„Néha még bánom, hogy nem lettem színész. Az az élmény, amikor egy jól sikerült előadás után a közönség visszatapsol, hiányzik. De valószínűleg nem lettem volna arra a pályára való, mert összegyúrtak volna, összetörtek volna. A rádiós környezetben sokkal kevesebb támadás érhet, de még így is sokszor napokig marcangolom magam apró dolgokon”- mondta Vágó Piros a Danubius rádió Csili című reggeli magazinjának műsorvezetője, aki korábban színészi pályára készült.
Ott volt az aranykorban
Rádiós pályáját Vágó Piros a Pilis Rádiónál kezdte, folytatta a 92.9 Starnál és a Slágernél, ezután igazolt a Danubiushoz. Mint elmondta, a kereskedelmi rádiózásban megszokott élő műsorvezetésen kívül szívesen készítene riportokat is, ahol utólag szerkeszthetné az anyagokat.
„Nekem szerencsém volt, mert a magyarországi kereskedelemi rádiózás aranykorában ott lehettem, amikor ennek a műfajnak a szabályai kialakultak, amikor átvettük a külföldi rádiók gyakorlatait, megtanultuk kezelni a korlátokat”- mondta Vágó Piros, és megemlítette legutóbbi filmélményét, a rádiózás amerikai aranykorát érintő Mondd, testvér című Kasi Lemmons-filmet. A műsorvezetőt arról kérdeztük, gondolt-e már arra, milyen lenne a hatvanas években az amerikai rádiósok közt dolgozni.
Nem akarok domina lenni
„Nem biztos, hogy ott nőként labdába rúghattam volna. Még most is eléggé férfiorientált a szakma, mi, nők, sok esetben alázenélők vagyunk. Ez persze lehet, hogy személyiségfüggő, én például nem akarok domina lenni, de vannak olyan rádiós nők, akik jellegzetesebben vannak jelen. A műsorban a nőcit képviselem, de ez nem jelenti azt, hogy mindig női témával foglalkozom, hanem ami épp érdekel”- mondta Vágó Piros és hozzátette, az Egyesült Államokban egyébként nem szívesen élne.
„Bizonyos szempontból túlságosan lelketlen nekem az a világ. Itthon nem megy minden jól, nem tudunk megélni szociális juttatásokból, de legalább ha itt valaki megkérdezi, hogy vagyok, akkor sejthető, hogy tényleg érdekli.”
A reggeli műsorvezetés az időkorlátok ellenére Vágó Piros szerint alkalmas arra, hogy érdekes emberek mutatkozzanak be. „Az a jó ebben a szakmában, hogy mindig kapsz valamit minden riportalanyodtól. Ha nem, az a te hibád, mert akkor valamit nem sikerült kinyitni abban az emberben. Korábban nem ismertem Frei Tamást, így nagyon élveztem, amikor nálunk járt a reggeli műsorban és első kézből kaptunk sok érdekes információt. Nagyon jó beszélgetőtárs volt Dolhai Attila, a Szinetár-Berecki házaspár is.”- sorolta élményeit a műsorvezető, akit az időbeli korlát egyébként az élet minden területén zavar.
Jó lenne az időt kihagyni
„Olyan jó lenne az időfaktort kihagyni az életből. Amikor azt érzem, hogy egész héten rohantam, akkor a hétvégére már semmiféle programot nem szeretnék szervezni, csak arra hagyatkozni, hogy a férjemmel majd eldöntjük, mit szeretnénk csinálni. Szeretnék egyszer nem óra szerint élni.” Vágó Piros hozzátette, amikor reggeli időszakban a következő műsort tervezik, sokszor a kapkodás miatt feszült. „Olyankor előfordul, hogy nekiszaladok az ajtófélfának, időnként lila vagyok, és még többször ideges”- mondta a műsorvezető, akit egyébként a Kakukk.ro „mosolygós hangú” műsorvezetőnek titulált.
Mint az Vágó Piros elmondta, mostanában teljesen leköti az új munkaköre, de már vágyik arra, hogy anya legyen. "Még a találomra kiválasztott olvasmányaim is ebbe az irányba terelnek. Egy Tony Parsons könyv akadt nemrég a kezembe, persze a családról. Fogalmazhatnék úgy, hogy dolgozunk a családalapításon”- mondta a műsorvezető.