|
Pszichedelikus horror
Tátott szájjal kerengünk a tömeg közepén, mintha csak egy szuicid, gyógyszerfüggő bulvárújságíró legutolsó rémálmába csöppentünk volna, a sűrű tömegből rendre irritáló hírességek dugják ki a fejük, hogy olyanokat mondjanak, mint "Értem rajonganak a rajongóim" meg "Merre van a svédasztal bazmeg?", aztán mosolyogva nagy levegőt vesznek, és visszasüllyednek a lüktető masszába.
Eközben a pult körüli emberáradatban csipkés fehérneműben feszengő modellek próbálnak utat fúrni maguknak, mit sem törődve a részeg médiamunkásokkal és a harmadik koktél után nyakkendőjüket meglazító sales managerekkel, akik a férfias csajozós tekintetet, és a sertésfelvásárlók közömbös arcát váltogatva próbálnak bármilyen válaszreakciót kiváltani a karnyújtásnyira elsétáló félmeztelen lányokból. Nem hiába, ez itt a Penthouse partija, testfestés, izzadt csöcsök és fülig érő szájjal mosolygó hoszteszek mindenhol, no meg a celebritások, akiket idevonzott a médiafigyelem, az ingyen sör meg persze az Index, a Színes Mai Lap és a Penthouse Legirritálóbb ötven magyar szavazásának ünnepélyes eredményhirdetése.
Irritáló Ferrari
|
Később még a svédasztal mellől felcsalják a színpadra Terry Blacket is, aki ugyan kevésbé lelkesedik, és úgy mosolyog, mintha valaki éppen Danika elálló füleivel viccelt volna, de végül mégis elfogadja a kaktuszt.
Hirtelen felindulásból vagy előre megfontolt karrierépítésből több más neves médiaszemélyiség is feltűnik a színpadon, Majka még vicceset is mond, sőt egy pillanatra előbukkan belőle a lelke mélyén szunnyadó Grétsy László, és megjegyzi, hogy az emléklapon tizedik helyezettnek van feltüntetve, egy "t"-vel.
Danse macabre
Távozunk, megpróbálunk kijutni az Ötven legirritálóbb magyar eredményhirdetésén megjelent ötszáz legirritálóbb nyomasztó közelségéből, bólintunk Csonka Picinek, aki éppen a Ding-ding-dong című slágeréből ad elő élőképeket Friderikusz Sándor társaságában, visszamosolygunk Grespikre, aki még mindig a gyerekét lóbálja, forog a duplán csavarodó DNS-spirál, ki tudja hol áll meg. Rálépünk Leo lábára, már csak pár méter a friss sztármentes levegő, az ajtóban még nekiütközünk Doszpot Péternek, aki érthetetlen okokból kelet-európai bőrdzsekis sztárrendőrnek öltözve érkezett erre az agyvelőaszaló performance-ra, majd végre kiérünk a szabadba.
Odakint egy kisebb tömeg kirekesztett, de partiképes ember bámulja az ablakon keresztül a hoszteszekkel túlfűtött ünnepélyt, van, aki a párás üvegre tapasztja az arcát, mint egy éhező, aki a hentesbolt kirakatában megbűvölve bámulja a nyárson forgó grillcsirkéket.
Odabent még csak most kezdődik a mulatság, irritáló emberek ünneplik meg a népítéletet, mi viszont távozunk, hiszen a lincselés mocskos babazsúrba fulladt, és egyébként is, láttunk már elég félmeztelen nőt.