A zenekarod neve Midnight Blue. Mit jelent ez a név?
Egyértelmű.
Szerintem az éjszaka sötétlila.
Na jó. A név ad hoc jelleggel adódott. Elmentünk ez első fellépésünkre, ahol a hely tulajdonosa kérdezte, mi a zenekarunk neve. Nem tudtuk megmondani. Szavakat nyögtünk be, ami jól hangozhat, és így találtuk ki ezt a nevet.
A zenekar is ad hoc alakult, ahogy néhány esetben szokott: egy garázsban?
Nem. Játszottam egy másik zenekarban, és abból váltunk ki ketten a basszusgitárossal alapítva ezt a zenekart. Azóta cserélődtek a tagok, a basszusgitárosnak is családja lett.
Mit gondolsz a vendéglátózásról?
Én dolgozom vendéglátóban, mint ütős. A Midnight Blue viszont nem erről szól, az örömzene. Nem pénzt keresünk, hanem örülünk, hogy zenélhetünk. Szinte minden zenész került már olyan helyzetbe, hogy el kell mennie vendéglátózni. Drágák a hangszerek és minden más. A zenélés sok befektetést igényel.
Örömzene abban az esetben létezik, ha a zenésznek van egy civil hivatása, ugye?
Többnyire így van. Amikor zenélek, nincs előtérben, hogy mennyi gázsit kapok. Legfeljebb az üzemanyagköltséget fizettetjük ki, hogy ne kerüljön nekünk pénzbe, ha fellépünk.
Színes a szakmai pályád. Voltál keramikus, és kórboncnoksegéd is.
Az utóbbiról nem szívesen beszélek, szeretném elfelejteni. Lényegében megfordultam nőgyógyászaton is, egy kórházon belül több helyen dolgoztam. Mindez véletlen volt. Elmentem dolgozni, amikor még bizonytalan voltam, hogy merre tovább. Egy évig gondolkoztam.
Azon, hogy az egészségügyi pályát választod?
Nem, én akkor is zenélni akartam. Több hangszeren is játszottam de a trombita volt az, amelyben ambíciót éreztem. De anyu azt mondta, hogy a zenélésből nem lehet megélni, és javasolta, tanuljak szakmát. Így lettem többek közt kerámiai modellkészítő. Az egyik legcsodálatosabb és legkreatívabb szakma, de a megélhetést nem biztosítja.
A trombitára visszatérve: klasszikus, vagy jazz?
Klasszikusat tanultam, de jazztanszakra szerettem volna menni. Az azonban már nem fért volna bele. Az, hogy fogtechnikus vagyok, nagyon sok továbbképzést igényel ahhoz, hogy fennmaradjak. Ha nem fejlesztesz, leragadsz. Ha kinyitsz egy prospektust, látható, hogy negyedévente változnak a technikák és rendszerek, és egy év múlva már nem érvényes az, amit most tudsz. Naprakésznek kell lenni. Ez keményebb szakma, mint zenésznek lenni.
Azok közül, akik a Megasztárba jelentkeznek, sokan azzal az elvárással indulnak, hogy az életükön akarnak változtatni. Neked van hivatásod, családod. Miért fontos ez a műsor?
A zenélés állóvíz lett. Nem tudtunk haladni, nem tudtunk elmenni fesztiválokra, mert nem volt ismeretségünk. Vagy ha el is jutottunk, a legrosszabb időben, a legrosszabb színpadon és körülmények közt léptünk fel. Évekig gyűrtük lelkiismeretesen, de beleuntunk. Szakmailag olyan zenészekkel vagyok körülvéve, akik jazzkörökben ismertek, nagyon tehetségesek. Néha, amikor láttam, hogy milyen egyszerű zenekarok kapnak jó lehetőséget, elképedtem, hogy miért ők játszanak ott ahelyett, hogy mi lépnénk fel. Messze voltunk a tűztől. Úgy gondoltuk, ha jelentkeznék, és bejutnék az ötvenbe, akkor talán picit előrébb tudnánk jutni. De ez a teória megdőlt, már tudjuk, semmi nem lesz, ha az ember bejut az ötvenbe, legfeljebb öt emberrel több ismeri meg az utcán. Nem számítottam arra, hogy bekerülök a döntőbe, és hogy ilyen sokáig bent leszek, arról nem is álmodtam.
Eleinte úgy tűnt, könnyen veszed a döntőket.
Nem vettem könnyen, legfeljebb úgy látszott. Nagyon sok vívódásom van amiatt, hogy a dalokat hogy énekeljem el. Mindig oda jutok, hogy a sors majd eldönti, hogy miként lesz. Nem csinálok koreográfiát. Majd jövök valahonnan, majd tartok valahová.
A családoddal is meg kellett beszélned, mielőtt jelentkeztél. Ez hogy zajlott?
Ne vedd rossz néven, de a családomról egyáltalán nem szeretnék beszélni a nyilvánosság előtt.
Jó, akkor beszéljünk a magyar jazzről. Azt mondják, a jelenlegi tendencia szerint az idősebb zenészek tudnak leginkább érvényesülni, a fiatalok kísérleteznek.
Nagyon örülök, hogy az idősebbek lehetőséget kapnak, mert évtizedekig a semmiért dolgoztak, most végre beérett a rengeteg erőfeszítés. Tisztelem a kortársaimat, igazából azonban az idősebb jazz-zenészektől tudok tanulni. Az ő tisztaságukból. A fiatalok virtuózak, és ez is jó. De néha egyetlen hang többet ér, mint száz másik.
Szépen mondtad. Ha vége a Megasztárnak, hónapokig koncerteztek majd a döntős csapattal. Akkor végképp nem lesz időd a zenekarral foglalkozni.
Minden nap dolgozom a csapatommal. Ahogy végzek itt a programokkal, megyek hozzájuk, írjuk a nótákat, időnként hajnalig. Most vagyunk a legaktívabbak
Hány órát alszol naponta?
Hármat-négyet.
Az legfeljebb Napóleonnak volt elég.
Idegessé is tesz a kialvatlanság. Egyre ingerültebb leszek. Ha bent maradok még a döntőben (bent maradt - a szerk.), lesz egy hét szünet. Akkor a telefont kikapcsolom, a lámpát leoltom, és amennyit csak lehet, alszom.
Még mindig az örömzenén gondolkozom. Most azt a műfajt képviseled, amit mindig is szerettél volna?
Mindenképp olyan zenét szerettem volna, ami szakmailag belefér, de hallgatható. Nincs értelme elmenni olyan stílusba, ami eladatatlan, de a szívünknek nagyon kedves lenne. Ha már egyszer dolgozunk, fontos, hogy kapjunk figyelmet.
Mi lenne az, ami szerinted eladhatatlan, de a szívednek kedves?
Létrehozni egy hatalmas big bandet.