Vanilla Ice, a már kevésbé ismert fehér rapper dollárezreket költött pszichológusra, hogy túljusson egy megszállott rajongója okozta sokkon. A fanatikus lány követte és zaklatta az - akkor még - sztárt, ráadásul kiderült, hogy mindezt a Sátán Egyháza nevében teszi.

Vanilla Ice évekig rettegett egy sátánista rajongójától, aki koncertről koncertre követte és zaklatta őt. "A lányok mindig is mutogatták nekem magukat, de volt egy lány, aki mindig ugyanúgy, ugyanott állt az első sorban" - mondta el a rapper, aki akkor még nem sejtette, hogy ez neki nem lesz jó.

Majd' kitért a hitéből

"Évekig voltak rémálmaim miatta"
"Az egyik koncert után, Japánban, amikor hazaértünk a hotelbe, kopogtak az ajtón. Éjfél körül jártunk, senki nem volt odakinn, csak egy sátáni bibliát találtam az ajtó előtt. Nagyon megrémültem. Azután a lány valahogy bemászott a tűzlépcsőn, letérdelt előttem és síri hangon csak azt ismételgette: "Ő az enyém. Az enyém. Meg kell szereznem." Olyan volt, mintha megszállta volna az ördög." - emlékezik vissza az előadó a februári Razor magazinnak adott interjúban.

Vanilla Ice állítása szerint a lányról később kiderült, hogy az írországi Sátán Egyháza tagja, és a szülei adták neki a pénzt arra, hogy nyomozzon utána, kövesse és megtérítse őt a szektának. A sátánisták úgy tervezték, rákényszerítik az előadót, hogy a sátán szavait prédikálja a fellépésein és minél többeket térítsen meg szektájuknak. "Évekig voltak rémálmaim miatta" - idézte fel az egykori sztár, akire olyan mély hatást tett az élmény, hogy állítása szerint több ezer dollárt kellett pszichológusra költenie.

A jó dal olyan, mint a tetkó

Vanilla Ice az interjúban arra is kitért: tisztában van azzal, hogy előadóművészként az ideje már lejárt, de mindig megnyugvást és vigaszt jelent majd számára, hogy egyik száma valóban időtlenné vált. "Ami a zenét és a zenei életben elfoglalt helyemet illeti, talán valóban változtak az idők" - mondja. "Ami viszont biztos: egy jó dal még egy tetoválásnál is mélyebben marad meg benned. Mindig eszedbe fogja juttatni az autót, amit vezetsz, a lányt, akivel jársz, és az utcákat, ahol nap mint nap végigmégy. Jobb, mint egy fotóalbum. Egy jó dal olyan tetoválás, ami sosem tűnik el: az "Ice, ice, baby"-re kilencven évesen is emlékezni fognak."