A májusi Playboyban lehet olvasni azt az interjút, amelyben a tévés műsorvezető őszintén beszél szakmájáról, annak árnyoldalairól, a félelmeiről és a politikáról. Vágó, amikor a pályáját kezdte, politikai műsorokat szeretett volna készíteni, de olyat, amilyet ő akart – belpolitikával foglalkozó, a rendszer döntéseit elemző műsort – nem lehetett csinálni. Így a kvízműsoroknál kötött ki. Erről a döntésről egyelőre nem tudja megmondani, hogy jó döntés volt-e Vágó szerint erre majd csak a pályája végén tud válaszolni.
Vágó nem is kvízműsorokba, hanem a tévés szereplésbe szeretett bele igazán, de legalábbis abba, hogy a tévében szereplőket alapvetően lenéző magyar nézők őt megkímélték: „. Imádja azt mondani, hogy akit hall, az hülye. Szerintem ez a magyar nézőre sokkal jobban jellemző, mint más nézőkre. A világ többi részében elfogadott, hogy a képernyőn azok szerepelnek, akik erre rászolgáltak. Azaz, ha engem nem söpört el a népharag, az már önmagában teljesítmény, amit az ember szeret. Mert ez egyfajta visszajelzés”.
Nincsenek illúziók
Vágó István az alatt a több mint harminc év alatt, amióta a televízióban dolgozik, a kvízműsorok készítésének minden apró fortélyát kitanulta. Ennek ellenére a műsorvezetőinél nem akart szervesebb részt vállalni az egyes műsorok elkészítésében. A Playboynak adott interjúban elmondta, retteg például attól a gondolattól, hogy producerként esetleg meg kéne kennie valakit. Persze gyorsan hozzátette, nem tud arról, hogy ilyesmi van, de már a feltételezésre megborzong.
A profik általában kegyetlenek, így Vágóval sincs ez másképp. Az interjúban elmondja, hogy a Legyen Ön is milliomosban igazából rajta múlt, hogy egy-egy játékos mennyi időt tudott játszani. „Elmondom, mit kellett tennem. Nekem azt kellett megítélni, hogy az adott játékossal jó műsort tudok-e csinálni vagy nem. Azt kellett eldöntenem, jót tesz-e a műsornak a játékos hosszabb jelenléte vagy sem. Ha úgy ítéltem meg, hogy igen, akkor megpróbáltam vele hosszabb műsoridőt csinálni. Ezt csak úgy lehet, ha átsegítem bizonyos nehézségeken. De amikor úgy gondoltam, hogy a nyereménye már túlzás, akkor igyekeztem visszavenni a segítségemet, hogy mondjuk a másfél millióról visszaessen százezerre, ahol segíteni kezdtem neki.” – mesélte Vágó arról, hogy a fair szó miért hiányzik a szótárából.
A műsorvezető úgy érzi, a Legyen Ön is milliomos végével már lehet ilyenekről beszélni, sőt egyáltalán nem baj, ha egy kicsit illúzióromboló az ember.
Vágó hozzáteszi, ő fizetésért dolgozik mindenhol, nem is kevésért, és nagyobb fizetést akkor kap, ha népszerűbb. Ennek ellenére egy ideje rendszeresen a saját népszerűsége ellen halad, amikor politikai nézeteiről beszél, vagy arról, hogy ateista. A nyílt beszéd szükségességét nem azért érzi, mert a visszavonulást tervezné, hanem azért, mert szeret jóban lenni a lelkiismeretével.
A magát kicsit tanár bácsisnak tekintő Vágó úgy érzi, az utóbbi pár évben megnyugodott. Nem aggódik amiatt, hogy tíz év múlva lesz-e mit a reggelibe aprítania, sem amiatt, hogy az emberek mennyire szeretik. Elmúlt ötven éves, nem akar új tömegeket állítani már maga mellé.
Az új generációból Sebestyén Balázsról úgy gondolja, jobban kommunikál nála a játékosokkal, és ez kifejezetten Sebestyén korosztályában különleges. Azt persze Vágó teljes magabiztossággal állíthatta az interjúban, hogy Sebestyén azért még a klasszikus műveltség területén nem hozta be.
II. József szelleme
II. József (1741-1790)
Német-római császár, magyar és cseh király. Makacs és önfejű volt, untatták a bálok és az udvari élet, leginkább magányosan töltötte az idejét. Anyja, Mária Terézia nem hagyta beleavatkozni a saját politikájába, így aztán anyja halála után rohamtempóban kezdte megvalósítani az évek során felgyülemlett ötleteket. Rendeletekkel kormányzott, nem hívott össze országgyűlést. Igen termékeny volt uralkodásának tíz éve alatt hatezer rendeletet írt. Intézkedései java ésszerű és hasznos volt, de sértette az akkori szokásokat. Halálos ágyán végül három híján az összes Magyarországot érintő intézkedését visszavonta.
Vágó nyíltan beszélt a politikai nézeteiről, és azzal is tisztában van, hogy az általa képviselt liberalizmus ma inkább szitokszó, mint bármi más.
Összetett eszmerendszerét, amiben az előző rendszer és a jelenlegi politikai ellenzék elutasítása egyaránt benne van, nem kívánjuk részletesen bemutatni, de azt az érdekes részletet érdemes kiemelni, hogy Vágó annak ellenére, hogy alapvetően Gyurcsányt támogatja, felelőssé is teszi a politikust azért a helyzetért, ami mára kialakult az országban: „Úgy érzem, ő az egyetlen esélyünk arra, hogy az ország haladjon. Azt hiszem, ami ma történik, a korábbi osztogatások hibája. De most, amikor beszélgetünk, éppen kormányválság van, és ebben része van az ő kihívó naivitásának is”.
Vágó szerint rossz hírünk van a világban, Magyarországot nem szeretik az emberek, azt gondolják róla, hogy az a Balkán. „A politikai elit ma is saját esélyeit dönti romba módszeresen. II. József sorsát ismételjük meg ezekben a napokban” – mondja Vágó, majd hozzáteszi, Gyurcsány Ferenc napjaink II. Józsefe.
Megfejti Győzikét
A beszélgetésben még kitérnek arra is, milyen furcsa, hogy Vágó értékrendjébe a sarlatánok egyáltalán nem férnek bele, míg Győzike elmegy.
A műsorvezető egyrészt azt gondolja, Gáspár Győző mérhetetlenül profin csinálja azt a szerepet, amit csinál, másrészt a tévénézők olyan dolgokat szeretnek nézni, amik tőlük igazán távol állnak, és Győzike ilyen.
„A magyar televíziónéző azokat a műsorokat szereti, amelyekben olyan emberek szerepelnek, akik rá a legkevésbé sem hasonlítanak. A néző nagyon szereti azokat a történeteket, amelyekben ő nem vehet részt. Győzike több szempontból kisebbségi. Cigány. A nézők többsége nem az. Gazdag cigány. A néző gazdag sem lesz. Sőt, a cigányok is nézik, mert ott is kisebbségi. Vidéki. A nézők többsége városban él. És mondok valamit. Győzike hihetetlenül érdekes személyiség. Roppant kedves, mulatságosan beszél, szép a felesége” – fejtette ki Vágó a véleményét Győzikéről.