A hírhedt forma-1-es kommentátor, Palik László nem várt sikerrel tér haza hétfőn este tíz órakor az idei Dakar-raliról. Az utolsó harminc kilométeren féltengelytörést szenvedő Darázsi-Palik páros összetettben a tizennyolcadik helyen végzett, huszonegy másodpercen múlott tizenhetedik helyezés, de (a Palik.hu információi szerint) még így is kereken harminc helyezéssel előrébb van, mint az eddigi legjobb magyar autós eredménye valaha a Dakaron. A két hetes kalandtúra alatt Palikra itthonról több aggódó szempár is odafigyelt. Kettőről tudunk: az egyik anyjáé, a másik pedig Marsi Anikóé, akivel Palik már másfél éve jár.
Nincs férfi, nincs főnök
„Rossz volt, nélküle, nagyon hiányzott” – összegzi Marsi, aki a Fókusz szerkesztése közben, a reptérre indulás előtt nyilatkozott a Velvetnek. „Amíg nem volt itthon, kicsit apátlan és anyátlan is voltam egyszerre, mert nem csak a párom ment el, de pont ekkor utazott el a főnököm, a Holló Márti is, akinek a munkáját így megörököltem. Rengeteget dolgoztam, de ebben a helyzetben a munka terápiának is jó volt, mert legalább nem aggódtam túl a dolgokat.”
Marsi Anikó ugyanis nem csekély mértékben izgult Palikért, az idén különösen súlyos balesetekkel tarkított Dakar futam alatt. „Mivel egész végig szinte megállás nélkül dolgoztam, állandóan nyomon tudtam követni az interneten a verseny állását, és azt, hogy a Laci hol tart éppen” – meséli a műsorvezető hölgy.
”Laci egy makacs, kitartó ember”
„Érdekes, hogy annyira izgultam érte, hogy egészen vasárnap délutánig, amíg ki nem derült, hogy minden rendben van, nem tudtam őszintén mosolyogni. Most már örülök, de az igazán nagy mosoly majd akkor ül ki az arcomra, ha a reptéren végre magamhoz ölelhetem. Az izgalmaknak még le kell csapódnia, még meg kell nyugodnom egy kicsit, addig nem hiszem, hogy beszélünk arról, hogy jövőre is benevez-e a versenyre. Amúgy nem is szokta megkérdezni tőlem, hogy mehet-e. A Laci egy makacs, kitartó, öntörvényű ember, aki szeret küzdeni. Én pedig nem szoktam őt azzal nyúzni, hogy mit csináljon, illetve mit ne.” – avat be Marsi.
Palik László a szilvesztert és a negyvenharmadik születésnapját (ami tizenharmadikára esett) is a Dakar-ralin töltötte, kedvese nélkül. „A szilvesztert a szokásos módon töltöttem” – mondja Palik László szíve választottja. „Zamárdiban kibéreltünk egy nyaralót nyolc középiskolai barátnőmmel meg a férjeikkel - már akinek van - és jól éreztük magunkat.”
Tavaly majdnem otthagyta a kezét
„Mindig én voltam a második, akit felhívott az anyukája után, és folyamatosan tartottuk a kapcsolatot. Tegnap is beszéltünk, amikor véget ért a verseny. Az az érdekes, hogy közvetlenül a célbaéréskor nem volt túl boldog! Eléggé megviselte az a malőr a végén. Én azért arra bíztattam, hogy most már mosolyogjon, hiszen gyönyörűen teljesítettek!”
Nem úgy mint tavaly, amikor hamar kiesett. Marsival már akkor is egy pár voltak. „Most azért is izgultam rettentően, mert az előző Dakar egyből kórházzal kezdődött. Épp egy TV-felvételen ültem, amikor írt a Barna (Héder – a szerk.), hogy baj van. Azonnal repülőre ültem, és meg sem álltam a casablancai kórházig, ahol furcsa jelenségekkel találkoztam. Például szörnyülködve néztem, hogy érzéstelenítés nélkül kezdték el kezelni a kezén található hatalmas, tátongó vérömlenyt. Egy estét maradtunk abban a kórházban, aztán hazajöttünk, és a baleseti sebészeten mondták, hogy az utolsó utáni pillanatban érkeztünk. Akár a kezébe is kerülhetett volna a kalandozás” – mesél Marsi Anikó a tavalyi megpróbáltatásokról.
Marsi, a hitetlen telepatikus
„A mostani óvatosságomat amúgy az élet is igazolta” – folytatja a Fókusz szerkesztőségből Marsi. „Bár abszolút nem hiszek az ilyesmiben, de most vasárnap, amikor az utolsó pillanatokban tönkrement az autójuk, megéreztem, hogy baj van! "Telepatikusan." Annyira fájt a fejem, hogy majdnem belehaltam. Három fájdalomcsillapítót kellett bevennem. Rögtön azzal gyötörtem magam, hogy valami biztosan nem stimmel velük”– meséli Marsi, aki egyébként abszolút nem hisz az ilyesmiben.
Egyébként:
„Nagyon normálisan, szerelmesen élünk, mindig pozitívan ébredünk egymás mellett. Neki is sok dolga van, én is sokat dolgozom, ezért azt találtuk ki, hogy este nyolc után már többnyire nem használjuk a mobilunkat, kizárjuk a külvilágot és akkor együtt tudunk lenni. Meg ugye hétvégén is. Olyankor rengeteget alszunk és sportolunk. A Laci erősít, én meg futni szoktam” – mondja Marsi Anikó. „Konkrét terveim nincsenek a jövőre nézve. Szokták kérdezni, hogy ennyi idő után nem fásultam-e bele a Fókuszba, de hát nem. Ez egy olyan munka, hogy mindig vannak benne kihívások, sosem unatkozom.”