A Playboy az Oscar-díjas Nicole Kidmannel beszélgetett a filmes meztelenkedésről, a forgatási románcokról, a nyughatatlanságáról, az életről Tom Cruise után és arról, miért imádja a férfiakat.

Playboy: Már a karrierje kezdetén sem félt meztelenkedni.

Kidman: Igen, ez eléggé ellentmondásos, hogyha azt nézzük, hogyan öltözöm, vagy hogyan viselkedek. De én hiszek a színészetben, mint művészeti formában. Picassónak is állnék modellt meztelenül, mert hiszek a művészetében. A szexualitás és a meztelenség fontos része az életünknek. Ha ezt forgatókönyvbe foglalják, és fontos része a történetnek, kell a karakter megértéséhez, akkor nem az én tisztem, hogy cenzort játsszak. Persze közben jó kezekben kell lennem. Finoman kell csinálni. De emellett éreznem kell, hogy a meztelenség művészet is. Szörnyen megalázottan és kényelmetlenül érezném magam, ha kihasználnának.

Mi az első dolog, amit észrevesz a férfin?

Az eszét és a kezét. Ahogy a férfiak érintenek, ahogy tartanak, ahogy mozgatják a kezüket. A férfilelket is szeretem. Van benne valami fekete-fehér, valami egyszerűség, ami megragad. Elég sokat tudok a férfiakról.

#alt#

Az viszont, hogy valaki hozzámegy egy mozisztárhoz, aztán elválik tőle, nem éppen az átlagember tapasztalatai közé tartozik...

Sosem beszéltem, és soha nem is fogok beszélni semmiről, aminek a szakításunkhoz vagy Thomashoz bármi köze van. Kétségbeejtő volt, amikor vége lett, ezért most már megválogatom a szavaimat. Amikor hozzámész valakihez, akkor azt is megígéred, hogy életed végéig védeni fogod. Még ha már nem is vagytok együtt, akkor is társak vagytok bizonyos szempontból, és még akkor is képesnek kell lenni arra, hogy azt mondjuk: "amit végigcsináltunk, azt együtt csináltuk. Senki mással nem fogjuk megosztani soha, és én sosem foglak elárulni azzal, hogy kibeszélem a dolgainkat." Én így fejezem ki, hogy a kapcsolatunk hiteles volt, hogy szerettük egymást és fontosak voltunk egymásnak.

#alt#

A kék szobában és a Tágra zárt szemek című Stanley Kubrick-filmben eljátszott szerepei segítették abban, hogy merészebb és magabiztosabb legyen?

A munkám és a munkám iránti felelôsségem fontosabbak lettek számomra, és ezt Stanley-nek köszönhetem. Különleges, ragyogó ember volt, és én imádtam vele lenni.

No és a férfiak? Milyen az ízlése?

Emlékszem, úgy tíz, tizenegy, tizenkét évesen hogy összetört a szívem néhány idôsebb fiú miatt. Aztán, mikor először lettem szerelmes, az olyan hatalmas és mámorító volt, hogy szinte megrettentett az a szédítő érzés, és végül nem is működött a dolog. De úgy emlékszem, életem egyik legkülönlegesebb szakasza volt. És azt hiszem, azóta sem voltam úgy szerelmes.

A cikk teljes változata a júniusi Playboy magazinban olvasható.