A Velvet gasztro-szekciója most saját dilettánsain keresztül mutatja meg, hogy az egyszerűség nem jelenti ugyanazt, mint a gagyi meg a szar.
Padlizsán vs. cukkini
Szakácskönyvtesztünk első darabja a Jack Nicholson nevével eladott Jack konyhája című művet elemzi, és ehhez stílusosnak éreztük, ha a konyha világában kellőképp járatlan, de legalább a film világában tájékozott kollegánkat, SzabóZét kérjük fel tesztalanynak. Feladata az volt, főzzön egy elő-és egy főételt, inkluzíve köret, úgy, hogy teljes egészében csak a szakácskönyv szövegére és instrukcióira hagyatkozik. A végül egész naposra húzódó kísérlet a Fény utcai piacon kezdődött, majd a konyhában végződött, a végére pedig olyan dolgok tisztázódtak, mint hogy a ricotta nem ugyanaz, mint a rukkola, a cukkíni nem nyers padlizsán, a vágott újhagyma pedig vészhelyzet esetén akár köretnek is alkalmas.
Főételként tesztnyulunknak a vermutos gombaerőlevest választottuk snidlinggel, utána pedig spenótos-ricottás sertésérméket süttettünk vele. Előbbi, amatőr kollegánk nagyvonalúságának köszönhetően szinte ehetetlenül intenzív lett, utóbbinál a könyv trehánysága miatt a húsnak nem volt íze. A spenótos ricottás krém viszont annyira jó dolog, hogy azóta szinte egész nap azt ennénk.
Tommy Baratta: Jack konyhája
Jack Nicholson szakácskönyvének körülbelül annyi köze van a színészhez, mint hajdúnak a harangöntéshez. Tommy Baratta viszont teljesen ismeretlen Magyarországon, így a grimaszoló kép és a hangzatos név nélkül valószínűleg senki nem venné a könyvet. Bár Baratta, mint ahogy azt a bevezetőből megtudtuk, több étteremláncot is birtokol Amerikában és még filmekben is szerepelt, a neve minden bizonnyal éppúgy nem mond semmit az átlagolvasónak, mint ahogy nekünk sem.
Semmi pletyka
A könyvből azért annyi kiderül, hogy Tommy Baratta Jack Nicholson amolyan privát séfje, aki nem csak a magánéletben, de forgatások során is főz a sztárra. Bár a "filmforgatások" szóra joggal várnánk el a könyvtől szaftos insider pletykákat, helyette csak azt tudjuk meg, amit eddig is sejtettünk, mégpedig, hogy Jack Nicholson nagyon szeret enni, és hogy egy vasakarattal rendelkező ember, aki nem szereti, ha "túl puccosra" sikerülnek az életek. Utóbbit olyan vehemenciával rágják a szánkba a pár oldalas bevezetőben, hogy kénytelenek voltunk megjegyezni.
|
Az evidens dolgok kimaradtak
A pucc magából a szakácskönyvből is hiányzik. Érezhetően arra törekszik, hogy olyan ételeket vonultasson fel, amelyeket akár egy sarkvidéki forgatáson is minden komolyabb bonyodalom nélkül meg lehet főzni. Az alapokra való törekvés viszont egyáltalán nem párosul alapossággal. Evidensnek hangzik, de a hús besózásáról például egy szó sem esik, a mértékegységek elég kuszák, akárcsak a fűszerezésről szóló részek. Szarvashiba pedig, hogy néhol Fahrenheitben, néhol pedig Celsiusban vannak megadva a hőmérsékletek. Ha a vaníliás kenyérpudingot almával valóban 375 fokon sütnénk 30 percig, valószínűleg sem a süteményből, sem a sütőnk fűtőszálából nem maradna semmi.
Pár kép elfért volna benne
Az ételeket ábrázoló primitív rajzok valóban kedvesek, 2006-ban azonban elég nehéz a szakácskönyvpiacon színes fényképek nélkül érvényesülni, hacsak nem Váncsa Istvánról van szó. Ha már tudunk főzni és szeretjük az egyszerű olasz ételeket, jó lesz a Jack konyhája is. Rutintalanoknak viszont csak némi segítséggel ajánlott.
Tommy Baratta: Jack konyhája. Szukits Kiadó, 2005.
|