Hány sztár volt meg hátulról?
Volt olyan sztár, aki már alapban háttal jött be a terembe, de a profibbakat nagyon nehéz volt hátulról lekapni, mert már annyira kifejlődött a kameraérzékenységük. Ezúttal Bíró Icát (akit egyébként nagyra tartok) is csak hátulról fotóztuk, de őt csak azért, mert annyira édesen társalgott különböző férfiakkal, hogy nem akartam megzavarni.
Ott volt a Fiesta együttes egyik tagja, akitől már múltkor is megkérdeztem egyszer, hogy kicsoda, mert nem ismertem fel. A Reggel című újságtól is jöttek sztárvadász riporterek, egy testes újságírónő lovaglópálcával utasítgatta fotóriporterét (csak képletesen), hogy repüljön rá a sztárokra. Mondjuk a Romantic együttes nőtagjaira, akiket Győzike nem kísért el, mert ő ehhez már túl nagy sztár. Ellenben ott volt Plitz Husi, akit már rég nem láttam, és most kiderült, hogy azért, mert jelenleg a Rapülők együttes PR-osaként dolgozik, és a Rapülők együttes legutóbb már-már kutyákkal kergetett el minket a sajtótájékoztatójáról. Pedig annyira szerettem volna röhögni rajtuk egy jót. De ami késik, nem múlik.
Sztártalicska
A Sztárok-parti egy szóval jellemezve egy sztárpurgatórium volt. Amennyire nem lehet ezekre az emberekre elmondani, hogy sztárok, a műsorvezető (Kasuba L. Szilárd) üdvözlő beszédében annyiszor mondta ki a bűvös szót. "Mulassanak sztárokkal! Érezzék magukat jól sztárokkal!" Meg ezt is mondta: "Egyszerű a recept: sztárok, sztárok és még több sztár." A mottóra nem annyira voltak fogékonyak a jelen lévők, mert mindenki (az az ötven ember) csak a Hip Hop Boys-koncertre volt kíváncsi, Nacsa Olivérre már nem, így a koncert után hazamentek, mintha ott sem lettek volna. Ja és persze nem is buliztak.
Én kínomban különféle pocakos sztárokat figyelgettem meg elölről, hátulról és oldalról. Baby Évi bébiháján legeltettem a szemem, miközben hallgattam a körülöttem tobzódó embereket. Kétfajta volt. Az egyik azt mondta: "Óh, mi már találkoztunk valahol", a másik pedig azt, hogy: "Mi ismerjük egymást, pedig eddig még sosem találkoztunk." Mikor megérkezett Gáspár Laci, elfordultam, és inkább azt választottam, hogy belefeledkezem egy Sztárok magazinba. Ekkor arra a felfedezésre jutottam, hogy Oroszlán Szonja nagyon hasonlít Nancy Goodman Brinkerre. A maga nemében zseniális újság nagyjából olyan, mint a Story vagy Best, annyi különbséggel, hogy kicsit jobban rámennek a sztárok kifigurázására (főként a "Cuki, Ciki, Vicces" nevű rovatukban). Ez pedig bizonyára azért van, mert a lapban külföldi konzulensekkel dolgoznak.
Tévedtem, vesztettem
Akkor térjünk rá az esemény apropójára, a Hip Hop Boyzra. Fájdalmas ez nekem, mert 1995-ban még imádtam őket, kívülről tudtam a "Tizenöt év" című slágerüket. Azóta a lehető legnagyobb mértékben elkurvultak, azaz csak annyira, amennyire a magyar viszonylatok rákényszerítették őket. Kezdjük azzal, hogy a fiúk (boyz) már nem is fiúk, a legkisebb is harminc éves, a legnagyobb meg már harminchat. Ez például a Beastie Boys esetében nem olyan vészes, mert ők legalább a zenéjükben megmaradtak fiatalnak és egyedinek.
Amikor a három pocakos Hip Hop Boy ellepte a négy négyzetméteres miniszínpadot, még nem sejtettem, hogy nagyrészt saját számaik feldolgozásait fogják majd játszani. Túl későn derült ki számomra, hogy az új, visszatérő albumukon összesen két (azaz kettő darab) új szám van: a "Part a tó szélén" és a "Bújj hozzám". Azóta meghallgattam ezeket, és nagyon bénák. Vagy csak én lettem azóta idősebb.
Levy T, O.G. Duck és Real Action
Az együttes tagjai már nem főfoglalkozású Hip Hop Boyok. Megtudtuk, hogy Real Action, aki valóban nagyszerű táncos, breakes körökben is elismerik, jól electric boogie-zik, tánciskolát nyitott. Levy T zenei producer, kiadója van, ő csinálta például Majka második lemezét. O.G. Duck, aki hízik, és kezd tényleg úgy kinézni, mint egy kacsa pedig középvezető lett az üzleti világban, és befektetésekkel foglalkozik.
Levy T-vel beszélgettünk egy kicsit, mert ő csinálta az új album zenéjét. "Az új lemezen a legnagyobb slágereink vannak rajta, csak kicsit smoothabb, 2005-ös stílusban" - mondta el, mire rákérdeztem, hogy az mit jelent. "Hát végre eltűntek a kilencvenes évekre jellemző tyupp-tyupp hangok, kevésbé technós a hangzás, kicsit R&B-sebb és popposabb." Ekkor megértettem, hogy lagymatag fosról van szó, és amikor belehallgattam, pont ezt is tapasztaltam. Ha elővennék egy régi Happy Gang kazettát, nem tudnék különbséget tenni a kettő között. Még a kedvenc számomat, a "Tizenöt év"-et is sikerült elrontaniuk, a többiről - "Megbántottak", "Ott várok rád", "Ragadom", "A hegyekbe' fönt", "Nem az a tét" -, amik már frissiben sem számítottak az én stílusomnak, pedig ne is beszéljünk. Persze a popzene rajongóinak attól még lehet, hogy megfelel, ez majd ki fog derülni, a lemez már a lemezboltokban "Újratöltve" címmel.
Gino
A Sztárok magazin vendégeként lemezt bemutató Hip Hop Boyznak is volt vendége, mégpedig Gino, akivel levezették a saját koncertjüket. Eleinte azt hittem róla, hogy valamelyik megasztáros gyerek, akit nem ismerek, de aztán kiderült, hogy még az sem. Gino egy vadonatúj énekes, csak huszonhat éves, de már nagyon aknés az arca. Eddig a háttérben dolgozott, legnagyobb büszkesége, hogy zenéket írt a V-Tech együttesnek, de most úgy döntött, szólózni kezd, még Kefír is ezt tanácsolta neki. Gino elmondta, hogy az késztette színpadra, hogy bebizonyítsák, hogy a Megasztáron kívül is van zenei élet és jó roma énekes. Gino R&B stílusban dalol, videoklipjét jövő héttől megnézheti a Viva TV-n az, aki akar egy jót sírni.