Nehéz volt ennyi emberrel együtt dolgoznod a Jazz+Az-ban?
Akkor még nem tudtam, hogy négyen leszünk. Mikor megkerestek, még úgy volt, hogy egy helyért folyik a vetélkedés. Tulajdonképpen kaptam két számot, az egyik volt a Csepp a tengerben, a másik a Lusta szerető. Úgy tudom, minden lány, akit behívtak a castingra ezt a két számot kapta. Igazából azért vállaltam el, mert nekem Dés László neve húzó tényező volt. Geszti Péter munkásságát is ismertem, de sose voltam igazán Rapülők fan. Engem Gőz László hívott el a meghallgatásra, aki tanított a főiskolán, ezért nagyjából tudtam, hogy milyen zenészek állnak a produkció mögött. Az atmoszféra és a társaság is vonzott. De nem gondoltam, hogy ide fog kifutni.
Hogyan érintett, mikor megtudtad, hogy valójában hányan vagytok a csapatban?
Kezdetben egy lányt kerestek Péter mellé. Szinte rögtön megtudtam, hogy bekerültem, mert pont egy műtéten estem át, - közvetlenül a meghallgatás előtt - és be volt gipszelve a lábam, ezért annyi könnyebbséget kaptam, hogy rögtön értesítettek az eredményről. Elég nagy kiruccanás volt frissen operált lábbal, úgy vittek le ölben a stúdióba, hogy meg tudjam csinálni az egészet. Mikor felhívtak azzal, hogy én vagyok az egyik, akkor már nyilvánvaló volt, hogy többen leszünk. Mikor megtudtam, hogy kiket választottak, akkor sem a személyekkel volt bajom, hanem azzal, hogy lányok. Rettegtem attól, hogy nőkkel kell együtt dolgoznom, mert azelőtt csak fiúkkal zenéltem, ráadásul két, elég soktagú formációban. A családban is fiúkkal vagyok körülvéve, talán ezért természetesebb nekem ez a közeg. Szerintem bennem nincsenek nőcis allűrök. Elég korrekt csapatmunkára vagyok képes a fiúkkal.
Az énekesnők általában hisztisek?
Igen. Nehezebb őket tolerálni. Főleg ha nem kettő, hanem több dudás is van egy csárdában, akkor hatványozottan nehéz. De végül is rácáfolt az élet, mert azóta Kozma Orsi például az egyik legjobb barátnőm. Persze, nem ment zökkenőmentesen az elején a hármas barátság, de utána annál szorosabb lett.
Szoktál dalszövegeket írni?
Igen. A magyar szövegeket én írnom a Szörpnek. Nem tudom, milyen minősítést kaptak eddig a hallgatóságtól. Sokat gondolkoztam, hogy mással íratok szöveget, de valahogy annyira nehéz olyasvalakit találni, aki bele tudja magát bújtatni a bőrömbe. Geszti szövegét szerettem. Jancsó Zoliéi tetszenek még, amiket egy másik formációban van szerencsém énekelni, de azok a szövegek csak azokhoz a zenékhez passzolnak. Lehet, hogy a saját szövegeim könnyen kritika alá eshetnek, de mindenképpen hitelesek, és így legalább fel tudom vállalni. Ami az angol szövegeket illeti, azokat a bátyám, valamint Reich Péter írják.
Szerinted min múlik a jazz népszerűsége?
Attól, hogy valaki felkarolja és invesztál is bele. Mindig azt vallottam, hogy a televízió, a rádió óriási hatással van a hallgatóságra és a nézőkre. Nem abban hiszek, hogy azért játsszák az igénytelen zenéket, mert az emberek azt szeretik hallgatni, hanem pont fordítva. Amit nagyon sokat hallgatsz, azt előbb-utóbb megszereted, vagy legalábbis nem tudsz tőle szabadulni. Biztos vagyok abban is, hogy az Egyedül című szám azért jutott el ennyi fülbe, mert éjjel-nappal ez ment. Tudom, hogy nagyon sok mindenkit már szinte idegesített. Ha a jazzbe ugyanennyi pénzt fektetnének bele, mint a popba, akkor egészen más dimenziókban mozoghatna.
Miért dolgoztok fel dalokat?
Mert nincs elég saját számunk, ennyire egyszerű a helyzet. És mert a számokat, amiket feldolgozunk, szeretem énekelni.
Nem irritál, hogy fátyolos hangúként definiál a közönség?
Inkább legyen fátyolos, mint rekedtes. Ez onnan jöhet talán, hogy nagyon sokat hasonlítottak Sade-hoz, aki a kedvenc énekeseim közé tartozik. Igazából ezzel nem tudok mit csinálni. Én semmilyen különlegességet nem érzek benne, nyilván azért, mert megszoktam. Ezen beszélek, ezen énekelek. Azt szoktam mondani, hogy egy mezzo fekvésű hang vagyok, alt tónussal. Biztos a fátyolos a legegyszerűbb meghatározás erre, nem tudom.
Beryről azt nyilatkoztad valahol, hogy azért vállaltad vele a duettezést, mert emberileg megérettétek egymást.
Igen. Nagyon rokonszenves volt sok mindenhez a hozzáállása. Neki szerintem az a fő problémája, hogy egyáltalán nincs a helyén zeneileg. Mióta ismerem, Barbara Streisand-ek, musicales-jazzes dolgok jellemzik a zenei világát. Bár nem tudom, mennyire örül, hogy így nyilatkozom helyette, de szerintem ő sokkal többre hivatott. Biztos vagyok benne, hogy ki fog lépni az árnyékából és megmutatja, hogy mi az, amit igazán tud. Neki az a pechje, hogy nem zenészközegből jött, hanem egyedül áll a lábán, mint énekes előadó. Az a műfaj, amit ő csinál, nehezen tud bármikor előrukkolni zenekari felállásban. Nincs állandó élőzenei kíséret a háta mögött, mint például nekem, akikkel örökösen tudna játszani, ahol próbálgathatná magát. Ő egy nehezebb utat választott, de nagyon bízom benne, hogy megtalálja magát. Mi rengeteget találkoztunk ebből kifolyólag, hogy egymás vállán sírjuk ki az elégedetlenkedéseinket és mindig beszámoltunk egymásnak az útkereséseinkről.
Nem nagyon lehet veled találkozni a médiában. Miért tartod távol a sajtót?
Nem szeretnék a bulvártévék reggeli műsorában szerepelni, de persze kapjuk a meghívásokat. Meghánytam-vetettem magamban a dolgot, de szerintem sokkal cikibb azért bemenni, hogy mondjak magamról ilyeneket, most hogy vagyok, mi van velem; csak azért hogy szinten tartsam magam. Az megint más, ha van egy "termék", amit promotálni akarsz. Az, hogy a zenekarommal mennek a dolgok, sokat játszunk egy régóta ismert repertoárral, számomra nem elegendő érv, hogy negyvenkettedszerre is bemenjünk egy ilyen műsorba csak azért, hogy műsortöltelék legyek, mert épp az én telefonszámom volt esetleg kéznél, amikor egy háromperces kiaknázatlan műsoridő kérdőjeleket vont maga után. Ha kijön egy új anyag, vagy egy fontos koncertnek nézünk elébe, akkor van miért elvállalni a közszereplést, de ez egy más szituáció. Lehet hogy "kifázatom" magam a médiából, de ha fontos, úgyis hívnak, ebben bízom. Egy olyan réteghez szeretnék szólni, amely nem ezekben a műsorokban talál szellemi táplálékot