Egyszer Önt választották a világ legjobb Legyen Ön is Milliomos játékvezetőnek. Szokta tanulmányozni a többi ország műsorvezetőit?
Igen. Az angolt (Chris Tarrant) nagyon szeretem. Ő abszolút azt a felfogást képviseli, amit én. Aljaskodó, kekeckedő, a derekát nem mechanikusan beadó műsorvezető, aki ellenfél. De azt hiszem, ebből a szempontból én vagyok a legszélsőségesebb.
Milyen mozgástere volt a kialakításában?
A keret mindenkinél azonos. Vannak, akik ezt nem képesek megcsinálni, és vannak, akik nem akarják. Amikor a betanítóember itt volt, és próbálta elmagyarázni, hogyan kell ezt csinálni, akkor ezt a példát mondta: tételezzük fel, hogy az a kérdés, mennyi kétszer kettő. Ha erre azt mondja a játékos, hogy szerinte négy, akkor erre mit lépek én. Mondtam, hogy gratulálok neki. Erre ő: nem! Minden erőddel megpróbálod elmagyarázni, hogy nem négy. Így indult a dolog.
Elemezgeti saját teljesítményét?
A felvételen két méterre ülök a játékostól, amikor viszont a műsort nézem, közeliben látom az arcát. Minden rezdülése jól követhető. És ezeket szeretem észrevenni. Amikor otthon nézem, és látom, hogy átsuhant valami az arcán, amire reagálhattam volna, akkor bosszant, hogy nem vettem észre.
Az életben is van hajlama arra, hogy oktasson?
Igen, van. A barátaimmal vagyok ilyen leginkább. Nem lehet álságos módon műsort vezetni, a közeli képek mindent elárulnak. Vannak bennem krakélerkedő hajlamok. Tudom, ez nem rokonszenves vonás, de speciel ebben a műsorban „jól fizet”.
Önt az emberek nagy része mégis kedveli.
A Legyen Ön is milliomos előtt minden vetélkedőben mosolygós, segítőkész tanár bácsi voltam. Ezzel a műsorral kezdődött ez a nagyon szkeptikus, gáncsoskodó, intrikus szerep. Ezen sokan megütköztek. Nem értették, hogy mi a franc történt velem. Ez addig így ment, amíg egy nap le nem ültem magammal diskurálni. És attól a pillanattól kezdve, hogy az adásban a játékost ellenfélnek neveztem, világos lett a szereposztás. A nézők elfogadták, hogy nekem az a dolgom, hogy kekeckedjek.
Otthon is ilyen?
Erről őket kéne megkérdezni. De tudom, hogy igent mondanának, ha őszinték lennének.
Mit szeret játszani?
Bridzselek, de teszek is a népszerűsítéséért. A Szigeten a bridzssátorba is elmentem.
Mihez adja még szívesen a nevét?
Rengeteg ilyen van. Nemsokára indulunk a Favágók együttessel egy jótékonysági koncertre, ahol hátrányos helyzetű óvodásokat fogunk megsegíteni. De a nevemet adom ahhoz a küzdelemhez is, hogy az áltudományokat lebirkózzuk. Nagyon szívesen adom a nevemet a magyarok sörről való leszoktatásához, hogy végre térjenek át a borra. És ezért hajlandó vagyok egy éjszaka hatvanöt bort is megkóstolni, és erről beszámolni. De benne vagyok a Természettudományi Múzeum kuratóriumában, a Magyar nagylexikon kuratóriumában is.
Ha holnaptól nem tévézhetne, mit dolgozna?
Idegenvezető lennék, az a képzettségem is megvan. Eredetileg vegyészmérnök vagyok. Az idegenvezetés nekem való, egyrészt ismeretterjesztés, másrészt lehet emberekkel barátkozni, diskurálni. Ezt nagyon szeretem.
Nagy fórumozó hírében áll. Hol szokott fórumozni?
Hát mégis hol? Az Indexen. Ott pörög legjobban a diskurzus, másrészt politikailag eléggé heterogén. A többi, amit ismerek, vagy lényegesen szűkebb, vagy politikailag sokkal elkötelezettebb valamelyik irányban.
Milyen témák érdeklik?
Politika.
Elég markánsan képvisel egy bizonyos politikai irányvonalat, de nem sokat lehet tudni politikai elképzeléseiről.
Ma sem fognak erről semmi megtudni. De halálosan izgat a dolog. Amit lehet, azt meg is teszem annak érdekében, hogy az én elveim jobban érvényesüljenek a közéletben. És a mindenen tessék szíves lenni mindent érteni.
Már volt olyan kampány, amiből kiderült pár dolog.
Nem egy, hanem az elmúlt 16 évben négy. Ami a módomban, tehetségemben áll, azt megteszem. És ki is használnak rendesen. Négyévenként környékeznek meg.
Mit gondol a politika mai állásáról?
Ennyire még sosem éreztem veszélyesnek a populizmust. Hogy az emberek nem látnak át álságos, nagyon könnyen cáfolható érveken, nekem azt bizonyítja, hogy ez itt nagyon Kelet-Európa. Úgy tűnik, Magyarországon ma még tőmondatokkal lehet eredményt elérni. De az élet nem tőmondatokkal fejezhető ki, az ennél sokkal bonyolultabb.
Ha ennyire érdekli a politika, nem bánja, hogy sosem volt politikai műsora?
Egyszer szerettem volna átnyergelni. Azt mondták, átmehetek, de akkor egy időre le kell állnom a vetélkedőkkel, hogy e téren elfelejtsenek. Mert ez a műfaj annyira szorosan tapad az arcomhoz, hogy senki nem fog komolyan venni. Ekkor lehetett volna hozni egy döntést, amit nem hoztam meg. Itt kellett volna hagynom a vetélkedők világát. Sokat dolgoztam ebben a műfajban, és ez olyan tőke, amit kár lett volna kiszórni.
Tagja a Tényeket Tisztelők Társaságának.
Már otthagytam őket.
Miért?
Mert azt gondolják, elég, ha évente egyszer összejönnek, és elsírják magukat egymás vállán, hogy már megint micsoda dolog történt, még mindig horoszkóp van az újságokban. Én ennél sokkal radikálisabban szerettem volna fellépni. Például bírósági ügyeket kezdeményezni.
Ezotériaellenes műsorával mi történt?
Tizenkét adást élt meg. Azon a csatornán (ATV) talán volt egyfajta félelem attól, hogy az ezotériaellenességem egyszer csak átcsap vallásellenességbe.
Eredménye volt?
Semmi.
Mi dühíti benne leginkább?
Minden, ahol állítások vannak, de bizonyítékok nincsenek.
Miért ne hihetnének az emberek akkora hülyeségekben, amekkorában csak akarnak?
Én sem akarom törvénnyel beszüntetni, csak megpróbálom velük beláttatni, hogy amit mondanak, az marhaság. Bosszant, hogy mondjuk a homeopátiás szerek forgalma összemérhető a klasszikus gyógyszerforgalommal, hogy az emberek pénzt költenek olyan vízre, amiben nincs semmi.
Sokat utazik. Hol nem járt még?
Dél-Amerika, Ausztrália.
Útikönyvet sosem akart írni?
Szerintem azt nem is lehet. Nem hiszem el, hogy a szerző mindenhol járt. Szubjektív útikönyvet lehetne, de én nem tudok írni.
Mit olvas most?
Most fejeztem be a Da Vinci kódot. Tetszett. Intellektuális krimi, egy kicsit már sci-fi, és azt szeretem. Szépirodalmat kevesebbet olvasok. Napilapokat, hetilapokat igen.
Mennyit internetezik naponta?
3-4 órát. Van egy délutáni rádióműsor, amit rendszeresen hallgatok. Nem mondom meg, hogy melyik. De ez nálam egyfajta rítus. Bekapcsolom a rádiót, és mellette internetezem.
A kemény forgatási napokra rákészül?
Bőségesen reggelizem, mert egyébként fogyókúrázom.
Norbi-módszer?
Nem, nem eszem szénhidrátot. Azt hiszem Atkins-diétának hívják.
A bort szereti. Van esetleg kedvenc termelője?
Magára borítottam volna az asztalt, ha azt kérdezi, melyik a kedvenc borom.
Borászkodik is?
Nem. De főzni sem tudok.
Szereti Budapestet?
Hát persze. Most kaptam Pro Urbe díjat. Nagyon kevés olyan város van, ahol ennyiféle világ lenne együtt. Különösnek tartom viszont, hogy kevés az a nagyvárosi tér, ahova befutnak az utcák, és még találhatók lennének ott különböző, gondűző tevékenységre alkalmas helyek. Ez nagyon hiányzik.
|