Tizenkét hónappal azután, hogy sikerült elmenekülni Wolfgang Priklopil elől, Natascha Kampusch ismét interjút adott az osztrák ORF televíziós csatornának. Christoph Feurstein főként arról faggatta a lányt, hogyan sikerült feldolgoznia azt a nyolc évet és mi a véleménye azokról a dolgokról, amik azóta történtek vele.
Elmúlt a félelem?
Bár tizenkét hónappal az események után még mindig elhaló hangon beszél a múltról, saját állítása szerint már sokkal nyíltabb és magabiztosabb, mint egy évvel ezelőtt. "Már nem vagyok annyira szégyenlős. Elmúlt a félelem. Eleinte, ha valaki hozzám szólt vagy egy hangos zajt hallottam, akkor megijedtem. Most már jobban vagyok, bár még mindig elég könnyen megijedek, még mindig szívproblémáim vannak." Persze ez önmagában nagyon kevés, Kampusch előtt még nagyon hosszú út áll. "Még nem igazán tudom, hogy mit is értünk barátság alatt. Nagyon sok időbe fog telni, amire valakiben teljes mértékben meg tudok majd bízni. Sokan vannak, akik megpróbálják kihasználni azokat, akik bíznak bennük" - nyilatkozta a lány, akit a csatorna nővérével együtt elkísért Barcelonába. Az ötvenperces interjú nagy részét itt, nyaralás közben vették fel.
Szerencsétlen flótás
|
Natascha Kampusch-t meglehetősen ellentmondásos kapcsolat fűzte fogvatartójához. Sokak szerint ő is Stockholm-szindrómában szenved, vagyis azonosult Priklopillal és gyengéd érzelmeket táplált iránta. A lány például a történtek ellenére nem érez dühöt, megpróbálja magától távol tartani a negatív érzéseket. "Az utóbbi egy év során nem igazán változott meg a róla kialakult képem. Talán csak annyi, hogy egyre jobban sajnálom. Csak egy szerencsétlen flótás, egy elveszett lélek, aki sokat szenvedett. Persze soha nem fogom elfelejteni, amit velem tett, de megpróbálok ezzel együtt élni. Nincs értelme dühösnek lenni. A düh ellen nem lehet dühvel harcolni."
Mint egy boxmeccs
Bár bevallása szerint voltak közös vonásaik fogva tartójával, folyton azon mesterkedtek, hogy megváltoztassák a másik fél nem kívánatos tulajdonságait. "Megpróbált manipulálni, vagyis olyanná formálni, amilyennek ő szeretett volna látni. Persze én is megpróbáltam manipulálni őt. Olyan volt, mint egy boxmeccs."
Örök búcsú
Wolfgang Priklopil pár órával azután, hogy foglya augusztus huszonharmadikán kiszabadult, vonat elé vetette magát. Natascha Kampusch sokak megdöbbenésére kilátogatott fogva tartója sírjához. " Ő Az életem része volt, és ezért ez bizonyos módon gyászt érzek" - nyilatkozta a lány röviddel szabadulása után. Ennek ellenére úgy érzi, hogy elrablója halála kellő elégtétel volt számára. "Elbúcsúztam tőle. Ez fontos volt számomra, hiszen én láttam őt utoljára élve. Nem akartam, hogy a nyilvánosság erről tudomást szerezzen. Egyszer cinikusan megjegyeztem, hogy táncolni fogok a sírján."
Újraélni a múltat
A lány, akire jóideig gondozók vigyáztak és csak később kezdett el önálló életet élni, ahhoz a házhoz is ellátogatott, ami nyolc évig a börtöne volt. "Bizonyos emlékek újra előtörnek, ha meglátom azt a betoncellát." Sőt, bizonyos használati tárgyakat is megőrzött abból az időből. "A tárgyak nagyon sokat segítettek, vigaszt nyújtottak, hiszen olyan kevés dolog volt, aminek örülhettem. Megtanultam értékelni az élet apró dolgait."
Nem akar Paris Hilton lenni
Natascha Kampusch, aki éppen vezetni tanul és íjászkodik, 2007 elején bejelentette, hogy egy ideig nem ad interjút, ugyanis elege lett abból, hogy lépten-nyomon sötét múltjáról faggatják. Legnagyobb bánatára az emberek még mindig nem hagytak fel a kérdezősködéssel. "Szeretném, ha ez emberek kicsit tapintatosabbak lennének és megkérdeznének, mielőtt belevágnak a mondanivalójukba. Autogramokat sem szeretek adni, nem vagyok hollywoodi sztár. Gyermekkoromban persze én is szerettem volna híres lenni. A média azonban egy Paris Hiltont akar belőlem csinálni. Szeretném, ha komolyan vennének engem és a történetem."
Bár a meglehetősen visszafogottan élő Kampusch tényleg mindent megtett annak érdekében, hogy ne legyenek tele a lapok alaptalan és rosszindulatú pletykákkal, a sajtó folyamatosan szállította a frissebbnél frissebb sztorikat. Íme egy-két példa:
Alapítványos balhé
Alig pár hónappal szabadulása után Natascha Kampusch úgy döntött, hogy létrehoz egy alapítványt, mellyel bántalmazott és elrabolt mexikói nőkön próbál segíteni. Bár ennek már lassan egy éve, a szervezetet hivatalosan még mindig nem jegyezték be. Az emberek körében pedig egyre nagyobb a zúgolódás. "A legnagyobb kérdés az, hogy miért csak ötvenezer euró van ezen a számlán, amikor Natascha milliókat keres a tévés szerepléseivel, a magánszemélyektől befolyó adományokról már nem is beszélve. Sokan panaszkodnak amiatt, hogy félrevezették őket. Ők ugyanis abban a hiszemben éltek, hogy az összegnek legalább egy részét jótékonysági célokra fordítják" - írta nemrég Wiener Zeitung. "Nagyon sok tanácsadója van, legalább az egyikük megmondhatta volna neki, hogy célszerűbb lenne egy már létező szervezettel társulni, saját alapítványt létrehozni ugyanis nagyon nehéz"- nyilatkozta Christian Mayr újságíró. "Éppen folynak a tárgyalások. Talán egy pár hónap múlva már többet tudunk. A tévés interjúkból befolyt összegből amúgy Kampusch kisasszony megélhetését fedezzük" - védekezett a lány ügyvédje, Gerald Ganzger.
A nagy leleplezés
Bár Natscha Kampusch szabadulása után kijelentette, hogy csak ő vetheti papírra a történetét, nagyon sokan megpróbáltak hasznot húzni belőle, szinte közelharc dúlt a szerzői jogokért. Elsőként egy angol szerzőpáros jelentette meg könyvét, mely a Lány a pincében - Natascha Kampusch története címet viselte. Mivel Allan Hall és Michael Leidig mindenkit megkérdezett az érintett felen kívül és elég durva dolgokat állítottak a könyvben, a lány jogi képviselői perrel fenyegették meg őket.
Anyu kitálal
A második könyvet maga az áldozat édesanyja jelentette meg. Brigitta Sirny-nek és két szerzőtársának, Andrea Fehringernek és Thomas Köpfnek összesen három hónapja volt arra, hogy megírja a könyvet. "Az én szemszögemből mesélem a történteket, az ő sztorija teljesen más" - hárította el a vádakat az anya. Bár Natscha sem a módszerrel, sem a leírtakkal nem értett egyet, csak minimális változtatásokat hajtott végre. "Ha az anyukám szerepelni akar a médiában, az az ő dolga. Én máshogy kezelném ezt a helyzetet." Kampusch például azt a részt sem húzatta ki, melyben édesanyja azt írja, hogy lánya mindig magánál hordja Priklopil koporsójáról készített fényképet. "Csak mobilon mutattam meg neki. Nincsen róla kép, mint azt a könyvben állítja." Kétségbeesett évek: Az életem Natascha nélkül című könyv, melyet augusztus elején mutattak be, nemcsak anya és lánya között szült rossz vért, Peter Koch is megorrolt ex nejére, amiért véleménye szerint valótlan dolgokat állított róla.
Irány Hollywood!
Természetesen a filmesek is lecsaptak a sztorira. Hollywoodban például olyan pletykák keringtek, hogy Scarlett Johansson fog az elrabolt diáklány bőrébe bújni. Nico Hofmann, a német tévés-producer szintén megpróbálta megszerezni a megfilmesítéshez szükséges jogokat, de Natascha, aki még mindig nem döntötte el, hogy könyvesboltok polcain, vagy a filmvásznon szeretné látni életét, elhajtotta a médiamogult.
Pasik?
Júliusban az osztrák Heute képeket közölt Natascha Kampuschról, amint egy bécsi diszkóban egy fiatalembert ölelget és csókolgat. A bécsi Krone kiderítette, hogy az ifjú nem más, mint a lány ügyvédéjének huszonegy éves fia, David Lansky. A fényképek az egész világot bejárták és mindenki örült, hogy a fogvatartott lánynak végre sikerült maga mögött hagyni sötét múltját. A romantikus történet főszereplője azonban nem volt elragadtatva attól, hogy a képek nyilvánosságra kerültek. Az osztrák lap emiatt később elnézést kért is kért tőle "Ez az egész annyira nevetséges és ízléstelen. Igen, valóban jó lenne, ha lenne egy barátom, de ez az egész kitaláció. Éppen ez a vicces benne, nem tudják, hogy valójában miről van szó, mégis tényként közlik" - panaszkodott a lány Christoph Feursteinnek.