Vili bácsit, polgári nevén Várkonyi Andrást, a Story Gálán pénzért lelkes statiszták üdvözölték első körben, mikor megjelent. Barátok köztös nevét ordították, és sikongattak, amit a színész egyáltalán nem sajnált, mert szerinte a rajongóinak igen nagy százaléka tisztában van azzal, hogy mi a tisztességes neve. „Tíz éve így megy, ha megjelenek, tapsolnak. Ezt a munkámnak köszönhetem, meg a produkciónak, ezért hálás vagyok. Persze vágytam rá, hogy ne Magdi apusnak hívjanak, hogyne vágytam volna rá.”
Várkonyival a múlton is elmerengtünk, bár az ő állítása szerint, már régóta nem élünk a hetvenes években, azaz akár életcél is lehet egy-egy színész számára, hogy bekerüljön egy sorozatba. „Évtizedekig színháznál dolgoztam, megszoktam, hogy egy társulat tagja vagyok, most is így érzem, csak most egy másiknak vagyok a tagja, és örülök neki, hogy rendszeres fizetésem van. Tehetséges kollégáim munkáért ácsingóznak, nekem erre hála istennek nincs szükségem, és ha emellett elhívnak egy komolyabb szerepre, szinkronra, fellépésre, akkor boldogan elvállalom.” Várkonyi azt is elmondta, hogy szinkronizálással kezdte annak idején a pályafutását, bár az sem az a műfaj, amiben direktbe kapja a közönség szeretetét, de hát erre van az önálló est, és a színpad, ahonnan azonnal kap visszajelzést.
Magdi anyus után is megformálom a karaktert
Várkonyi Andrástól mindenképpen meg akartuk tudni, hogy érinti, hogy sorozatbeli felesége eltűnik, de a színész nemcsak kétségbeesettnek nem tűnt, de szomorúnak sem. „Emberileg érint, hogy Fodor Zsóka nem forgat majd velünk, de ez egy munka. Zsókát ismerem negyven éve, együtt játszottunk színházban, később elkerültünk egymás mellől, most pedig tíz évig ismét partnerek voltunk. Ő döntött úgy, hogy másfelé próbál szerencsét, ezt tiszteletben tartom, sőt becsülöm is, hogy nem szilvafa korában is képes váltani. Váltson, próbálja meg, vagy sikerül, vagy nem. Ha kapok egy másik partnert, akkor azzal, ha egyedülállóként, akkor úgy formálom meg majd a karaktert.”
Várkonyi elmondta, hogy ő bár büszke Fodorra, de ő is mindent megtett eddig, amire vágyott. „Rengeteg ambícióm van a mai napig is, csak súlyozok. Azt mondom, van egy munkám, ahol tisztességesen megfizetnek, egy olyan világban, ahol potyognak ki az emberek a munkahelyekről, a gyerekeim nincsenek túl jó anyagi helyzetben, kötelességemnek érzem, hogy segítsek rajtuk. Tehát az aranytojást tojó tyúkocskát nem fogom levágni, hiszen ez nem veszi el annyi időmet, hogy ne tudjak fellépni, forgatni, szinkronizálni, verset mondani. Így érzem teljesnek az életemet.”
A színész arra is kitért, hogy bár apaként megállta mindig is a helyét, de annak előtte lusta és link ember volt. „Sose voltam buta gyerek. Sokat olvastam, nyelveket beszélek, diplomáim vannak, követem az élet eseményeit, politikailag, társadalmilag, művészetileg. A felelősség érzetet illetően változtam meg, apaként nem tudok úgy gondolkodni, hogy mindegy mit csinálok: nekem elég egy napra két fröccs meg két szelet rántott hús és egy könyv. Holott elég lenne, de az ember saját maga turbózza fel az igényeit mindig, a család mindezt minőségileg átalakítja. Kénytelen vagyok a gyerekeimre gondolni, a feleségemre és az öregkoromra, amikor ki tudja, hogy milyen nyugdíjam lesz.”
Várkonyi lánya a Győr Színház tagja volt egészen addig, amíg vezetőváltás nem történt, azóta szabadúszóként próbál érvényesülni. Fia a Független Hírügynökségnél dolgozik, és a színész elmondása szerint miután mindkét gyereke bekerült a taposómalomba, igyekszik mindenben segíteni nekik, hiszen gyermekei nem milliomos szakmát választottak maguknak.