Shape: Téged mindig mások neveztek be a szépségversenyekre anélkül, hogy akartad volna. Ennek önbizalomhiány az oka?
Laky Zsuzsi: Nem foglalkoztatott, szép vagyok-e. Nehéz volt meggyőzni, hogy bármi értelme volna indulnom a Zala Szépe versenyen, nekem még ma is idegen az a világ. A műsor részeként léptem fel egy aerobikcsoporttal, amikor a próbákon meglátott az egyik szervező. Anyukám legjobb barátnője nevezett be.
A győzelem nem hozta meg a kedved, mert a Miss Hungary selejtezőjére sem önszántadból mentél el.
Amikor az első versenyt megnyertem, a lányok, akiknek addig semmi bajuk nem volt velem, elkezdtek nem szeretni. A magyarázat szerint édesapám megbundázta az eredményt. Tizenhat évesen az ilyesmit a lelkére veszi az ember. Így a győzelem kifejezetten rossz emlék maradt. De apukám nem akarta ennyiben hagyni, ebből lett a Miss Hungary-s indulás. Ott csak második lettem. Fásy Ádám mondta, hogy ennek ellenére nekem kéne elindulnom a Miss Europe-versenyen.
Más magyar szépségkirálynők eddig se tolmáccsal, se tolmács nélkül nem kaptak ilyen elismerést. Mégsem dúskálsz a szerződésajánlatokban.
A koronázás után másfél évig csak olyan munkákat vállalhattam el, amihez a francia fél hozzájárult. Sok ajánlatot vissza kellett utasítanom. Helyettük különböző nemzetközi eseményeken reprezentáltam, jótékonysági felkéréseket kaptam. Az is igaz - sokan megírták már -, hogy miután átadtam a koronát a következő nyertesnek, tényleg nem rohantak meg a cégek, hogy legyek a reklámarcuk. Csend van.
Ezért úgy döntöttél, külföldön próbálkozol...
Egy francia ügynökség jelentkezett, hogy érdekelném őket. Az egész nagyon kialakulatlan még. Ha működne a dolog, nagyon rövid idő alatt kéne megtanulnom annyit a nyelvből, amennyivel elboldogulok. Ott lenne még a lakáskeresés Párizsban, és kérdés, mikor jöhetne utánam Pali, a barátom, mert nem szívesen szakadnánk el egymástól hosszabb időre.
Gyönyörű vagy, de modellnek izmos. Épp az a baj, hogy nem úgy nézel ki, mint egy ruhafogas.
Fitneszversenyzőként is kilógtál a sorból?
Talán annyiban, hogy fele annyit sem kellett tennem a fizikumomért, mint a többieknek. A mozgásigényem mindig óriási volt. Kétévesen a lakótelepi lakásban, a gázcsövön lógva vártam haza aput a munkából. Egész nap lábujjhegyen jártam, és ágyról ágyra ugráltam. Az egy hónapos öcsémet kiszedtem a kiságyból és megmostam a nem létező fogait. Anyu hétéves koromig bírta, aztán beíratott akrobatikus tornára.
Lehiggadtál?
Sok energiát sikerült lekötni sporttal, de a legrosszabb tulajdonságom még mindig a robbanékonyság.
Inkább szerénynek tűnsz.
Nem nagyképű vagyok, hanem ingerlékeny. Az utóbbi másfél évben jobban kezelem a dühöm, de korábban nem gondolkodtam, mielőtt harcba indultam. Tettlegességig csak egyszer fajult a dolog, amikor egy férfi az apukámat becsmérelte. Nyilván apu is meg tudta volna védeni magát, de úgy felment bennem a pumpa... Épp az a lényeg, hogy a mérgem hirtelen jön és hirtelen megy. Dolgozom a megoldáson.
A cikk teljes változata a májusi Shape magazinban olvasható.