A Nagy Fogyás legutóbbi részében a megmaradt öt versenyző tovább küzdött a kilók ellen. A versenyből Milán ment haza. Ezen a héten is volt feszültség, Alexandra szerint Gábor a párbajt a szerencsének köszönhetően nyerte meg, viszont ez a verseny nem arról szól, hogy valaki úgy jut előre, hogy mázlija van. Norbi szerint az igazi nyertes versenyhelyzetben hozza ki magából a maximumot, mint Gábor, és egyébként sem szabad beteg emberek sikereire irigykedni.

A megmaradt öt versenyző közül Milán távozott ezen a héten, így a jövő hétre Norbi csapatából hárman jutottak tovább, Alexandra csapatából mindössze egy embernek sikerült ez. Az aktuális adás azonban a párbaj körüli nézeteltérésekre hegyeződött ki.

Ezen a héten a párbaj többlépcsős volt. Először az egyik edzés alkalmával a játékosoknak két kört kellett futniuk egy 400 méteres pályán. Gábor trombózisos lába az első körben megfájdult, ezért a második kört csak ímmel-ámmal csinálta végig. A párbaj pár nap múlva pedig abból állt, hogy a játékosokra rápakoltak annyi súlyt, amennyit eddig leadtak, majd azt mondták nekik, hogy fussanak egy kört. A heti védettséget az nyerte meg, akinek a súllyal futott körideje a legközelebb állt ahhoz az időhöz, amit az edzésen történő futás második körében futott. A versenyt Gábor nyerte, aki jó helyzetből indult, mert a referencia körideje meglehetősen rossz volt. Persze a versenyen kitett magáért, ahogy a többiek is, de ők hiába igyekeztek, mert ők már az edzésen is mindent beleadtak.

"A sima edzésen nem volt kedve fájós lábbal vetélkedni, nem hülye" - mondta Norbi, aki szerint teljesen nyilvánvaló, hogy magához képest Gábor teljesített a legjobban. "Ha ez egyéni verseny, akkor mindenkit magához képest kell mérni" - folytatta Norbi.

"Én egy elég nyugodt típusú ember vagyok, és elég nehéz kihozni a sodromból" - kezdte Alexandra a Velvetnek, aki tiszteli Gábort, de szerinte nem volt fair, hogy az összehasonlítás alapját nyújtó kör az volt, amelyikben Gábor lazsált. Az egykori piros csapat edzője szerint óriási szerkesztési hiba történt, amit több módon is ki lehetett volna küszöbölni, például azzal, ha Gábor megkapja a védettséget, de nem szavaz, vagy ha megismétlik a versenyt, vagy ha nem esik ki senki. "A játék kimenetele számomra innentől kezdve nem igazságos, minden más igazságos lett volna" - keseredett el Alexandra.

"Nem szép dolog irigyelni egy beteg ember sikerét. Ha valaki gyorsabban gurul tolókocsival a lejtőn, akkor ki van zárva, mert csalt?" - tette fel a kérdést Norbi, mert nem érezte jogosnak, hogy a trombózisos, szívbeteg Gábor sikerét akarják megkérdőjelezni a többiek. "Ha nem jön el fogyni ebbe a műsorba, akkor amputálják a lábát. Ne sajnáljuk a győzelmet ettől az embertől, hogy az iszonyú kín ellenére téthelyzetben, 37 kiló súllyal a hátán javított önmagán" - állt ki Gábor mellett Norbi.

"Ne egy embert sajnáljunk! Gábor lábát az menti meg, ha a kinti életben is helyt áll. Ez a verseny a fogyásról szól" - folytatta Alexandra. "Szomorú voltam. A helyzet nem volt igazságos. Egy olyan ember esett ki, akinek esélye volt nyerni, amiatt, hogy valakinek szerencséje volt" - emlékezett meg újra a szerencsétlen szerkesztésről Alexandra, aki hangsúlyozta, hogy neki nem Gáborral, hanem a műsor szerkesztésével vannak problémái.

"Úgy gondolom, hogy egy verseny csak akkor verseny, ha egyenlő feltételek vannak. Ez nem szerencsejáték" - vélekedett Alexandra. "Abszolút igazságosnak tartom a döntést" - fejezte be Norbi, aki a legnagyobb szakmai kihívásnak azt tartotta a versenyben, hogy egy olyan embert bent tartson 37 kiló leadásával, mint Gábor.

"Bent van egy törékeny édesanya, egy rokkantnyugdíjas, szívbeteg sánta mackó és a fülig szerelmes Péter. Mi vagyunk hikomat team. Ezen szoktunk poénkodni" - mondta viccesen Norbi, aki szerint nem érdemes a verseny miatt izgulniuk az edzőknek, hiszen a szakmai megítélésük úgysem hat emberen fog múlni.

Norbi elmondta még, számára igazából az a tanulság, hogy nem is a fogyasztási módszerek a fontosak, hanem az, hogy az ember megtanuljon bánni a másik emberrel, hogy összetartó csapatot építsen.