„Amikor elkészülök egy dallal, mindig úgy érzem, ez életem főműve. Néha rácsodálkozom egy-egy régi dalomra. Némelyikre olyankor nagyon büszke vagyok, de némelyiknél úgy érzem, ezt azért nem kellett volna” – mondta sajnos példa említése nélkül Szigeti Ferenc gitáros, a Karthágó tagja, rendszeres szépségversenylátogató. A tízéves Sláger Rádió jubileumi buliján sokkal inkább érdekelt bennünket az, hogy a megjelent zenészek mit gondolnak a saját slágereikről, mint hogy milyen érzelmek fűzik őket a rádióhoz.
Magasra emelkedni az igény hullámtaraján
Szolid vállalati ünnepségnek indult az esemény koraeste, bár a boros és koktélospultok kiemelt száma a Vam Design két termében sejtette, hogy a hangulat hamarosan oldódik. Mialatt a színpadon a koncertekre készültek a technikusok, az egyik pultnál egy üveg vörösbor komotós felnyitásával foglalkozó Laár Andrást kértük, segítsen meghatározni, mi az a sláger, hogy túllépjünk azon a definíción, ami szerint a sláger az, amit a suszterinas fütyül. „Olyan művészeti produktumról van szó, amelyik az ember esztétikai érzékén keresztül hat, és tömeges tudati igényt elégít ki. A tudati folyamat korosztály vagy ízléscsoportokban játszódik le, és hat a sláger előadójára is, aki az igény hullámtaraján emelkedik a magasba.”
Laár szerint a sláger nem feltétlenül zene, habár a zene „a magas kozmikus rezonanciának a földi körülmények közti tükrözése, ezáltal óriásit hat a lélekre.” Ugyanakkor a sláger lehet próza is, és erre jó példa a L’art pour L’art társulat néhány, Laár Andráshoz köthető szava. „A noormális? Vagy a Maargit azóta is közszájon forog.”
Mert azt sokáig írtam
Dühből született a KFT legnagyobb slágere
Laár András így beszélt a KFT Afrika című daláról. „Ritkán születik tudatosan sláger. Jó, az Afrika tudatosan született. ’85-ben a hanglemezgyártó azt mondta, tetszik a lemezekek, de értsétek már meg, egy sláger kell rá! Ezen annyira bedühödtünk, hogy egy óra múlva elkészültünk a slágerrel és sértetten vittük be a felvételt magnókazettán.”
Szigeti Ferenc szerint a Karthágó egyik legjobb dala az Áruló, amelyiknek „tekintélyesebb a mondanivalója és a zenéje is, mint más dalainknak, amelyeket azonban gyakrabban játszanak a rádiók”. A V-Tech zenekarból Kefirként ismert Kecskés Tibor is úgy véli, nem a duó legismertebb, Álmodoztam című slágere a legjobb, hanem a Semmi sem tart vissza. Kefirt arról is kérdeztük, miért érzi így: „mert azt sokáig írtam.”
Üdítő változatosság volt, hogy az eseményen nem a más rendezvényen megszokott, Kiszel Tünde nyomdokain haladó hazai celebek gyülekeztek, bár a vendégek közt feltűnő volt azoknak az ordonáncoknak a száma, akik olyan hazai szépségversenyeken nyüzsögnek, mint például a Répcelak Szépe. A félhomályban most jellemzően a magyar rockélet kiválóságai gyülekeztek. A tavalyi Poptarisznya eseményhez képest Pataki Attila már nem a nagyvázsonyi lovagi játékokról választott magának bőrszereléses kísérőt, hanem az EDDA és a Republic frontembere, Cipő társaságában múlatta az időt. Az este slágerszerelése kétségkívül a nyolcvanas évek óta klasszikussá vált fekete férfibőrnadrág volt, és ehhez a képhez Kovács Ákos gondolatát szeretnénk hozzátenni, amelyet a fellépése után osztott meg velünk. Az előadó egy régóta bevált, hazai könnyűzenei modellről beszélt szemben azzal a modellel, amelyet ő képvisel.
Terpeszállás, bőrgatya, ujjatlan póló a sírig
Gombos Edina a slágerről és az intercity-ről
„Debrecenben volt egy álmom. Felültem a Budapestre induló intercity-re, egyenesen a rádióba utaztam, és kértem, hallgassanak meg. Másnap már ott dolgoztam, és azóta is a mindenem”- válaszolta Gombos Edina a vendégekhez intézett felvetésünkre, de rögtön nyilvánvalóvá vált, nem a sláger műfajának elemzésébe kezdett bele.
„A magyar recept, hogy el kell jutni egy sikeres modellig, és azt vinni a sírig: terpeszállás, bőrgatya, ujjatlan póló. Ebben nem érzem jól magam, sokkal inkább abban találok örömöt, hogy ugyanazt a dalt mindig másképp adhatom elő, hol rockzenekarral, hol vonósokkal, hol egy szál zongorával.” Kovács Ákos szmokingban nyitotta meg a buli koncertsorozatát a megszokott felütéssel ellentétben lassú, Minden most kezdődik el című dalának kifejezetten erre az estére készült átiratával. A folytatásban többek közt a Republik, az EDDA, a KFT klasszikusait hallgattuk. Az előadássorozatra sokáig kerestük a jelzőket, majd Kovács Ákos szavait találtuk a legtalálóbbnak. „A furcsa számomra az volt ezen a születésnapon, hogy nem az alkalomra készültek a fellépők, hanem mindenki ugyanazt nyomta, amit a jászjákóhalmi búcsúban szokott.”
A dalszerzőt és énekest a saját slágereihez fűződő viszonyáról is kérdeztük, és szavaival különösen azoknak szeretnénk kedveskedni, akik annak idején örömmel vettek részt az intenzív Kovács Ákos-dalíró társasjátékban. A riport végén található keretesben ugyanis az előadó saját ismert szerzeményeiről is beszél.
Én vagyok a nagyképű, sznob figura
Egy kellemes, vállalati megemlékezés szerves része a cég kiemelkedő pillanatainak említése, amelyben az egykor zenéket kiadó Boros Lajos az élen járt. A Sláger Rádió legismertebb slágerének, a kilenc éve indult Bumeráng című műsornak az elemzését azonban műsorvezetőtársára, Bochkor Gáborra bíztuk a dohányzóteraszon, miután a Republik alkalmi énekeseként Cipő mellett fellépett a színpadon.
„Az alapmodell szerint ha van egy egyéniséged, ami karikatúraképes, akkor azt érdemes felnagyítani. A műsorban én vagyok a nagyképű, sznob, beszólós figura. Az életben is jellemző ez rám, de nem ennyire. Voga a vidéki panelproli karaktere, Lajos pedig hármunk közül az, aki a legjobban óvja az imidzsét.” Bochkor szerint a személyisége egyre inkább része a műsornak.
Aki túllép, az belebukik
„Vigyázni kell ugyanakkor, hogy mennyit árulsz el magadról. Előfordult már, hogy a műsor után az újságban megjelent, mit mondtam a kislányomról. Ezt nem szeretem, ezért is nagyon törekszem az egyensúlyra a közlésben.” A műsorvezető szerint egyébként a Bumeráng nem feltétlenül vicces műsor. „Sokszor drámai, sokszor megbotránkoztató. A közönséget valamelyik alapérzelménél fogva kell megragadni. Arra is érdemes figyelni, hogy minden nemzetnek van egy ízléshatára –nehéz meghatározni, hol van pontosan, de úgy vettem észre, időről-időre tágul. Nekünk az a feladatunk, hogy a mainstreemet kapjuk el, és azon picit túllőjünk. Az ízléshatárt kicsit lehet kapargatni, de ha valaki nagyon túllép azon, az belebukik.” Bochkor gondolatait hallgatva Fekete Pákó munkássága jutott eszünkbe ezen a kései órán, és úgy éreztük, egy pohár bort még innunk kell ahhoz, hogy elhiggyük, igaza lesz.
Miről szól az Indiántánc, a Hűség és az Adj hitet?
„A slágerszöveg arról szól, hogy te hagytál el, nem én engem, valamint arról, hogy kimentünk a tengepartra, szépek voltak a csillagok, megfogtam a kezed, szeretlek. Szerintem az én slágereim nem ilyenek, de nincs ellenemre, ha közérthető nyelven szólal meg egy dal. A tizenhárom éve megjelent Indiántánc nem arról szól, hogy Ákos a naplementében rojtos bőrnadrágban áll a szirten és ő Csingacsguk, hanem arról szeretne beszélni, hogy az ember lassan alulmarad az örökösen hajszolt haladással szemben, ahogy az indiánok. Ebből a dalból sláger lett, az Irígy Hónaljmirígy pedig paródiát készített belőle, és én a dalt sokáig a paródiarefrénnel énekeltem a koncerteken. A Hűség azt veti fel, hogy mennyire nehéz a kapott feladatnak megfelelni, hűnek lenni, az Adj hitet pedig azt, hogy nem adhatsz többet a másiknak, mint reményt, amire neked is szükséged van”- mondta a Velvetnek Kovács Ákos.