Nagy bögre kávé, még nagyobb pohár tiszta víz. Hiába rázogatom csábítóan a dobozt, Sarah Jessica Parker egyre szélesebb mosollyal hárítja el a cigit. Carrie Bradshaw füstje a múlté, James Broderick anyukája pedig nem dohányzik. Ahogy kimondja Carrie nevét, sóhaj sem suhan át a tekintetén. Pedig a Queensboro híd túloldalán, a kimustrált gyártelep tetején, látótávolságra innen kokettál velünk a felirat: Silver Cup Studios, a Szex és New York lányainak egykori otthona. Gyönyörű évek voltak, suttogja csillogó szemmel, mint aki az emlékkönyvében a legkedvesebb barátnőjéhez ért. De én tudom, mennyire meggyötörték azok az évek, mert sokszor láttam a forgatáson karikás szemmel, csontsoványan. Évekig hajnalban járt érte a kocsi, késő éjjel vitte haza. Nem égethette tovább két végén a gyertyát mint főszereplő, executive producer, divatkirálylány, feleség és leendő családanya. Bármennyire röpült a szekér, ott kellett elvágni, a csúcson.
ELLE: A rossznyelvek szerint azért akartad abbahagyni,mert jött a negyven...
SJP: ... és mi baj vele? Nézd meg, hány hollywoodi stúdiót vezetnek negyvenes csajok, akik pontosan érzik, hogy a mi korosztályunkra is ráfér egy kis romantika. A nézők is öregszenek, nemcsak a színésznők!
ELLE: Carrie divatbolond. Olyannyira, hogy ezt életed végéig nem fogod tudni lerázni magadról.
SJP: Nem is akarom, de nem is gyötröm magam miatta. Pont annyira érdekelnek a cuccok, amennyit ez a dolog megér. Persze, hogy imádom a szép ruhákat, de mutass egy nőt, aki nem! Viszont mikor nem dolgozom, átvedlek anyukává, ami azt jelenti, hogy sokszor tejbegrízpecsétes a blúzom, a gyerek a pólóm szélébe törli a tenyerét, és a babakocsit sokkal könnyebb tornacipőben tolni, mint tűsarkúban. Nem hagyom, hogy a divat diktálja az életemet. Imádok antikboltokban turkálni, odafigyelek az új tervezőkre, és ha valamibe beleszeretek, az le nem jön rólam. Nem szeretek beugrani a trendeknek, mert abból sose jön ki jól az ember. És nem vagyok a stylistok gyöngye, mert inkább a saját ruháimat hordom, nem azt, amit rám adnak. Ez a pulcsi meg a szoknya is az enyém, csak a cipőt kaptam kölcsön.
ELLE: De ha a tervezők túllicitálják egymást, hogy melyikük toalettjét viseld egy gálán vagy egy partin, mégsem tudsz ellenállni...
SJP: Némelyik olyan elánnal tukmálja, hogy túl is lő a célon. De mit csináljunk? Ebben az összes kolléganőmmel együtt ludasok vagyunk. Évről évre jobban. Ezt a trendet sajnos nem lehet megállítani. Én legalábbis nem tudom. Maximum megpróbálok hű maradni az ízlésemhez és az erkölcsi mércémhez, és csak olyasmit veszek föl, ami igazán tetszik.
ELLE: Folyton filmezel, rengeteget fotózol, lekapnak itt-ott, vásárlás közben. Lehet így normális életet élni?
SJP: A kiegyensúlyozott családi élet nem idő kérdése, hanem időbeosztásé. A gyereket én öltöztetem, én viszem oviba, én hozom haza. Hál’ istennek egy macskaugrásra van az ovi, legtöbbször sétálunk, ha pedig késnénk, bedobom a babakocsiba. Nem járunk testőrrel, nem csinálunk faksznit a játszótéren. És nem megyünk sűrűn premierekre, de ha igen, akkor se limuzinnal.
ELLE: Carrie is, Paula is, és tegyük hozzá, te magad is elég jól ismeritek a jó párkapcsolat titkát. Szerinted miért van az, hogy manapság egyre több férfi inkább ül az anyja nyakán, annyira ódzkodik a házasságtól?
SJP: Mert kényelmes. Mert anyagilag kellemes. Mert így szokta meg. Mert így is van, aki mosson rá. Lustaságból.
ELLE: Várd ki, melyikre hivatkozik majd a fiad.
SJP: Hál’ istennek addig még sok víz lefolyik az East Riveren. Az én anyukám nyolcunkat eresztett ki a fészekből. És bár egyedül nevelt és egy fölösleges fillérje sem volt soha, rettenetesen megszenvedte, amikor kirepültünk. Hiába tudta, hogy ez az élet rendje.
ELLE: Hány éves voltál, mikor elköltöztél otthonról?
SJP: Tizenhét. De a mai napig imádok hazajárni. És hazavinni a mosnivaló holmimat.
Návai Anikó