A lány nem is olyan régen még a szüleivel lakott szicíliai szülőfalujában, Acicastellóban. Két évvel ezelőtt, tizenhat évesen írt egy könyvet, melynek címe: Minden este 100-szor, kefével. A tizenöt éves Melissa brutális, megalázó és sokszor erőszakos szexuális kalandjait elmesélő, napló formájában megírt, mindössze 146 oldalas regény teljesen felforgatta az olasz irodalmi életet. A nyílt kitárulkozás hatása a konzervatív Olaszországban földrengéshez volt fogható.
A tavaly júliusi első kiadás óta a könyv több mint 900 000 eladott példányon van túl, eddig 25 nyelvre fordították le, és már a megfilmesítési joga is elkelt.
Melissa a következő szavakkal kezdi vallomását: "Szerelmet akarok, naplóm! Akarom érezni, amint szívem jege elolvad, s elmerül a szenvedély, a szépség folyójában. Mielőtt felfedném bárki előtt a szívem, a testemet adom majd az illetőnek...
S aztán annyira beleszeret majd a szenvedélyembe, hogy nem tudja többé nélkülözni." Meggyőződése, hogy egyetlen módon kaphatta csak meg, amire vágyott: pontosan azt adta a férfiaknak, amire ők vágytak, és annyiszor, ahányszor akarták. Egymás után bonyolódott bele mindenféle szerelemmentes kalandba, amelyek nem ritkán a szado-mazochizmus határát súrolták. Megesett, hogy bekötött szemmel öt fiúval szeretkezett egyszerre, elcsábította a matematikatanárát, és klinikai részletességgel írja le bizarr afférját egy 35 esztendős nős férfival.
Melissa mindig is arról ábrándozott, hogy egyszer kiadják a könyvét. Amint készen lett az első piszkozattal, e-mailen elküldte legalább 30 olasz kiadónak. A Fazi válaszolt először. "Egy hét alatt ajánlatot tettünk neki. Éreztük, hogy tuti befutó lesz - meséli Thomas Fazi. - Van egy olyan határozott hang az írásában, amitől a szex szinte jelentéktelenné válik: kifejezőeszköz lesz belőle, amivel a lány önmagát definiálja. A könyv jószerivel nem igényelt szerkesztői munkát."
Melissa csak tavaly decemberben vállalta a könyvet a világ előtt, amikor 18 éves lett. Addig szülei kívánságára csak Melissa P.-ként szerepelhetett a címlapon. "Nagyon boszszantó volt, amikor az emberek rebesgetni kezdték, hogy ez nem lehet egy iskoláskorú lány műve. Azt mondták, az író idősebb, okosabb, de legalábbis férfi, a rejtélyes kamaszlány pedig csak marketingfogás. Ezzel az írói büszkeségembe gázoltak bele. Úgy döntöttem, kiállok és névvel, arccal vállalom az egészet. Sokkal jobban dühített, amikor azzal vádoltak, hogy nem is én írtam a könyvet, mint amikor arról szólt minden, hogy micsoda perverz alak vagyok." Pillanatok alatt botrányhőssé vált hazájában. Azóta is naponta legalább száz e-mailt kap. "Sokan azt hiszik, ha elolvasnak egy önéletrajzi könyvet, akkor már ismerik az íróját. Néha egészen agresszív, személyes hangvételű kritikákat kapok, néha meg őrültek írnak, akik istennőként tisztelnek, és azt várják, hogy oldjam meg minden ilyen jellegű problémájukat."
A szülőket természetesen sokkolta a lányuk titkos életéről szóló bestseller. "Egy nap véletlenül kinn hagytam az asztalomon a kéziratot. Anya elolvasta és elborzadt tőle. Azt mondta, soha nem fogja megengedni, hogy ezt megjelentessem, és hogy szemétre való az egész. Próbáltam elmagyarázni neki, milyen sokat jelent nekem ez a könyv, de ő nem adta be a derekát. Sokáig borzasztó feszült volt a hangulat otthon, senki nem beszélt senkivel. A végén eljöttek velem Rómába, ahol a kiadó munkatársaitól megtudták, hogy ez a könyv bizony meg fog jelenni, ha tetszik nekik, ha nem."
Míg a barátainak arcizma se rezdült a könyv olvastán, hiszen velük mindig is őszintén beszélt a szexről, tanárai ugyanúgy reagáltak, mint a szülei. Még az elegáns prózaiságot sem értékelték benne. Melissa kimaradt az iskolából és Rómába ment, hogy befejezze második regényét.
A cikk teljes változata a novemberi Elle magazinban olvasható.