Nehezen viselem az egyedüllétet. A Gyuri segít tatarozni, fel kell újítanom a lakást, hogy jól érezzem magam benne. A cuccaim fele a teraszon, jót tett nekik az eső. Ráadásul sok minden nincs meg. Persze könnyebb megosztva elviselni a bánatot. Ha mégis ő lesz az igazi, akkor ő, ha nem, akkor jön más, ez tart engem életben.
Volt szerelméről beszél, aki lassan egy éve Kanadában él. Miért nem működött?
Ez egy hat éves kapcsolat, nem volt perspektívája. El kellett őt üldöznöm. Ő egy nyilas, vadásztípus, okos és szép művészember, aki nem találta meg itthon a helyét. Úgy néz ki, hogy jól van Kanadában. Úgy volt decemberben hazajön, de kint maradt. Nekem a távkapcsolat azért nagyobb veszélyekkel jár, mint neki.
Ezt pontosan hogy érti?
Még ő él a lelkemben. Ragaszkodó, önfeláldozó típus vagyok, ha most nem engedem el, biztos, hogy én leszek a megcsalt vénasszony. Azt hiszem, később egyre nehezebben tudnám elviselni, ha elhagy. Talán majd értékelni fogja, hogy új életet adtam neki, hogy elengedtem. Amúgy mindennap beszélünk telefonon...
És az nem rossz recept egy elvileg lezárt kapcsolatra?
De. Fáj. Jó a kapcsolatunk, de telefonon nem lehet elválni. Azt álmodtam valamikor, hogy meglepetésszerűen hazajött, rohantunk, egymás nyakába ugrottunk és ez így is lesz, de mi lesz utána? Egyszer még mindenképp kell találkoznunk, hogy személyesen beszéljünk. Valójában persze az lenne a jó, ha egyáltalán nem tudnék róla, de én vagyok az egyetlen, aki van neki. A szülei nincsenek telefonközelben. Öt évig olyan bizalommal voltam iránta, mint még soha férfi iránt. Sose csalt meg, soha nem lépett félre, lehetett bízni benne, mellettem volt.
A többi férfi mind hűtlen volt?
Klapka úr még ma is nagy nőcsábász. Na persze nem úgy, hiszen már 78 éves lesz. Mindig imádta a nőket, én meg ki voltam szolgáltatva a gyerekek miatt. Ez van, háborogni nem lehetett, mert szerinte a férfiak nem élhetnek le egy életet egy nővel. "Egyszer élek, én is ki akarom élvezni az életet" - mondta. Mi nők miért nem mondunk ilyesmit?
Egyszer egy interjúban ő azt nyilatkozta a házasságuknak azért lett vége, mert ön túl sokszor volt másba szerelmes.
(nevet) Huszonnégy évvel idősebb nálam, félt az öregedéstől, azért mondta. Mint én most, inkább befejeztem, hogy ne én legyek, akit eldobnak. Olyan ellen védekezett, ami meg se történt. Mérleg vagyok, családcentrikus, soha nem voltam egyéjszakás típus, a szerelmeimmel évekig jártam. Amúgy tíz ujjamon megszámolom őket. Ha én egyszer félrelépek, akkor ott is maradok.
Azért hallottunk olyat, hogy nem mindig volt ilyen szende. Klapka mellől több nőt is kiütött egyszerre.
Pont az ellenkezőjét csináltam, mint amit vártak. Levettem őket a lábukról a kedvességemmel, a türelmemmel. Én csendes vagyok, nem vitatkozom, sőt olyan is előfordult, hogy virágot vittem nekik, nem éreztettem velük, hogy vetélytársaim. Hiszen soha nem a nő a hibás, hanem a férfi.
Igen, de ezt akkor nem látta? Úgy értem, ha tudta, hogy csapodár miért akarta annyira?
Azt éreztem ugyanúgy szeret, mint én őt. És persze nem várhattam el, hogy azonnal változtasson az életmódján. Hittem benne, hogy a szerelmünk ezt is legyőzi. Végül az maradt vele, aki jókor volt a jó helyen. Nagyon önzetlenül szerettem. Jöhettek közben a kisebb kalandok.
És ez nem visel meg egy női lelket?
De, hiszen azt hittem, én elég leszek neki. Míg kint éltünk Németországban nem engedte volna, hogy elvigyem a gyerekeket. Nagyon jó anyának tartott, csak a korkülönbséggel voltak gondok. Persze tudtam, hogy ő sem hagyná el a családot. Mikor egyedül visszajött Magyarországra '89-ben a távolság megváltoztatott mindent; lett barátnője, vele jött ki hozzánk látogatóba. Rögtön tudtam, hogy a Marira figyelnem kell, a Mari marad. Maradt is. A mai napig jó a kapcsolatunk. Valahol mindannyian összetartozunk.
Számít a fehérruhás esküvőre? Úgy hallottam olyan még nem volt.
Mikor férjhez mentem Dobos Attilához ezt titokban kellett tartani. Ha kiderül, megszóltak volna, amiért a férjem írja a számaimat. Ez '68-ban volt, a fesztivál után. A második Düsseldorfban történt, akkor egyikünk sem akart házasodni, de végül hat hónapos terhesen hozzámentem. A harmadik tuti fehér ruhás nagyesküvő lesz. Néha fogyózom, és soha nem adom fel a reményt. Az éveket megpróbálom akceptálni, de mindig kellemes középkorú nőnek akarok kinézni. Ha eljön az ideje, meg fogom csináltatni a dolgokat magamon.
Ezek szerint ilyen eddig még nem fordult elő?
Nem, miért már kéne? Nem félek ettől, de teljes inkognitóban fogom megcsináltatni, mert ehhez senkinek semmi köze. Nagyon sajnálom a huszonéveseket, hogy már most átszabatják magukat, nem számolnak az esetleges következményekkel. Ha nálam eltolnak valamit, na bumm, éltem már eleget.
Gondolja ez egyfajta önértékelési zavar náluk?
A fiatalság önmagában szépség, ehelyett mindenki valami ideált követ. Igen, meg kellene önmagukat találni. Én már négyéves koromban táncoltam a citerás nagyapám előtt, tudtam, mit akarok. Támogatni ugyan nem tudtak, de mindig engedtek. Soha nem vesztettem el a hitem. De azt azért tudni kell, hogy mindehhez óriási kitartásra van szükség.
A tévézés gondolata sosem fordult meg a fejében?
Feltűnök itt-ott, ma például megyek egy drogellenes filmbe forgatni, egy anyukát játszom, a férjemet meg Aradszky László. Benne vagyok a Liliom kampányban is, mindenkit a méhnyakrákszűrés fontosságára biztatok. De a szívem vágya egy olyan szórakoztató műsor, amiben mosolyogni lehet, van benne egy kis lélek, nem feltétlen prominens szereplőkkel. Korombeli hölgyek koszorújában beszélgetnék mindenféle érdekes dologról. Bárhol fellépek, történeteket mesélek a számaim között. Showműsort tudok produkálni, érzem magamban, hogy képes lennék rá.