A vilniusi szállodai szobában Bertrand Cantat, a Noir Desir énekese udvariasan fogadta a kopogtatókat. "Elnézést a hangoskodásért, azonnal abbahagyjuk" - ígérte a recepciósnak. Nem is volt több hangos szó - szerelme, Marie Trintignant színésznő néhány pillanattal korábban esett kómába.
Nyár volt, szombat, örömteli eseményekkel várandós, elfojtott vágyaktól és indulatoktól terhes. Vilniusban, messze a rekkenő párizsi kánikulától, hosszú hetek fárasztó munkája után az utolsó jelenetekre készül egy francia forgatócsoport. Különös, bohém kompánia, egy művészklán apraja és nagyja. A Trintignant-ok az egyik lakókocsiban kávéznak. A francia Elle munkatársa néhány nappal korábban utazott haza az aprócska balti államból, ahol végre pontot tehetett riportfolyama végére. A Freud és a Coppola család után a francia művészdinasztia, a Trintignant-ok életét dolgozta fel epikusan. Amint a vilniusi repülőtéren a párizsi gépre várakozott, még nem sejthette, hogy pont a drámai végkifejlet előtt hagyta el a színt.

Ártatlan, csuda nagy szemek

Az asszony, akit nyolc hónappal ezelőtt megütött az élettársa, a francia sajtó szerint burokban született. Két alkotó ember szerelmének a gyümölcse, ahogy ők mondják, főműve. Szép, tehetséges, érzékeny teremtés, aki negyven éven át úgy élt, ahogy a szíve diktálta. Jean-Louis Trintignant a XX. század élő legendája boldog volt, amikor lánya mégis a színészet mellett döntött. "Jól fogsz szórakozni" - ígérte Marie-nak. A rendező mama már óvatosabb volt: "Minden színésznő boldogtalan."

Megvert Leányka

Anya és lánya gyakran küldözgetett egymásnak verssorokat sms-en. Nadine tavaly július huszonhatodikán is kapott egyet, és elég könnyen értelmezte. "Légy jó, ó én fájdalmam, csillapodj" írta Marie az édesanyjának, akivel előző este összeveszett. Mint annyiszor, most is a szerelmi jelenetek okoztak szakmai vitákat, ami a viharos életű, négygyermekes édesanyának a vásznon mindig is nehezen ment. Nadine nem tulajdonított különösebb jelentőséget az aláírásnak: "Megvert leányka", sőt kissé túlzásnak is tartotta. Lehet, hogy türelmetlen volt a lányával, de azért senki sem bántotta. Ma nem tud szabadulni a gondolattól, hogy ez gyermeke utolsó jeladása volt, amit ő figyelmen kívül hagyott.

Nadine, közvetlenül az eset után úgy nyilatkozott, hogy semmi különöset nem észlelt a lányán a közös munka során. Ma másképp látja. Ezernyi jelet vél felfedezni, amelyek arra utalnak, hogy Marie boldogtalan volt ebben a viharos szerelemben. Miért nem ült ki a stábhoz ebédszünetben, miért mosolygott kevesebbet. Azon a szombat estén is otthagyott csapot-papot. "Megyek a szerelmemhez" - vetette oda a technikusoknak és rohant Bertrand-hoz. A férfi a szállodában várt rá. Elkísérte a forgatásra, mert mióta kezdetét vette viharos szerelmük, minden nap kínszenvedés volt számára, amit Marie nélkül töltött. Az asszony tíz óra tájban ért kedveséhez, aki feldúltan fogadta. Egy sms váltott ki viharos indulatokat. Marie férje írta, két kisebb gyermekének az apja. Közös vakációra hívta feleségét, akit elragadott tőle egy viharos szenvedély, és aki azért olykor-olykor aggódva hívogatta.

Bertrand tombolt a féltékenységtől, különösen, hogy Marie igent mondott a meghívásra. Hiszen a fiaimról van szó! - győzködte az asszony fáradtan, ám a vita egyre hevesebb lett. Marie is rázendített hát, olyan hangosak voltak, hogy zengett tőlük a szálloda. A recepción a hőbörgő vendégek nyomására végül elszánták magukat, hogy az illusztris párt figyelmeztessék a szálloda esti nyugalmára. Bertrand udvariasan fogadta a kopogtatókat. "Elnézést a hangoskodásért, azonnal abbahagyjuk" - ígérte a recepciósnak. Nem is volt több hangos szó. Marie néhány pillanattal korábban esett kómába.

Fekete Vágy

Bertrand Cantat józan pillanatában tán maga is meglepődött volna ösztönös mozdulatain. Az alkoholtól és a felindultságtól remegő kéz automatikusan a feleségét, Krisztinát tárcsázta. A karcsú asszonyt, akit néhány hónappal második gyermekük születése után hagyott magára tavaly februárban. Hogy valójában mennyire szoros a kötelék két ember között, az sokszor ilyenkor dől el, a végzetes pillanatokban. A lány, akivel évekkel ezelőtt a sors kiszámíthatatlan szeszélye folytán találkoztak, nem sokat habozott. Felült az első gépre és repült Vilniusba.

A védelem hirtelen felindulásból elkövetett testi sértésre hivatkozik, amelyet egy fatális baleset tett végzetessé. A vád elfogadhatatlannak tartja ezt a magyarázatot, ütésekről beszél, sőt ütlegelésről, ami egy törékeny nő halálát okozhatja. Krisztina tagadja, hogy férje valaha is bántalmazta volna. Kéthetente jár ki Vilniusba. Bertrand a baljós nevű együttes, a Noir Désir (Fekete Vágy) frontembere, a fiatalok bálványa. Erősen politikai töltetű dalszövegei, intellektuális zenéje, polgárpukkasztó imázsa tökéletesen megfelel a francia tinik igényeinek, ezrek írnak neki a börtönbe is biztató sorokat.

Magánemberként karizmatikus személyiségként írják le, közvetlen ismerősei szerint kerüli a feltűnést, nincsenek allűrjei, inkább zárkózott. Bertrand a bíróság előtt is Marie iránt érzett olthatatlan szerelméről beszél. A férfi szemmel láthatólag emészti magát, teljesen összetört az elmúlt hónapok alatt. Már-már szánja őt a közvélemény. Marie családjának legnagyobb fájdalmára. Franciaország egykori bálványa az emberi esendőség legmélyebb poklában vergődik.

Bertrand Cantat, a kétgyermekes családapa bűnösnek találtatott. Hogy mit tett és mit tesz még ezen kívül, nem tudhatjuk. Az ő büntetése kétségkívül már azon a nyári estén eldőlt. Marie, az asszony, akibe őszintén szerelmes volt, alig pár hónapja izgatottan súgta a Trintignant-mítoszon dolgozó újságírónőnek: "Kérem, egy szót se rólunk. Tudja, a szerelem titokzatos dolog. Nem szabad kibeszélni. Azt szeretném, hogy csak kettőnké maradjon."

A cikk teljes változata a májusi Elle magazinban olvasható.