Rácz Zsuzsa, az Állítsátok meg Terézanyut című bestseller szerzője néhány hónapja pörög-forog, cigánykereket hány, botokkal verekedik és szaltókat ugrik. Egyszóval elkezdett capoeirázni.
"Szerinted hülye vagyok, hogy harminckét évesen kezdek el újból hátraszaltót gyakorolni, és azért tanulok portugálul, hogy értsem a brazil edzőmet?" - olvasható egy, a napokban piacra került női magazin oldalán. A cikk tanulsága szerint Rácz Zsuzsa tette fel a kérdést édesanyjának - és minden bizonnyal önmagának is.

A Velvet harcművészet-szakértői olvastak a sorok között és szinte egyszerre bólintottak: a fenti leírás nem takarhat mást, csakis az afro-brazil harci táncot, a capoeirát.

Sport 18 fölött

"Az a baj, hogy 18 éves kor fölött szinte már egyáltalán nem lehet Magyarországon sportolni." - jegyezte meg érdeklődésünkre Rácz Zsuzsa. "Nem szeretem az aerobikot, a squash esetében meg meguntam, hogy egy neonszínű teremben rohangálok föl-le és bámulom a falat."

Mégis honnan jött az inspiráció, hogy az itthon csak alig 3-4 éve gyökeret eresztett brazil harcművészetre adja a fejét? - érdeklődtünk. Kiderült, hogy az írónő már vagy egy évtizede találkozott az "utcai harcosok" egy lelkes csoportjával, mégpedig Lisszabonban, ahol egy barátnője éppen egy jóvágású capoeira edzővel járt.

Kockázatos vállalkozás

Egy teljes évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy Zsuzsa végre lemerészkedjen egy capoeira edzésre. Pedig volt "szakmai múltja", korábban ugyanis szertornázott. "Izgalmas sport, jól fejre lehet esni a gerendáról." - adott frappáns jellemzést a Velvetnek a bestseller szerző. "Tudtam, mi vár majd a capoeira edzéseken: a szertornához hasonlóan ez is arról szól, hogy át tudod-e lépni a korlátaidat." - mondta, majd tovább indokolta választását: "Kockázatkereső típus vagyok."

Hátraszaltó és törzsi élmény

A Velvet harcművészet-szakértői csodálkozással vegyes tisztelettel fogadták a hírt, miszerint az egyébként szociológiát (is) tanult nő tud hátraszaltózni, ami vérbeli capoeirások közt legalább akkora tekintélynek örvend, mint fiú együttesek körében a zenei hallás. Ugyanakkor meglepte Zsuzsát, hogy hiába a sportolói múlt, a harmadik x betöltése után már megjelennek a fizikai korlátok: az ízületek néha megérzik az álladó pörgést-forgást. Ettől eltekintve kitűnően érzi magát a capoeiristák között: "Jó átélni ezt a közösségi-törzsi élményt, mely egyre kevésbé érezhető egy nagyvárosban. Az akrobatika mellett nagyon tetszik az ének, a tánc, a zene egysége; a ritmusos maculele."

Precrimen

Beszélgetésünk utolsó két percében az írónőben mindvégig hallgató társadalomtudós is szót kért: "Bár még nem sokat tudok a capoeiráról, abban biztos vagyok, hogy szociológiai szempontból ugyanolyan hatékony eszköz lehet a megelőzésben, mint az amerikaiaknál a kosárlabda."- mondta. "Ebben meg tudnak kapaszkodni a brazil utcagyerekek, javítja önértékelésüket, sikerélményt ad. 'Nem baj, ha béna vagy, csináld! Higgyél magadban!' - mondja mindig az edzőnk. És azt hiszem az ilyen életfilozófiára nagy szükség van ebben a kishitű, depressziós országban."