100 ezer dollárt kínálunk annak, aki bizonyítja, hogy hamis a Hendrix-pornóvideó - írja a filmet bemutató Vivid Entertainment a weboldalán közzétett sajtóközleményben. Jelentkező több is van, ahogy a hitelességet bizonygatók is. Utóbbiaknak pedig újabb érvei.

A Jimi Hendrixet két nővel, szexuális aktus közben ábrázoló, 11 perces film a múlt héten került elő, de azonnal többen is megkérdőjelezték a hitelességét. Többek közt a zenész hagyatékát kezelő családi cég, az Experience Hendrix is, akik szerint a filmen csak egy hasonmás látható, a Vivid pedig a zenész hírnevét kihasználva akar extra bevételhez jutni.

A forgalmazó azonban annyira biztos az igazában, hogy százezer dollárt ajánlott fel az Experience Hendrixnek, ha bizonyítani tudják, nem a zenész hancúrozik a két barnával. Steven Hirsch Vivid-alelnök úgy fogalmazott: "Komoly időt és pénzt szántunk rá, hogy utánajárjunk a felvétel hitelességének, és biztosak vagyunk a dolgunkban. Úgy véljük, akik ennek ellenkezőjét állítják, érzelmi alapon tesznek bizonyíthatatlan kijelentéseket. Ha az Experience Hendrix kétséget kizáróan be tudja bizonyítani, hogy nem Jimi Hendrix szerepel a szalagon, 100 ezer dollárt fizetünk nekik".

Ez még mindig csak a trailer

Érvek és ellenérvek

A családi cég mellett a kétkedők közt van Hendrix egy excsaja, egyik életrajzírója is. A hitelességet ugyanakkor a filmen állítólag szereplő két nő is bizonygatja, és mindketten szakértőnek tekinthetők: Pamela Des Barres később könyvet is írt groupie-élményeiről, másikuk, Cynthia "Plaster Caster" Albitron pedig celebpasijai nemiszervének gipszbe öntött másaival szerzett hírnevet annak idején: Hendrixét például 1968. február 25-én alkotta meg. A kétkedők részéről Kathy Etchingam, a zenész egykori barátnője bizonygatja, hogy a filmen nem Hendrix szerepel, a zenész életrajzírója, Chalres R. Cross szerint pedig "az arc és a fülcimpa nem stimmelnek. Ráadásul a felvételen látható férfi több gyűrűt visel, mint Hendrix".

Cynthia "Plaster Caster" Albritton is felsorolja, mi bizonyítja számára az azonosságot, és bár hobbija alapján nem az arcvonásokra specializálódott, ezúttal mégis ezeket elemzi: "Direkt újranéztem néhány régi fotót, és egész biztos vagyok benne, hogy ő az. A szája körüli izmok, az ajka, a szemöldöke és a bajusza ugyanaz, mint amilyet Jimi viselt. A kamera szöge kicsit torzít, ezért lehet, hogy a trailerben bevágott részletek kavartak némi vitát. De a hajviselete, a teste és az arcán a jellegzetes, heges pattanásnyomok is azt bizonyítják számomra, hogy ez a felvétel élete utolsó évében készülhetett".

Albritton az exbarátnő, Kathy Etchingham kételyeit is meg tudja magyarázni, mégpedig azzal, hogy Etchingham még csak a trailert, valamint a filmből kivágott pár képet láthatta. Arra is felhívja a figyelmet, hogy maga Etchingham nyilatkozta Curtis Knight 1973-as Hendrix-életrajzi könyvében, hogy a zenész odavolt érte, ha filmezik: "Meg volt őrülve a dologért. Sokszor a haverjait kérte meg, hogy vegyék filmre a lakosztályában pucéran rohangáló csajokat". Szerinte Etchingham emellett a fájdalmas emlékek miatt sem hajlandó elismerni, hogy Hendrix a film főszereplője: "Még most is nehéz szembenéznie azzal, hogy Jimi nem volt hűséges hozzá".

A mindentudó turnémenedzser

A Vivid újabb, hitelességet bizonyító tanút is bevetett: Neville Chesters a hatvanas évek végén volt Hendrix turnémenedzsere, és mint ilyen, két éven át a nap szinte minden óráját a zenésszel töltötte. Kivéve persze azokat az órákat, amiket a zenész nőkkel töltött: "Mindig nagyon irigyeltük Jimit a szexuális életéért, és nagyon gyakran láttuk őt női kísérettel visszavonulni a szobájába. Ezeket a lányokat az 1969-es Band of Gypsys száma után az ő "cigánybandájának" hívtuk". Chesters a felvételt látva szintén megerősítette: "Biztos vagyok benne, hogy a valódi Jimi Hendrixet látjuk".

A Vivid belemenős fogadásának időzítése mindenesetre nyilván nem véletlen: a lényegretörő, "Jimi Hendrix The Sex Tape" című alkotást véletlenül épp mától lehet letölteni a Vivid Entertainment oldaláról 39,95 dollárért, sőt mától az amerikai DVD-boltok is árulják. A megjelenés előtti botránykampány reklámértéke pedig vélhetően jóval nagyobb, mint a százezer dolláros fájdalomdíj.