"Szeretnék olyanokról írni, akik értékeket közvetítenek"- vázoltam félkomolyan a Media Hungary konferenciához kapcsolódó ambícióimat a tihanyi révhez közeledve, és kollégám kérte, tapasztaljak bármit a nap és az este folyamán, a beszámolómat ezzel a mondattal kezdjem. Kora reggel volt, a Balaton partján a horgászok már beetettek, és félmeztelenre vetkőztek, de kapást még nem láttam. Kis idő múlva a Club Tihany Wimbledon központjában elkezdődött a két napos konferencia.
Szambafenék
Az egymást követő előadásokon elhangzott néhány érdekesség, illetve több, már rongyosra magyarázott téma, lényegében annyi újítással, hogy a tévénézőt idén már tartalomfogyasztónak hívják, a retro jegyében pedig Baló György bevetette a már rég elenyészett agenda setting (a médiának az a képessége, hogy meghatározza a beszélgetések témáját) kifejezést, de a médiaszakembernek a kertben csapolható sörrel is örömet lehetett szerezni. Estére legtöbbjük már gyakorlatot szerzett a sör és a hab ideális arányának elérésében.
"Gyere, jössz táncolni?"- fogta meg Vágó István kezét az egy fekete szambatáncosnő már az esti partin a Balaton partján, de a kvízmester kevésnek találta a nő mögött felsorakozott dobosok létszámát. Elmondta, Rió De Janeiróban az a szokás, hogy legalább nyolcvan dobos kíséri a táncot, nem pedig csak hét. A véletlen hozta úgy, hogy Vágó mellé ültem a kerti asztalhoz, innen tudom, hogy a füvön táncoló tangás lányok valószínűleg kubaiak lehetnek, Vágó István szerint ugyanis a hivatásos brazil táncosnőknek más a testfelépítésük, különösen fenéktájon.
Mélyülő hangok
Az anatómiai alapokat nem osztotta meg velünk, pedig szerettem volna legközelebb én is felismerni egy autentikus szambatáncsnőt például a Fény utcai piacon, ahol időnként Baló Györgyöt látom zöldségekkel. A táncműsort azonban ő nem követte figyelemmel, sem sok más médiaszemély, akik ekkor még az étteremben beszélgettek.
További, elgondolkodtató témák is szóba kerültek a Vágóval folytatott beszélgetésünkben, például az, hogy az emberek külseje manapság egyre jobban hasonlít ahhoz a képhez, ahogyan ötven évvel ezelőtt az amerikai képregényrajzolók megtervezték, valamint hogy a generációk változásával a beszédhang hallhatóan mélyül. A praktikus információk közt elhangzott: nem jó a szálloda bora. A legtöbben egyébként rövideztek, és éjjel egy óra körül kifogyott a készlet.
Vujity Tvrko nem ivott semmit, egy oszlopnál állva nézte a Quimby beállását. A riporter már nem baseballsapkát hord, amióta szélesebb körben is elterjedt a katonai sapka viselete. Varga Edit, a Duna tévéhez igazolt híradós láthatóan derekasan reprezentált, minden alkalommal, amikor feltűnt, kedvesen csevegett valakivel. Ennél meghittebb látványt már csak a Quimby dalaira lassúzó középkorú pár nyújthatott, akik egy régi majális emlékét idézték.
Tvrtko ríkat
A csapat koncertje után markáns váltás volt, hogy a benti klubteremben Trvtko kezdett koncertet adni egy szlávnak mondott zenekarral, és noha többször is utalt arra, hogy horvát származású, a fellépése mégis a cseh Tűz van babám című szatíra egyes jeleneteit juttatta az eszembe. Tulajdonképpen nem nagy gond, hogy Tvrtkónak nincsen hangja, mert jó háttérzenekart hozott, és szintén jó ötlet volt, hogy eldalolta azt a legendás Kusturica-betétdalt, amellyel néhány hete Rúzsa Magdolna ríkatta meg a Megasztár zsűrijében ülő Somát és Novák Pétert, és feltételezhetően rengeteg tévénézőt (elnézést, tartalomfogyasztót). A dalt aztán még egyszer elénekelte a Pokoli történetek brandjével híressé vált riporter, azután a zenekar magától is eljátszotta, amikor a horvát Balogh Szilárd már messze járt.
Pálffy István azonban ekkor érkezett az étteremből, és órákon át nem hagyta el a bárt. A délszláv zenekarról ezalatt kiderült, tökéletes magyar kiejtéssel elő tudják adni a Kék a szeme című mulatós örökzöldet, amibe a balkáni zenék után bele is kezdtek. Vágó István ekkor ült vissza egy asztalhoz, addig ugyanis a pódium mellett az erősítő közvetlen közelében állt és nagy átéléssel hallgatta a zenét. Így lett lagzi a médiaguruk balatoni bálja.
Bárdos a diszkóban
Ezt látva a Quimby-s Varga Lívius azt ajánlotta zenésztársainak, a diszkóban próbáljanak mulatni, és elindultak a belső terembe. A látogatót óriási tömeg, körülbelül 98 százalékos páratartalom és a Let's get loud című J Lo sláger fogadta, ami mérsékelten ígéretes kezdet. A boxokban ülők közül néhányan még hittek a "Téged ismerlek valahonnan, te nagyon hasonlítasz valakire" kezdetű hagyományos ismerkedő szöveg erejében, ami pedig kis idő alatt le tudja csapolni a kérdezett energiáját.
Bárdos Andrást és Máté Krisztát azonban láthatóan inspirálta a hely szelleme, a boxban egymás mellett ülve kisebb társasággal mulattak, és egy kétséges hitelű forrás szerint Bárdos később táncolt is a tömegben. Az éjszaka derekán jártunk már, amit a teraszon sorakozó üres üvegek is jeleztek, és egyre kevesebben táncoltak. Pálffy István azonban ekkor látta elérkezettnek az időt arra, hogy végül ő is pezsegjen a diszkóban.