Radics Péter, a Magyar Televízió egykori washingtoni tudósítója, Hajdú Péter vendége volt az Esti Frizbiben. A műsorvezető leginkább a kutyája haláláról kérdezte kollégáját, amit Radics a mai napig egy mélyhűtőládában tart otthonában. Állítása szerint az ebet azért altatta el, mert nem tudta megvédeni a külvilágtól, illetve ellene fordult egy ízben.
Radics a műsorban több közéleti személyiség nevét is felsorolta, akik nyíltan nem vállalták soha, hogy homoszexuálisok, ezért arról kérdeztük első körben, nem tart-e attól, rágalmazási perek indulnak ellene. „Akiket felsoroltam, mindig csak azt mondták, köszönjük, mi nem beszélnénk erről. Nem új ez az egész. 2003-ban a Napkeltében beszéltem már erről. Az írott sajtóban talán már korábban is. Egyedül van-e, kedves Péter? Miért maga cipeli a jégszekrényt is? – kérdezték már, vagy azt, akar erről beszélni? Én már nem - mondtam, de kérdezzék meg őket. Például, hogy miért nekem kell mindig erről nyilatkoznom? Ők sem hazudnak persze, mert ha elolvassák az ezzel kapcsolatos megnyilvánulásaikat, akkor kiderül, mindig igyekeztek körülményesen fogalmazni. De természetesen egyik se állt elő vele.”
Nem kérik a jogaikat a melegek
A coming outok terén hazánk szerénynek mutatkozik, ennek miértjét Radics kulturális okokban látja. „Magyarországon ez nem jogi kérdés. Itthon sohasem volt jogi probléma. Amikor a homoszexualitás társadalmi szinten megjelent - a hatvanas évektől fogva dekriminalizálták -, nem volt büntethető. Ha a párválasztási, vagy párkapcsolati jogaikat nézzük, akkor '96-tól fogva, egy alkotmánybírósági döntés nyomán, az élettársi kapcsoltuk is rendezett. Anyakönyvvezetőhöz nem mehetnek, annak idején ezt szerette volna elérni Szetey, de nem sikerült. Hazánk benne van abban az egy tucat államban, ami a világot illeti, ahol az élettársi kapcsolat rendben van. Ezért mondom, nem a joggal van a baj Magyarországon. Nem is a környezettel. Hanem ők maguk, valamilyen kulturális oknál fogva, hallgatnak. Nem ragaszkodnak még a jogaikhoz sem. De nem is kérik. Ülnek, mint szar a fűben, nem tudom miért.” A volt washingtoni tudósító elmondta, hogy 32 éves kora előtt semmilyen tapasztalattal nem rendelkezett a homoszexualitásról. Amerikában esett le a tantusz, és fordult úgy vele a világ, hogy most már nem hiszi, valaha, bármilyen kapcsolatot létesít majd hölggyel.
Radicsot háromszor verték meg, egyszer a koponyájának a legvékonyabb területét érte ütés, a haláltól pedig csak az mentette meg, hogy időben kiérkeztek a mentők. „A McDonald’s-ban egy izmos fekete fiatalember megpróbált beállni elém a sorba, majd rohadt buzinak titulát. Erre azt mondtam neki: uram, önnek tökéletesen igaza van. Én történetesen homoszexuális vagyok, mint ahogyan ön történetesen afroamerikai. Ez a legudvariasabb szó arra, hogy fekete. A befejezés az lett volna, hogy mindketten egy diszkriminációval gyakran sújtott kisebbséghez tartozunk, együk meg a szendvicsünket, jó étvágyat. Ennyit kellett volna még elmondani. De előtte megütötte a koponyámat, orromon, számon folyt a vér, de egy órán belül műtőasztalon voltam, így megmenekültem.”
Már csak a teljességérzet maradt
A második támadás egy benzinkúton érte hazánkban, ahol egy részeg társaság indult a nyomába. Vélhetően azért szemelték ki, mert elég sokat szerepelt a médiában. „Semmit nem akartak, csak inni egy sört. Én ugyanebben az akadémiai stílusban mondtam nekik, tudja, kedves Ferenc, édesapám vár, éjjel három óra van, tényleg mennem kell. Ha nem nyelvükön válaszolsz, vagy nem iszol meg velük egy sört, akkor előbb-utóbb elszakad a cérna.” A tudósító könnyebb sérülésekkel úszta meg a támadást, az ajka belülről felrepedt.
A harmadik eset idén történt Székesfehérváron. Radics lakásába több ismeretlen hatolt be, de ezt is megúszta komolyabb sérülések nélkül. „Olyanok voltak, akik időnként körberabolják a környéket, bemennek oda, ahová azt hiszik, érdemes. A kiskutya a nagyszobát védte, én a konyhát, két percen belül kitettük őket, nem buziztak, csak ütöttek. Próbáltak vinni, amit lehetett.”
A bipoláris depresszióban szenvedő Radics jelenleg rokkantnyugdíjas. A sérülése miatt a mai napig a nyelvek közti váltás nem egyszerű a számára. A Magyar Televízió többször hívta már dolgozni, de rendre visszautasította, mert szar műsort már nem akar csinálni, de takarítani nem engedik. „Már csak arra vagyok alkalmas, ami tényleg az életem. Könyveket írni, filmeket csinálni, olyanokat, amiket 500 év múlva is el lehet érni. A napi hírek már nem foglalkoztatnak. A teljességérzet a fontos.”