgozol?
Igen. Egészen más dolgokkal kell itt szembesülnöm. De azt tartom, hogy egy edzőnek mindig tanulni kell. Úgy kell velük beszélnem, mint a gyerekekkel; ezt a későbbiekben tudom majd hasznosítani. Bízom benne, hogy lesz lehetőségem profi csapatnál is dolgozni.
El vagy keseredve, hogy augusztus óta nem volt felkérésed?
Nem, ha el lennék, akkor nem haladnék előre. Soha nem foglalkozom azzal, hogy mi volt tegnap, mindig azt nézem, mi lesz holnap.
Figyeled a Fradi meccseit?
Természetesen, én a magyar futballban élek, másokhoz képest sokkal jobban is szeretem. A televízióban inkább megnézek egy Jászapáti - Ferencváros mérkőzést, mint egy Barcelona - Real Madridot, mert tudom, hogy az ő edzőjük nem leszek soha. Nekem a magyar mérkőzésekből kell naprakésznek lennem.
Meglehet fogni a Fradit azzal, hogy lenézik a Lúzer FC-t és ezért kevesebb energiát fektetnek a meccsbe?
A magyar játékosok gondolatmenete mindig olyan, hogy egy picit lenéznek valakit, de szerintem a Ferencváros komolyan fogja venni ezt a mérkőzést. Ez egy valóságshow, tehát nem az életükért fognak küzdeni, az biztos. Bízom benne, hogy komolyan fogják venni, mert akkor van értelme ennek az egésznek.