Kezdetek
Apja rabbi volt, aki fia születése után néhány hónappal vándorolt ki az Egyesült Államokba, és a wisconsini Appletonban telepedett le. Fia gyerekkorában cirkuszban látott egy mutatványt, melynek során kettéfűrészeltek egy nőt, ennek hatására határozta el, hogy ő is bűvész lesz. Rendszeres és igen alapos munkával, óriási szorgalommal képezte magát, a legtöbbet Jean-Eugene Robert-Houdin francia mágustól tanult, akinek a tiszteletére vette fel a Houdini művésznevet. (Mindez nem akadályozta meg abban, hogy 1908-ban írjon egy könyvet Robert-Houdin leleplezése címmel, amelyben lerombolta mestere nimbuszát.)
1882-ben New Yorkba költözött a család. Itt nagy szegénységben éltek, a kis Erik újságot árult, cipőt pucolt. Nyolcévesen varietékben szerepelt, de nem keltett túl nagy feltűnést, majd trapézművész lett (egyes források szerint nem is a kötélen, hanem kártyatrükkökkel lépett fel). 1894-ben megnősült, felesége, Wilhelmina Rahner később Beatrice Houdini néven színpadi asszisztense lett. Houdini nevét az 1900-as évek elejétől külföldön is egyre többen megismerték merész szabaduló-mutatványai révén.
Mester
Számai oly nehezek voltak, hogy sokszor csupán pillanatokon múlt az élete, de szívesen vállalta a veszélyt. Azt ambicionálta, hogy ő legyen minden idők legnagyobb bűvésze, s elmondható, ez a vágya teljesült is: híres szabadulásainak titkát sohasem fejtették meg.
Szenzációs produkcióival - 1918-ban például egy elefántot tüntetett el - hamar meghódította a közönséget, mutatványait általában több ezren figyelték. Titokzatos szabadulóképességét részben hatalmas fizikai erejének, rugalmasságának és hajlékonyságának, részben a zárak, csomók és egyéb szerkezetek felnyitásában szerzett különleges jártasságának köszönhette (az első zárat állítólag még kiskorában akkor nyitotta ki, amikor egy süteményt szeretett volna a konyhaszekrényből kicsenni). 1916 és 1923 között öt filmben mutatta be képességeit. Arról is ábrándozott, hogy a fia egyszer az Egyesült Államok elnöke lesz, de bármennyire is szerette volna, gyermekkel nem áldotta meg a sors.
Spirit
Idősebb korában kampányt folytatott a hiszékenység, a sarlatánság, a gondolatolvasás, a szellemidézés és a "természetfölötti trükkök" ellen. Kijelentette, hogy az ezeket alkalmazó mutatványosok csalók, és fellépéseiken természetes eszközöket és különféle illuzionista trükköket használnak. E témáról két könyvet is írt, a Csodavigécek és módszereik 1920-ban, az Egy bűvész a szellemek között 1924-ben jelent meg. Feleségével mégis vállalkozott egy spiritiszta kísérletre: megállapodtak, hogy amelyikük előbb meghal, az megpróbál kapcsolatot teremteni életben maradt párjával. Talán megpróbálta, özvegye azonban 1943-ban, halála előtt kijelentette: a kísérlet nem sikerült.
A vég
Houdini 1926-ban az Encyclopaedia Britannicának írt cikket a bűvészetről, de még abban az évben hashártyagyulladásban meghalt. Egy előadásán ugyanis azzal hencegett, hogy hasfala annyira edzett, hogy minden behatást képes elviselni. Egy hallgatója ekkor figyelmeztetés nélkül kétszer megütötte, olyan szerencsétlenül, hogy pont a vakbelét találta el. Mint később kiderült, a szerv szétrobbant, és mérgező anyagokat juttatott Houdini szervezetébe, amelyek gyulladást okoztak. Mivel Houdini fájdalmat nem érzett, aznap este még fellépett, ezért a műtétet csak késve hajtották végre. Október 31-én halt meg Detroitban.
Utánzatok
Leghíresebb mai utóda David Copperfield, aki Budapesten is fellépett, de mások - például David Blaine - is az ő műfajában jeleskednek. Utóbbi 1999-ben hat napra temettette el magát egy átlátszó koporsóba, amelyet a víz alá süllyesztettek. E produkció megvalósítását Houdini is tervezte, de halála megakadályozta benne. Az amerikai Rick Maisel 1992-ben két lábbilincset és öt kézbilincset is magára rakatott, majd hátrafelé mászva bepréselte magát a 70 centiméteres dobbal felszerelt ipari mosógépbe, amelyet be is kapcsoltak. Az egyperces mutatvány végén a győzelem jelét, a V-t mutogatta kifelé a dobból - időközben ugyanis a bilincseket már leoldotta magáról.