Belehalt sérüléseibe az a körülbelül másfél éves süldő vaddisznó, amit a második kerületben található Szépjuhászné úton ütött el egy autós. A szerencsétlenül járt állatra akkor figyeltek fel a fővárosi lakosok, amikor az még élt, és a reggeli csúcsforgalomban némi torlódást okozott szokatlan látványával.
Az állat a tavalyi nyári elléskor születhetett, nagyjából 35 kilót nyomott, tehát az akár 190 kg-ra is megnövő vaddisznók között még kifejezetten kicsinek számított. Az ismeretlen gázoló elé valószínűleg jobbról szaladt ki a süldő, mert a megtalált tetemnek a bal első lába törött volt.
Mivel a közelben található a Budakeszi Vadaspark, ezért őket is megkerestük, hátha tőlük szökött el a szerencsétlen kisállat. A Vadaspark munkatársai elmondták, hogy náluk az állatok megfelelően vannak elkerítve, ezért nem tudnak kiszökni, de egyébként sem vették észre egy állat eltűnését sem. A malac ismeretlen, egy a kondájától leszakadt állat lehetett.
Nem egyedi eset
A főváros közelében található erdők állataival a Budapesti Erdészet foglalkozik, így ebben az esetben is ők intézkedtek. Lomniczi Gergely szóvivőtől megtudtuk, hogy ez a mostani egyáltalán nem egyedi eset, évente 15-20 vadállatot ütnek el a fővárosi, vagy a városszéli utakon, a legtöbb gázolás a Budakeszi út és a Nagykovácsi út környékén történik, éppen azon a környéken, ahol a szerencsétlenül járt kismalac is bóklászott.
A szóvivő azt is elmondta, hogy a gázolásokról azért nehéz pontos információkat gyűjteni, mert a vadállatok nagyon szívósak, ezért, ha elütik őket, és nem halnak meg, akkor egész egyszerűen továbbmennek.
Aztán persze könnyen lehet, hogy az erdőben elpusztulnak, de arról már végképp nem lehet adatot gyűjteni. Az erdészet munkatársai a gázolásokról általában úgy szereznek tudomást, hogy valaki talál valahol az útmentén egy állattetemet.
Az nagyon ritka, hogy egy sérült, de az út közelében tartózkodó állatról szólnak a beszámolók. Lomniczi szerint azoknak az állatoknak, amik nem távolodnak el a baleset helyszínéről nagyon súlyosak a sérüléseik, és tényleg csak óráik vannak hátra, ezért ilyenkor az a bevett gyakorlat, hogy a hosszú szenvedést elkerülendő lelövik az állatot, ezért a kismalac túlélési esélyei akkor sem lettek volna sokkal jobbak, ha az erdészek időben megtalálják.
Képmutató városiak
Lomniczi Gergelynek egy fontos észrevétele volt még ezzel, a szokottaktól eltérő módon, nyilvánosságra került esettel kapcsolatban.
A szóvivő visszásnak találja, hogy az emberek a zöldövezetbe költöznek, hogy ne a város zajában éljenek, de azzal egyáltalán nem foglalkoznak, hogy miközben azt hiszik uralkodói, igazából résztvevői lesznek a természetnek. Csak a jó levegő, és a drágán eladható ingatlan számít.
A városszéli, erdős utakon a sofőrök a vadveszély táblákra fittyet hányva, figyelmetlenül közlekednek, majd, ha elütnek egy állatot, akkor megállás nélkül továbbhajtanak.
Mentenék, de nincs hova
A legszerencsésebb eset, ha az állatot egyből visszahelyezhetik a természetbe, ilyenkor a legkisebb vele a gond. Ha a vadnak csak könnyű sérülései vannak, akkor megpróbálkoznak az állat ápolásával, de tudni kell, hogy a vadállatok nem úgy kezelhetők, mint háziasított társaik.
A Budakeszi Vadaspark látogatók számára is nyitott része nem igazán tud állatokat befogadni, mert a vadállatok nem engedik maguk közé a bekerülőket. Ráadásul a park kapacitásai is végesek, vagyis, ha be is fogadnák az állatokat nem biztos, hogy tudnának mindenkinek megfelelő helyet biztosítani.
Annak ellenére, hogy a kismalac szinte biztos halálra volt ítélve a vadállatok befogadásának helyzet nem reménytelen, legközelebb például egy őzsuta fog a Vadaspark gondozásába kerülni, amit egy őzbak mellé szánnak nősténynek.