Egyik korábbi vallomásában Pedersoli a következőket mesélte életéről egy olasz lapnak: "Már születésem pillanatában is súlyos egyéniség voltam, 6 kilóval láttam meg a napvilágot. Két és fél éves koromban megszöktem, az egész kerületet riasztották miattam. Ötévesen voltam elsős, aztán átugrottam az ötödik osztályt, majd két évet a gimnáziumban, így 16 évesen már a vegyészhallgatók között ültem. De nem azért, mert ilyen nagy tehetség voltam, egyszerűen csak unatkoztam, pontosabban féltem az unalomtól. Egyetlen dolgot szerettem igazán, az úszást."
Versenyeket nyert, tagja volt az olasz vízilabda válogatottnak, két olimpián is részt vett. Elment pénzt és kalandot keresni a dél-amerikai dzsungelbe. Onnan a szerelem menekítette ki, a lány filmproducer édesapja ugyanis nem engedte, hogy Mariát elvigye Venezuelába. Rómában kellett maradnia, munkát keresett. A filmmel való találkozása, állítja, a véletlennek köszönhető.
"Apósom halála után, 1967-ben, a feleségemet felhívta egy rendező neje. 'Még mindig az a nagydarab ember a férje?' 'Igen, de most még jobb húsban van, lehet vagy 130 kiló.' 'Mondja meg neki, hogy nézzen be hozzánk.' Én merő kíváncsiságból elmentem a rendezőhöz. Miután tetőtől talpig végigmért, így szólt: 'Ült már lovon?' 'Sohasem.' 'Növesztett szakállt valaha is?' 'Őszintén szólva, nem.' 'Állt már felvevőgép előtt?' 'Soha.' 'Beszél angolul?' 'Egy kukkot sem.'"
"Ilyen tartalmas beszélgetés után úgy gondoltam, be is fejeztük, amikor rövid hallgatás után megszólalt: 'Éppen ilyen típust keresek. Mennyit kér azért, hogy júliusban és augusztusban velem forgasson és eközben Spanyolországban éljen?' Teljes nyugalommal válaszoltam: 'Nézze, kétmillióval tartozom, ezt júliusban ki kell fizetnem. A másik kétmilliót augusztusban várják. Ha négymilliót ad, vállalom.' A rendező talpra ugrott. 'Megőrült?! Idejön tapasztalat nélkül és azonnal követelésekkel áll elő! Hétszázezret kap.' 'Sajnálom, az adósságaimat ki kell fizetnem' - mondtam."
"Később megtudtam, hogy a fél világot bejárta egy hozzám hasonló fickóért. Aztán felhívott. 'Megkapja a négymilliót.' Ekkor kellett új nevet találnom. Nem sokat tétováztam, Bud Spencer lettem. A forgatást játéknak tekintettem, nagyon jól éreztem magam. Akkor találkoztam Mario Girottival, aki persze Terence Hill néven lett társam és barátom."
Piedone az egyetemen
Piedone egyik korábbi interjúban elmondta, nem játszik olyan verekedős filmben, ahol vér is folyik. Játékához a leghevesebb pofozkodáskor a nyers erőn kívül a humorát is adta, hiszen a humor az életeleme.
Az olasz hetilap munkatársa azt kérte, idézzen föl az életéből olyan sztorit, amelyen még nem nevetett a világ. "Már meglehetősen érett fejjel, 50 évesen, beiratkoztam az egyetemre" - kezdte Piedone. "Borzasztóan dühített, hogy a lányom nem értette, amit tanult, a szociológiát. Gondoltam, segítek neki. Beiratkoztam a jogi karra Rómában és a legmagasabb pontszámmal és dicsérettel le is vizsgáztam. Ekkor a professzor maga mellé ültetett és azt mondta. 'Mostantól együtt kérdezzük a vizsgázókat, de ön adja az osztályzatot.' Életem során ez volt a legnevettetőbb szereplésem."