Az utóbbi időkben egyre inkább tiltják ki a nem megfelelő testtömegindexszel rendelkező modelleket a kifutókról. Ez jó ötlet?
Régebben, a kilencvenes évek elején is voltak ilyen problémák. Sok tinilány került kórházba, mert szűrés nélkül, követendő ideálnak tekintette a média által sugárzott képet. Azt hiszem, a nagyobb problémát az jelenti, hogy nem ezzel a képpel kell megpróbálni azonosulni, hanem saját adottságainkból kiindulva kell önmagunkból kihozni a legjobbat. Azzal a képpel már biztos sokkal elégedettebb lenne mindenki. A divat nyilván nemcsak a szakmának szól. El kell fogadni, hogy a modellek mindig kicsit vékonyabbak az átlagnál. Az utóbbi időben többször támadták a szakmát, hogy a modellek beteges kinézetűek, hogy anorexiásak, meg hogy bele lehet halni, de erről szó nincs.
Jó példa erre, amikor a magazinokban egymás mellé rakják Madonna sminkelt fotóját Madonna smink nélküli fotójával, hogy húha, mennyire szembeszökő a különbség.
Szerintem az átlagember tisztában van azzal, hogy vannak olyan technikák, melyek még inkább idealizálják az amúgy is ideálisnak gondolt személyt. Pedig ők is emberek: ugyanúgy vannak rossz napjaik, ugyanúgy vannak pattanásaik, öt kiló súlyfeleslegük.
Te milyen tulajdonságaiddal nem voltál kiegyezve?
A szeplőim és a vörös hajam olyan dolgok voltak, amiken nem tudtam változtatni, de el kellett fogadnom.
Az általános iskolában ez különösen jó lehetett.
A vöröshajú gyerekeket sokat csúfolják, zrikálják, mert valami miatt más vagy, mint a szőke, vagy barna kisgyerekek. Valahogy nem férsz bele a képbe. Aztán tizenkét-tizenhárom évesen azt mondták, hogy majd ha megnősz... De én akkor akartam jól érezni magam a bőrömben. Ma persze már én is másképp nézek a tükörbe.
Munkanélküliek lesznek a modellek, ha majd nagyon fotorealisztikus képek előállítására lesz képes a fotoshop?
Pár éve már szóba került, hogy ha a legkeresettebb szupermodelleket összemontírozzák, az egyiknek a szemét, a száját, az orrát, akkor abból lesz egy álomnő. De tudtommal ez megbukott. Tény, hogy a fotoshop hihetetlen perspektívákat nyitott meg.
Ami jó vagy rossz?
Azzal sosem volt problémám, ha valamit mértékkel használnak. Jó megoldás lehet, hogy azok a nők, akik úgy érzik, egyáltalán nem fotogének, vagy nagyon nincsenek megelégedve önmagukkal, esetleg kipróbálhatnak egy fotózást, és mai technikákkal, egy jó fotós és egy jó sminkes segítségével megérezhetik, milyen az, amikor az ember ilyen szakemberek kezébe kerül, mi mindent ki tudnak hozni belőle. Ez nagyon növelheti az önbizalmat, és talán abban is segíthet, hogy helyén tudják kezelni a média által sugárzott képet. Az egyik legjobb barátnőm kipróbálta és elképedtünk az eredménytől. A szépség önmagában egyébként számomra tud nagyon üres is lenni.
Ezért mondod a Topmodell műsorban a résztvevőknek folyamatosan, hogy "nyílj ki jobban"?
Ha adott egy mindenki által szépnek mondott lány - ilyen nincsen -, de tegyük fel, hogy van, és ha a tekintetével nem sugároz semmit és a szemei üresek és halottak, akkor az egész kép borzasztó unalmas lesz. Ezért ezt a mondatot úgy gondoltam, hogy "meg tudsz-e nyílni a kamerának", hogy "valami legyen a szemedben". Ha semmi nincs benne - érzékiség, düh, szomorúság, vágy, vagy bármi -, akkor nagyon unalmas, üres és merev lesz.
Sok műsorbeli lányhoz hasonlóan én is nagyon visszahúzódó, csendes kislány voltam, nehezen nyíltam meg. Utáltam szerepelni. Ha magától ez nem jön, akkor megtanulod átélni és gyakorlod. Sok olyan lány van a műsorban is, akiknek külsőleg láthatóan minden adottsága megvan, mégis nehezebb dolguk van a kamerák előtt, mert sokkal nehezebben nyílnak meg.
Nem lehet, hogy csak meg vannak ijedve? Bár még csak a műsor első harmadában járunk, de gondolom, a végére ez valamennyire megváltozik.
A végére sokat változik mindenki. Ezért fontos a tapasztalat is: sok lánynak van már több éves tapasztalata a szakmában, de akad olyan is, aki egy eldugott kis faluból érkezett, és még soha nem volt a lábán magassarkú, vagy nem állt kamera előtt. De nincs lehetetlen, ha valaki ezt át tudja érezni, meg tudja élni.
Mennyiben kaptál szabad kezet a műsor levezénylésében?
Végignéztem az amerikai verzióból két vagy három évadot, annyit mondtak, hogy nagyjából ez lenne a feladatom: egy hiteles szakmai tanácsadó, aki szakmailag és emberileg is segíti a lányokat, ha szükséges. Annak ellenére, hogy az amerikai verzió volt az etalon, azt nem kérték tőlem, hogy a magyar Tyra Banks legyek. Voltak olyan helyzetek, amikor a lányok nagyon el voltak veszve - például egy fotózáskor egy nagy tömegben -, és akkor csak annyit tettem, hogy megnyugtattam őket, hogy minden rendben van, itt vagyunk, vigyázunk rájuk.
Nem vagyok egy agresszív megmondó ember, nem szeretek embereket ok nélkül bántani. Nem szabad elfelejteni azért, hogy a műsor egy valóságshow keretei közt játszódik.
Ami egy elég kemény műfaj.
Igen, ez egy nagyon kemény műfaj, aminek vannak olyan követelményei, amik nem feltétlenül életszerűek a modellvilágban. A modelleket ugyan állandóan kritizálják, amint kiteszik a lábukat az ajtón, itt viszont minden szemtől szembe zajlik, ezért a lányoknak nehezebb a dolguk. Nehéz ezekkel a kritikákkal szembenézni és végighallgatni. Ha azonban elfogadják, hogy ezek a vélemények tényleg szakmai tapasztalatokon alapulnak, segítségként lehet felfogni, amiből sokat lehet tanulni.
Gondolom, te is átmentél ezen.
Én már hallottam olyat, hogy túl magas vagyok, túl alacsony vagyok, túl öreg vagyok, túl fiatal vagyok, hogy a vörös hajam nem fér bele a koncepcióba. De az nagyon ritka, hogy valakit szemtől szembe véleményeznek, hogy esetlen, nem tud járni. Általában nem derül ki, hogy valójában miért nem kaptad meg a munkát.
Az elmúlt tizenkét évben mi volt munkád során a legjelentősebb pillanat?
Ha visszagondolok arra, amikor legelőször kimentem Párizsba - és ez az összes újságcikkben elhangzott már -, akkor nem voltam a legjobb lelkiállapotban, mert abban az évben halt meg anyu. Ez nekem valahol menekülés volt. Az is elhangzott már, hogy másfél hónap után akkor úgy jöttem haza, hogy soha többé nem akarok kimenni. Aztán nem tudom mi, de valami bekattant. Sokszor hívtak a párizsi ügynökségtől és megéreztem, hogy ez egy nagyon nagy lehetőség.
Ekkor voltál 20 éves.
Igen. Nagyon sokszor volt úgy, hogy a szakmát és ezt a lehetőséget minden elé helyeztem. Annak ellenére, hogy soha nem terveztem, hogy modellként szeretnék dolgozni, valamit megláttam benne, és tudtam, hogy ez biztosan vezet valahova, még ha akkor nem is tudtam pontosan, hogy hova. Szóval nem azért értékeltem, mert egy nagy gyerekkori álmom vált valóra.
Állatorvos vagy mozdonyvezető akartál lenni, ha jól tudom.
Igen.
És most? Lebeg valami nagy cél előtted?
A Táplálkozástudományi Egyetemet szeretném elvégezni Londonban. Ez megint egy olyan dolog, amibe belesodródtam. A modellkedésen keresztül is elkezdtem tudatosan odafigyelni a testemre: hogy mit és mennyit eszem, alternatívákat is kellett keresnem, mert tejcukorérzékeny vagyok. Most majd megtanulom, hogy az emberi test milyen érzékeny és tökéletes kis szerkezet, hogy mi miért működik úgy, ahogy. És ez nagyon érdekel.
A magyarok mennyire vannak jelen a kifutók világában?
Ebben a szakmában a világ minden része képviselteti magát. Az más kérdés, hogy a magyar modellek mennyire vállalkozó kedvűek. Néhány évvel ezelőtt a divat nagyvárosait szinte elözönlötték az orosz, lengyel, cseh modellek. Nagyon sok a brazil lány is. A magyaroknál ezt nem tapasztaltam. Talán nem vagyunk annyira rákényszerülve, vagy lustábbak, vagy egyszerűen csak pesszimistábbak vagyunk. Lehet, hogy könnyebben feladunk dolgokat, amit most a lányokon is éreztem és anno magamon is. Én is pesszimistább vagyok, mint teszem azt egy amerikai vagy egy brazil kolleganő. Más a mentalitás, a hozzáállás, a vérmérséklet. A magyarokra sokkal inkább jellemző a belső konfliktus, a vívódás. Hiányzik az önmagukba vetett hit.
Lett kedvenced a lányok között?
Persze, mindenkinek van. Szerintem ez elkerülhetetlen.
Bent marad a döntőben?
Nem.
Mit olvasol most?
Párhuzamosan ezer táplálkozástudománnyal, testtel és lélekkel kapcsolatos könyvet. "A cenzúrázatlan egészség" című is nagy kedvenc most.
Kedvenc filmed?
Sok "kedvenc" van, az egyik a Billy Elliot, vagy A nagy kékség.
Város Budapesten kívül?
Nagyváros: London, de Barcelona is nagyon tetszik, mert ott van a tenger. Szeretnék egyszer egy olyan helyen élni, ahol állandóan megvan a tenger közelsége.
Mivel foglalkozol mostanában leginkább?
Az egyetemi vizsgáimmal.
Mi az a minimális smink, amivel megjelensz az utcán?
Az, ami most is rajtam van: púder, szempillaspirál, szemceruza, pirosító, kis szájfény. Ennyi.