Déli tizenkét óra, Párizs, Latin negyed, Karl Lagerfeld fotóstúdiója. Az újságírók fel-alá járkálnak a libamájpástétomos, szarvasgombás falatkák, édes sütemények és frissen facsart gyümölcslevek alkotta bőségtálak között. Mindannyian a mai nap királynőjére, az angyalarcú Vanessára várunk.
Ha jobban belegondolok, ezelőtt nem sokat tudtam róla, azon kívül, hogy elbűvölő szépségű nő, és hogy Johnny Depp az élete párja, akivel réges rég együtt élnek, sőt két gyerekük is született (név szerint Lily-Rose és Jack). A Joe le Taxi című slágerrel vált híressé, melyet 13 évesen énekelt. Ez a bizarr szám a nemzetközi slágerlisták első helyein szerepelt, lemezének szövegeit maga Serge Gainsbourg írta, majd Lenny Kravitz is összehozott neki egy albumot.
Az 1991-es Chanel-kampány óta már nemcsak énekesnő, hanem filmszínésznő is: a Két apának mennyi a fele? című akció-vígjátékban Belmondóval és Delonnal játszott együtt, majd a Patrice Leconte rendezte Lány a hídon-ban kapott szerepet, amiért César-díjra is jelölték 2000-ben.
Az pedig már szorosan hozzátartozik a mai nap eseményeihez, hogy 2003-ban Vanessa ellátogatott egy Chanel-bemutatóra. Állítólag néhány ruhaköltemény mellett hazafelé már a szerződés is ott lapult a bőröndjében, mely szerint ő lesz a következő táskakollekció arca. Végre megérkezik. A levegő felpezseg. Hajszobrászok, sminkesek, manikűrösök és aszszisztensek mind serényen tesznek-vesznek és alig várják, hogy a sztárt divatikonná változtathassák.
Vanessa felfigyel a kampány igazi főszereplőire - a Ligne Cambon-táskákra. A szatyortól a válltáskán át a sokzsebes modellig minden darab puha, hajlékony borjúbőrből készült, és a híres emblémát viseli. Kibontott, hosszú, göndör hajával, kis fehér, virágos ruhában kordbársony nadrágja felett, kezében bevásárlószatyorral, lábán pántos cipővel a művésznő láthatóan boldog, hogy visszatért ebbe a világba, és megöleli a személyzet tagjait, mielőtt egy csésze mentateát meginna. Karl Lagerfeld - a szokásos módon - sokat késik. Mindenki boldogan cseveg, mire aztán ráébrednek, hogy ideje belekezdeni a munkába. Vanessát elrabolja a fodrászok és sminkesek serege, és a tünemény órákat tölt a szakemberek kezében, egy nagy tükörben figyelve saját átalakulását.
Amint fekete-fehérben, teljes valójában megjelenik a Chanel kreatív géniusza, kezében egy halom könyvvel, a feszültség szinte tapinthatóvá válik. Elnézést kér a késésért. Vanessa odaszalad hozzá. Egy pár percig kedélyesen elbeszélgetnek, mint két jó barát, aztán hozzáfognak a munkához. Az első lépés az öltözék kiválasztása. Nem nehéz feladat egy olyan fiatal nő esetében, aki két gyerekszülés ellenére megőrizte kecses, izmos kamaszlányalakját. Minden jól áll neki. Karl egy jellegzetes fekete-fehér tweedkabátot választ. Ily módon a ruhakérdés kevesebb mint tizenöt perc alatt megoldódik.
Délután ötkor Vanessa készen áll az első sorozatra. Karl Lagerfeld beállítja a fényeket. Lobogó hajú modellje hagyja, hogy Monsieur Lagerfeld - aki sosem fogy ki az ötletekből, ha ujja az exponálógombon van - eljátsszon kecsességével. Akrobatikus pózok, játékosság, intimitás, kitörő nevetés - Karlt bámulatba ejti, milyen fotogén ez a harminckét éves nő. Felnéz egy monitorra, amin ott feszül a legújabb kép. "Fenséges, nem?" - duruzsolja Vanessának, aki megilletődve fogadja a bókot. "Nem fáradtál el nagyon?" - kérdezi aztán udvariasan, hiszen ő maga fáradhatatlannak látszik.
Hét óra. A gépből kiveszik az utolsó filmtekercset. A taps és ujjongás közepette Lagerfeld mosolyára leszek figyelmes. Vanessa, le a kalappal!