Ahogy az már a sportrovatos kollégák remek meglátásaival tűzdelt sportcikkből kiderült, rangos jótékonysági meccsen járt tegnap, aki a Puskás Ferenc Stadionba váltott jegyet a Hungarian All Stars és a Nazionale Piloti összecsapására. A tavalyi 6:6-os eredmény emlékére idén 660 forintba került egy belépő, amit a beteg gyerekeknek gyűjtöttek.
Hajdú B. a legnagyobb sztár, pedig ő nem is sztár
„Mivel ez futball, értelemszerűen itt lesz Cipő” – hallhattuk az első vicces kommentárt a rutinos Hajdú B. István sportújságírótól. Róla kiderült, ha leteszi a mikrofont és beszabadul a pályára, ő lesz a focipálya ördöge. Mintha Maradonát láttam volna a legsúlyosabb kokainos állapotában, úgy játszott rá minden apró kis történésre, rendkívül jó showmannek bizonyult. Furcsamód a sok színész és zenészmajom közt egyedül ő volt, aki csinálta a műsort, aki úgy gondolta, a puszta jelenléte nem elég ahhoz, hogy több mint tízezer embert látnivalóval lásson el. A mókamester a Zidane-fejest a Materazzi-műeséssel kombinálta. Még az elementárisan béna Kóbor Jánosnál is szórakoztatóbb volt.
„Meg lesznek picsázva a sztárok nagyon” – hallatszott a közönség egyik Ferrari-rajongó tagjától. Pedig a Hungarian All Starst erősítette az egyik jó magyar focista, Szabics Imre. Ő az elvárásoknak megfelelően két bombával indította be a a szórványos gólzáport. A tegnapi est egy új felismeréssel is gazdagított: messziről nézve Hajdú B. István tökéletesen megegyezik Rudolf Péterrel.
Cirkuszt és cipőt a népnek
A sci-fibe illően gyönyörű stadiont az alsó rész háromnegyedéig tudták csak megtölteni a B kategóriás sztárokra kíváncsi népek, a nemzeti érzelműek, a futball szerelmesei - akiknek rendes meccsek helyett ez maradt stadionélménynek - illetve a Ferrari-utazócirkusz rajongói.
A hatszázhatvan forintos jegy determinálta a közönség külsejének minőségét általánosságban. Cipő meghívása telitalálat volt, nevéből adódóan megannyi poént el lehetett sütni vele. Cipő a kispadon egyenlő váltócipő. Szabics Imi Cipőt vált, ilyesmi.
Magyar foci
Lipcsei Peti, te lófejű … (ide a „Peti”-re rímelő csúnya szót kell behelyettesíteni), skandáltam magamban a Fradi aránytalanul nagyfejű játékosát meglátva. Szabics Imrével engem teljesen levettek a lábamról, nemcsak a góljaival, hanem azzal, amit esetleg nem biztos, hogy tudnak róla: stílusosan öltözködik. Látszik, hogy ő egy ideig nem itthon szocializálódott. A fiatal MTK-s játékosai elmaradtak stílusügyileg, egyenfrizurát csináltattak maguknak, az úgynevezett görénysérót, amit öt éve láthattak utoljára Beckham fején.
Legnagyobb szívfájdalmam, hogy kedvenc focistám, Détári Lajos nem jött el, pedig miatta mentem ki: a nyolcvanas években voltam kisgyerek. Détárit (Dömét) hiába hívtam, nem kapcsolható. A szervezők is elmondták, hogy nem tudják, mi lelte, még az öltözőből is hívogatták folyton, de ne tudták elérni. Reméljük jól van. Orvosi szaktanácsadónk szerint ilyen esetekre aszpirin és sok folyadék javallott, de lehet, hogy egy gyógysör is megteszi.
Zöld sasok, alacsonyan szárnyaljatok
A fradista keménymag is eljött, hogy hallassa hangját, illetve hallassa, hogy még van hangja. Befoglalták a B közepet, és nem sokkal a kezdés után egy negyven fő körüli brigád „Igazságot a Fradinak!” és „Megtisztulást!” molinók mögé állva, sűrű karlendítésbe kezdett és dalolásba kezdett, de hangjuk csak félpályáig ért el. Azt azért ki lehetett venni a zajból, hogy „Hajrá Fradi”, „Zöld sasok!” meg hogy „Vezetőség takarodj!”, de aztán csak ők takarodtak el. Felgyúltak a görögtüzek, volt egy kis tűzijáték, de mire a lomha biztonságiak kis csapata eléjük ért, szépen, libasorban, tüntetőleg elindultak kifelé. Reméltem, hogy ott maradnak, és tömegverekedés lesz, de inkább szomorúak voltak szegények, mint dühösek. Pedig tömegbalhé ügyében csak rájuk számíthattam, sehol nem láttam feldühödött Somló Tamás-rajongóhordákat, és mint tudjuk, Erdei Zsolt a szorítón kívül egy úriember.
Fociőrület magyar módra
Jó volt a hangulat, és kicsit még én is sportoltam: a sportőrült fiúikat hűen kísérő csajokkal versenyeztem ásítozásban. Volt hullámzás is, csak a sajtó részére fenntartott helyeken mindig elapadt. Lehetett még tapsolni, ria-riázni, és 420-as egységáron sört, üdítőt vagy csipszet venni.
A meccs megható pillanatokkal kezdődött, amikor pár másodpercre csendben felálltunk, hogy megemlékezzünk a napokban elhunyt futball-legendára, Szusza Ferencre. Tényleg csak pár másodperc volt, többet érdemelt volna. Meg amúgy is elég élményszámba ment közösen hallgatni ennyi szomorú szamuráj magyarnak, és ennyi sztárnak. Éreztem, ahogy agyhullámaim együtt rezegnek Kóbor Jánoséval. Eljutott hozzám egy gondolatfoszlánya, egy kép ahogy a Balatonon vitorlázik önfeledten.
A magyar sztárcsapat játékosai közt Kóbor János volt a legfeltűnőbb antitalentum. Pont azon morfondíroztam, hogy egyszer sem ért még labdába, valahogy taszítja, amikor végre feléje szállt a bőr, de még mielőtt a nagy találkozás létrejött volna, elesett a saját lábában. A másik antitalentum Dobrády Ákos (TNT-Áky) volt, akinek ez lehetett az idei eddigi legnagyobb fellépése. Lomha mozgásáról lehetett kiszúrni, elég feltűnő volt, mert már a bemelegítésnél úgy leizzadt, hogy kopasz fején fényparádét játszottak a reflektorok.
Eperjes Károly nagy focista hírében áll, de Szamóca most csak annyiban hasonlított Ronaldóra, hogy egyforma méretűre nőtt meg a pocakjuk.
Ferraris sasok
Az olasz vendégjátékosok közül nem sokat ismer a szélesebb közönség. Olyan gigolókat is ki lehetett szúrni, akik a kispad mellől a nézőséget pásztázták végig, nyilván Schumacher farvizén evezve szerettek volna leakasztani maguknak egy-két könnyűvérű magyar lányt. A közönséget elnézve jó magyar csajok nem nagyon voltak, vagy csak elbújtak jó nagy magyar kopasz fickóik izmai mögött. De a közönség értékelését rövidre tudom itt zárni azzal, hogy ennél csak egy helyen láttam lepattantabbat életemben: a Magyar Szocialista Párt idei választási győzelmének ünneplősátrában.
A legnagyobb ovációt Michael Schumacher aratta mindig, hiszen azok jöttek el sokan, akik máskülönben sosem látnák élőben az autóversenyzés császárát. Schumi nagyon ért ahhoz, hogyan kell éltetni magát, és bármerre futott peckesen, a közönség őrjöngésben tört ki.
A meccs előtt miniinterjút is adott. Szavaiból ennyit vettem ki a gyengécske hangosítás miatt: „Ebszölútli… szityuésön…szenksz fo jor máni…”.
Még futottak
A mérkőzés nagyszerű alkalmat nyújtott arra, hogy sok befuccsolt sportolónk újra helyzetbe kerüljön. Baumgartner Zsolt például fürgeségét bizonyította, és Talmácsi Gábornak is sikerült néha a tizenegy játékost úgy lefutnia, hogy kilencediknek bejöjjön. Lisztes Krisztiánnak pedig csak a nevét említem.
A Nazionale Piloti csapatában is voltak magyarok, de akik nemzeti trikolórokat lóbáltak, nem nekik szurkoltak. Baumgartnert le is hazaárulózta valaki a közönségből, amikor sorra lőtte a gólokat.
Ott volt Vitantonio Liuzzi, aki arról híres, hogy Hargitai Bea fiúja volt egy darabig. A ferraris Massa most kicsit be volt lassulva, neki inkább a Playstation-focit találták ki, mert ő nem olyan univerzális talentum, mint Schumi.
Mindent bele
Nevetnivaló bőven akadt, csak túlságosan távol ültem tőle. Pedig a sajtós jeggyel rendelkezők ültek a legjobb helyen: sokáig úgy éreztem magam, mint a Csupasz Pisztoly 1-ben az angol királynő. Felettem pár sorral ült Kefír: eleinte tartottam tőle, hogy majd rám fog ömleni, de annyira nem lett forró végül a hangulat. A közönség soraiból kiviláglott szőke fürtjeivel Balázs Pali, és nála nagyobb sztárt nem is sikerült kiszúrnom.
Ha nem a jótékonykodás miatt csinálták volna, az allstar kapusát, Kósz Zoltánt sajnálnám, hogy 11 gólt bekapott, de így nem. Történelmi pillanatban is volt része a stadionnak: fél órával a vége előtt 6:3 volt az eredmény.
A TNT-s Ákos Schumacherrel cserélt pólót, a különbség csak az volt kettőjük közt, hogy Schumachernek szép, izmos és sima, Ákynak pedig plöttyedt, szőrös és pattanásos volt a háta.
Miután letelt a játékidő, felpörgött az allstarok statikus játéka: végre az ellenfél kapujába is esett négy gól. Már úgy tűnt, addig le se fújja a bíró, amíg a mieink (a sztárok) ki nem egyenlítik, és akkor jövőre már 1111 forintot is elkérhettek volna a jegyre.
Végül a magyarok megint jól beégették magukat, de legalább majd a nélkülöző gyerekeknek lesz miből kiflit rágcsálniuk.