A király, a média és a három papok

Nézze meg a képeket!

Amikor Zámbó Imre öt éve véletlenül fejbe lőtte magát, minden bizonnyal nem gondolt arra, mennyire kellemetlen tud lenni a metsző, januári hideg. Talán ezért sem volt több ezres tömeg a temetésének öt éves évfordulóján tartott megemlékezésen a csepeli temetőben. A királyt ráadásul betették egy négysávos út közvetlen tövébe, így örökre kizárták a lehetőségét egy befeléfordulós, csendes, könnyes megemlékezésnek, bár ebben az immár teljes pompájában meredező síremlék-komplexum sem jó partner.

A galambok hazamennek, ugye?

Ma sem sírt legalábbis senki, és a rajongók között - akiket kordonokkal zártak el sírtól - több szó esett az állítólagos galambokról, mint a királyról. A legnagyobb izgalmat az okozta, vajon hazatalálnak a ketrecből kiengedett galambok vagy nem?

Az állatok egyébként meglehetős csalódást okoztak, sokan hoztak ugyanis videókamerát, hogy a kiröptetést rögzítsék, de sajnos a bulvárlapok sok dologban tévedtek, többek között a galambok számában is. Nem volt ugyanis kétezer galamb, és ami volt, az is pár perc alatt elveszett Csepel kies szegleteiben, és később sem hallottam olyat, hogy a madarak Jimmy lelkét keresnék az égben. Csalódást okoztak emellett a papok is, akikből szintén nem volt olyan sok, mint ígérték. A rajongók szerint a család nyolc, a Blikk hét, míg a reggeli műsorok hat egyházi méltóságról beszéltek, ennek ellenére a papok csak hárman voltak, így is tökéletesen levezényelték azonban a görög katolikus hagyományok szerint már-már kellemetlenül hosszú, kamiondübürgéssel kiegészített szertartást.

Nézze meg a képeket!

A megemlékezés mintegy félórás késéssel kezdődött, mivel Zámbó Tihamér nem érkezett meg, és tényleg nem lehet nem komikusnak felfogni azt a jelenetet, ahogy három beöltözött pap izgatottan várja a temetőbejáratnál a fogatlan Tihamért. A késésről azonban nem ő tehet, hanem a rendőrök, akik állítólag megállították egy piros lámpámnál, és még az sem hatotta meg őket, hogy éppen testvére megemlékezésére siet. A rendőrök által okozott űrt végül egy vékony, szőke hölgy töltötte ki, aki már jóval előbb a helyszínre sietett, és idegesen álldogált, hóna alatt egy fekete aktatáskával. Amikor elérkezettnek látta a pillanatot, katonásan kiállt Zámbó Árpy elé, és közölte, ő átírta a Szíveddel látsz című dal szövegét, hogy a rajongók még jobban átérezhessék fájdalmukat. Zámbó Árpy megköszönte, majd tovább dohányzott, a megemlékezőkre azonban olyan hatással volt a szőke hölgy, hogy mindenki követelt magának egy példányt a dalszövegből, és pár másodperc alatt kicibálták táskájából az utolsó papírlapot is. A hölgy végül nekiállt és, elő is adta költeményét, elejétől a végéig.

Hangosabban

A megemlékezésből, tekintettel a már említett több sávos útra konkrétan nem lehetett hallani semmit, kizárólag a tömegből érkező "hangosabban" felszólításokat, a rutinosabbak eleve walkmannal érkeztek, és félrehúzódva hallgatták a Jimmy dalokat, nem törődve azzal, mit mond a pap. A pap egyébként kizárólag Jimmy erényeit hangsúlyozta, meglehetősen hosszan, miszerint kedves, emberszerető, kinek tehetsége istentől való, ezért nagy bűne a médiának, hogy isten kegyeltjét negligálja. Párhuzamban a bulvárlapok azon elemzéseivel, miszerint Jimmy dalairól nem egy rokkant és gerincsérült állt újra lábra, a megemlékezést vezető pap is hangsúlyozta, Zámbó Imre sokaknak nyújtott és nyújt ma is vigasztalást, sokakat derít jó kedvre. "Az ég adta nekünk Jimmyt, és halálába a mai napig sem tudtunk belenyugodni" - hangsúlyozta a pap, aki a rajongókat arra kérte, tegyenek valamit azért, hogy többet játszanak Jimmy dalokat a rádióban. Sokáig tartott, de végül megbizonyosodtam róla, hogy tényleg komolyan gondolja.

Ez volt írva

Annak ellenére, hogy a tiszteletes úr szerint a média fittyet sem hány isten adományára, a társadalmi jelenségeket vizsgáló kutatók szerint a Jimmy-kultusz legnagyobb mértékben az írott és elektronikus médiának köszönhető. Nem csak az életét övező népmesei elemekből (legkisebb fiú, aki szegénységben nő fel, majd elindul a világba szerencsét próbálni) lehetett sztorikat kerekíteni, de a mondaképződés tipikus alapja, azaz az információhiány is mind a király malmára hajtották a vizet. Jimmy halálát szinte minden újság máshogy írta le, néhol volt kakas, máshol nem, van, ahol még élt a mentőben, máshol már nem. A bulvárlapok előre kijelentették, hogy Jimmy sírhelye minden bizonnyal zarándokhely lesz majd, halálát és személyiségét Dianához, Lennonhoz és Máté Péterhez hasonlítják.

Halálának körülményei máig sem tisztázottak, ami lehetőséget nyújt arra, hogy a rajongók újra és újra összegyűlhessenek megvitatni, hogy egy ilyen kivételes adottságú ember nyilvánvalóan nem ölte, nem ölhette meg magát. A jelenlévők jellemzően még a mostani megemlékezésen is azt boncolgatták, miért küldött smt-t az énekes a feleségének, ahelyett, hogy mentőt hívott volna. A végső, rajongói megállapítás szerint "ez volt neki megírva", és sorsát nem tudta elkerülni "hiszen nem tudhatjuk még mi sem, mért vagyunk ezen a földön."

A Jimmy-kultusszal foglalkozó tanulmányok szerint Zámbó Imre halálakor a kereskedelmi csatornák egyértelmű célja az volt, hogy kielégítsék a hősök utáni vágyat a középkultúrának nevezett rétegben. Más kérdés, hogy a média tempójára a család is azonnal ráérzett, és mindent meg is tesz azért, hogy Jimmy emlékét ébren tartsa, és a Jimmy kultuszon keresztül legitimálja előadói létét Zámbó Árpád is, aki a testvérek közül leginkább hasonlít Jimmyre. A megemlékezéseken azonban még soha nem sikerült reprodukálni azt a tömeget, ami a temetésen volt, Csepel királyának azonban minden bizonnyal megmarad Jimmy.