Elhatároztuk, hogy felkeressük hazánk celebritásait, és megnézzük milyen hobbiknak hódolnak szabadidejükben. Első állomásunk Harsányi Levente és Ganxta Zolee zuglói "játékterme".

Bármily meglepően hangzik a sztárok is lazítanak néha. Olyannyira, hogy vannak bevett szokásaik, melyektől soha, senki kedvéért nem térnek el. A rádiós és a rapper számára ilyen minden szerda délután, mikor maratoni Xboxozást adnak elő.

Az özönvíz után, negyed öt körül érkezem a Harsányi család zuglói rezidenciájába, bár akkor még nem sejtem, hogy valójában nemsokára az olasz futballbajnokság kellős közepébe fogok csöppenni. A sármos műsorvezető kapunyitását megelőzi a két bájos házőrző kutya, akik inkább barátságosak, mint vérebek, így különösebb nehézség nélkül felérünk Levi lakásába a felső szinten. A nappali már hangos a barátoktól, és az ajtó résén át láthatom a nyolcadik kerület megmondóját is, elterülve a kanapén, egy kislány, valamint apja, Zana József társaságában, ami különös kontraszt. A fotelbe két srác szorongatja a kontrollert, és mereven a tévé képernyőjére koncentrál. Hatan vannak a fiúk, mindenki a kedvenc focicsapata mezében és rövidgatyában, tehát sportosan, akár ki is mehetnének a térre rúgni a bőrt, hamár egyszer kisütött a nap végre. Persze az egy másik sport...

A tabellán a Juve a nyerő

Tekintse meg képeinket!
A szobában viszonylag széles képernyőn fut a Serie A, az olasz futballbajnokság, körülbelül a 43. percnél tarthatnak, az Inter megy a Palermo ellen. A félidőben gyorsan behuppanok a kanapéba Zolee mellé, aki sebtében mindenkinek bemutat. A nyolc év forma kislányról például kiderül, hogy a Döglégy féltestvére. Ezt meghallva, Józsi bácsi halkan fülembe súgja, hogy "gyors egymásutánban születtek a gyerekek", amin persze jót derülünk.

Aztán Recoba a második félidő elején becsavar egy pontot az Internek, ami miatt fel kell álljak, hiszen, ha nem írom fel az eredményeket, nem túl sanszos, hogy fogok rá emlékezni. Ez azonban végzetes hibának bizonyul, azonnal négy irányból kapom az osztást, így az elkövetkező néhány meccs alatt megszeppenve játszom a lelkes, csendes és főképp mozdulatlan futballrajongót.

Kábé ekkor veszem észre, hogy a srácok nem is PlayStationöznek, mint azt kezdetben hittem, hanem egy Xbox konzolt szorongatnak. Meglepetten kérdezem Zoleetól ez hogy lehet, mire azt válaszolja még másfél éve tértek át Microsoft termékére. "Az Xboxnak jobb a grafikája. Nagyon várom már, hogy ebből is kijöjjön a második széria, az állítólag még profibb lesz. Csak sajna nálunk kevesebb Xbox játékot forgalmaznak, mint a PlayStationt"

Kérdeznék még erről, ám a gép sorsol, a következő meccset a Juventus játssza a Lazióval, így pont a Radio1 műsorvezetője és a rapper kezébe kerül csapataik sorsa. Levi meg is jelenik a külön erre az alkalomra félretett mezekkel, és rituálisan leteríti a földre, majd körbetáncolja azokat, elsősorban persze a Juve tiszteletére.

A mai napon Harsányi szerencsésebbnek bizonyul, ő áll a tábla élén is, így érthető, hogy ő a jelenlegi közellenség. Ennek ellenére Trezeguet, a Juve játékosa, a 14. percben becsúsztat egy szépen ívelt fejest, amitől a Döglégy felugrik, és hevesen szitkozódni kezd, csak amúgy Gangsztásan. Pedig ekkor még nincs oka panaszra, mert a 37. percben jön az egyenlítés Di Caniótól, kinek meze ott feszít a rapperen, így érthető az öröm. Igaz, nem tart sokáig: Trezeguet ugyanis még a félidő előtt ismét célba talál. A meccs második felében, ami valós időben a második 5 percet jelenti, a sárgát kapott Nedved rúg egy harmadik gólt a Juvénak, mire Bazzani egy szépítő szögletből rúgott találattal válaszol. Az eredmény tehát 3:2, amit Levi barátnője, Debreczeni Zita modell megcsókolásával ünnepel. Zoleenak azonban nincs ideje sebei nyalogatására, mert a papával kell megküzdenie, aki a AC Milan mezében virít. A Milan az én szívemhez is legközelebb álló olasz csapat, ám hiába szurkolok, a kicsit unalmas mérkőzés végeredménye a Laziónak kedvez.

"És ez így megy egész este?" - teszem fel az ártatlan kérdést. "Bizony. Olyan tíz magasságáig, mert tudod, ötre járok dolgozni" - mondja Levi, miután útnak ereszti gyönyörű kedvesét.

Se pia, se kupi

Már legalább egy órája ülök és figyelem a játékukat, de még egyetlen sörösdobozt vagy viszkisüveget se láttam, pedig voltam én már kanbulin, meg meccsnézésen, ahol mindig mindenki piált. "Nagy ritkán iszunk, de nem jellemző. Ilyenkor a játék a lényeg, ebben éljük ki magunkat" - vallja a műsorvezető. Olyan természetesen mondja, hogy még én érzem magam hülyén a kérdéstől. A kajaválasztásban sem különösebben elitisták: pizzát megrendelnek, és amíg várnak rá, a konyhába járnak ki üdítőt inni.

Klikk a képre!
A játék nem áll meg. A fiúk egymást követik a fotelben, láthatok Lazio-Palermo, Inter-Juve, Palermo-Juve, Milan-Inter és Juve-Roma meccset, olyan, mintha egy év sporteseményeit nézném végig másfél órában. Zolee közben közli, hogy olasz, angol és spanyol bajnokságot szoktak még játszani, no meg a világbajnokságot, ahol a rapper természetesen Argentínát irányítja. Ja és a németet, "mert ez a hülye imádja, de hát a haverom, elnézem neki" - bök Levente felé "A mániámmá váltak a mezek. Körülbelül 50-60 különböző mezem van, klubok és válogatottak játékosaival. És akkor ne is beszéljünk a hokiról" - elárulja továbbá, hogy Nacsa Olivér angol drukker, és amit nem is ért, na de mindegy is. Nacsa amúgy a baráti társaság oszlopos tagja, csak "most épp nem tudott jönni". "Játszani és meccset nézni különböző dolog. Szoktunk együtt tévézni is, de ott már komolyabbak a nézeteltérések, és az nem mindig jó".

Közben megérkezik a rendelt kaja, amit gyorsan kicsomagolnak a fiúk, de senki ne higgye, hogy a szobába kerülnek a pizzásdobozok. Mindenki szépen kimegy a konyhába enni, és mikor Józsi bá kér valamit a hűtőből, érthető módon a "kilenc évig voltam pincér, ne kelljen már nekem megmutatni" választ kapja az épp élethalálharcot vívó Leventétől. A Juve természetesen ismét nyer, mire az aszfaltbetyár közli, hogy "még sosem voltam nővel", amit nem nagyon értek, akárcsak Zolee-t, aki "nekem is kemény a hét év magány" kontrájával végképp erdőbe visz. Ráadásul a papa mindeközben heves udvarlásba kezd, amitől a nők rettegett réme hirtelen asszonyok védelmezőjeként lép elő, és "fater ez már nekem kellemetlen" felszólításával őszinte, kirobbanó nevetésre ösztönöz.

Mindezeket enyhe célzásnak veszem, és lassan mindenkitől búcsút veszek, mondván, inkább hagyom a férfiakat a maguk alkohol-, és füstmentes elszeparáltságukban egy joystickkel kezükben szórakozni, ha már nem próbálhatok belőni egy tizenegyest. Zolee még közli, hogy kinyír, ha nem írom bele a cikkbe, hogy Di Canio a legnagyobb király, úgyhogy ezt a világért se hagynám ki, bár ez esetben érthetetlen számomra, miért Maradonát tetováltatta a hátára. Igaz, a gettókirály elég nagy, akad még rajta szabad felület.