Hatalmas tömeg gyűlt össze november 17-én a budapesti V. kerületben található Hybridart Space Galéria előtt. Az utca csendjét megtörte az ajtón át kiszűrődő dinamikus elektronikus zene és a legkülönfélébb ruhakölteményekben érkező vendégek csevegése. Mind egy művészeti kiállítás megnyitójára jöttek, pontosabban Lonovics Zoltán második tárlatának opening estjére. Miközben a vendégek a pezsgőjüket kortyolgatták és elmajszoltak néhány grissinit, nagyjából 25 műalkotást csodálhattak meg, amelyek különböző technikákkal készültek.
Elsőként olyan alapformát kerestem, amely a képzőművészetben általában használt mintáktól eltér
– kezdte Lonovics Zoltán. „Ez az izgalmas, körömre és selyemgubóra egyaránt hajazó ovális forma új lehetőségeket adott. Az alkotásokat bársony, illetve vászon alapon készítettem el, a nagyobb darabokat olyan technikával, amelyet a legnagyobb sportmárkák használnak. Tervező grafikusként először kézzel megrajzoltam a formát és a különböző mintákat, majd számítógépen vektorizáltam azokat.
Ezt követően az alakzatokat szublimációs nyomással papírra nyomtattam, majd arról rávasaltam a mintát az adott anyagra.
Ez egy kémiailag nagyon erős folyamat, amelyet a nagyobb ruházati vállalatok alkalmaznak. Így nyomnak például mosásálló mintákat a különböző sportöltözékekre” – fejtette ki az eljárást a művész, akinek első kiállítását kifejezetten a sportruházatok és azok elkészítési módja inspirálta.
„A koronavírus-járvány időszaka alatt sokat jártam futni. Ahogy mélyebbre ástam magam a futófelszerelések és így a sportruházatok világába, érdekelni kezdett, hogyan készülnek ezek az öltözékek. Több technikáról is néztem felvételeket, például hogy a tavaly elhunyt amerikai divattervező, Virgil Abloh milyen elemekkel operált a divat, a képzőművészet és a lakberendezés határmezsgyéjén. Abloh nemcsak a Louis Vuitton egy férfi kollekciójának megálmodója volt, de egyebek mellett az Ikeának is tervezett lakberendezési tárgyakat” – magyarázta Lonovics, aki végül a már említett technikát használva megalkotta élete első műveit. Azokból a képekből idén áprilisban nyílt kiállítás a Société Budapest rendezvényközpontban Twist címen.
„Az első kollekcióm neonzöld, fekete és fehér színű képekből állt. A szín-, forma- és mintavilágát nemcsak sportruházati termékek, de az elektronikus zene dinamikája is inspirálta. A körömforma akkor még csak szórványosan, 2-3 képen jelent meg. A tárlat bemutatására gondosan választottam helyszínt: a sötét teremben különösen fontos volt a képek gondos megvilágítása, ezzel együtt a részletek kiemelése. A legutóbbi, körömformákat bemutató kiállítás helyszíne ellenben egy úgynevezett white tube, azaz fehér kocka volt, egy nagyon steril tér, amelyen belül a fekete, piros és egyéb színek éles kontrasztban jelennek meg és jól harmonizálnak a különböző kiegészítőkkel. A teljesen kivilágított környezetben az is körültekintőbben megvizsgálható, hogy pontosan milyen eljárással készítettem egy adott képet” – tette hozzá a művész, aki a szublimációs nyomás technikája mellett alkotásainak többi részét egy talán még időigényesebb módon készítette el:
újrahasznosított bútorszövetek és vintázs ruhaanyagok felhasználásával teremtette meg a figurativitás és az absztrakció egyvelegét, vászonra hímezve a körömre emlékeztető mandulaformát, illetve annak mintázatait.
A motívumokat a kezdetleges Adobe-programok '90-es évek végi, grafikai hibái inspirálták. Egyes műveket Swarovski-kövekkel, madártollal, illetve úton-útfélen talált üvegdarabokkal díszített a művész.
A körömfestés, mint státuszszimbólum
A kiállítást dr. Bacsek Júlia művészettörténész, jogász és kurátor nyitotta meg, aki emlékeztetett: a festett, mintás köröm egykor nem a nők hiú vágyait elégítette ki, hanem az ókori mezopotámiai város, Babilon harcosai így jelezték hadviseltségüket, míg az ókori Egyiptom előkelőségei a társadalomban betöltött státuszukat. Ebből kifolyólag számos férfi színes körmökkel mutatkozott.
„A köröm színe jelezte az adott illető pontos státuszát. Az uralkodók egyszerű színeket használtak arany vagy ezüst porral. Az első körömlakkokat is időszámításunk előtt, a 3. évezredben készítették Kínában a rózsaszínűtől egészen a vörösig. A körömművészetről, mint külön művészeti ágról az inkák korából, a 13-16. századból találhatunk feljegyzéseket, míg igazán díszes körmöket először az 1970-es évek első felében készítettek maguknak a franciák. A francia manikűr például 1976-ban jelent meg” – avatta be a közönséget a körömszépészet történelmébe dr. Bacsek. Bár önálló divatirányzatként a 2000-es évek előtt nem volt fellelhető, azóta önálló trendje van a különböző stílusú, alakú és színű körmöknek, amelyekkel jelenleg sem kizárólag nők élnek.
Vogue és drag kultúra, mint tematika
„Férfiaknál, rocksztároknál, egyéb előadóművészeknél is megjelenik a festett köröm. A hazai sztárvilágban például ByeAlex is többször látható különböző színű körmökkel. Többek között ezek a férfiak, valamint azok a kiváló körömtervezők inspirálták az ötletemet, akik ízléses, kortársnak mondható körmöket csinálnak – árulta el Lonovics. Bár részben az úgynevezett ball-culturre – a késői 20. században, a New York-i afro- és latin-amerikai vogue-közösség körében kialakult jellegzetes drag versenyek kultúrájára – jellemző manikűr is megihlette őt, az erre irányuló kommunikáció inkább a kiállítás tematizálására szolgált. Ennek nyomán a megnyitón Daniel Moritz, a vogue táncstílus magyarországi meghonosítója is fellépett a csapatával.
A vogue a legtöbbeknek Madonna azonos nevű videóklipjéből lehet ismerős. Az énekesnő akkor kapott ihletet a szubkultúrális jelenség feldolgozásához minden idők tán legsikeresebb zeneszámában és annak kisfilmjében, amikor a fodrásza elvitte őt egy táncbemutatóra.
„Bár kedvelem ezeket a rendezvényeket, ez a kiállításnak valóban csak egy kiegészítő látványeleme volt. A következő, egyben harmadik tárlatomon már teljesen elrugaszkodom ettől a témavilágtól és személyesebb vizekre evezek. Önarcképeket dolgozok majd fel különböző utcán talált tárgyakkal, letépett plakát darabokkal, törött tükrökkel, valamint a saját életem főbb történéseit elmesélő rövid szövegrészletekkel kiegészítve” – vallott jövőbeli terveiről Lonovics Zoltán, akinek jelenlegi kiállítása november 30-ig tekinthető meg a Hybridart Space Galériában, Budapesten.
A művész
Lonovics Zoltán a MOME-én szerzett tervező grafikusi diplomát. Tíz éven át szerkesztett egy kétnyelvű, kortárs magyar képzőművészettel és divattal foglalkozó magazint, amely New Yorkban, Tokióban és európai nagyvárosokban jelent meg. Különböző márkák arculattervezésével is foglalkozott, kortárs művészeti katalógusokat és könyveket tervezett. Jelenleg a Móra Könyvkiadó művészeti vezetője és az önmagáról mintázott Fashionist Gilbert-sorozat megalkotója.
(Borítókép: Lonovics Zoltán és művei. Fotó: Csoboth Edina)