A magyar fővároshoz köthető legizgalmasabb történeteket egy-egy épületen keresztül mutatja be legújabb könyvében Kordos Szabolcs. Az elbeszélések mindegyike mögött szorgos kutatómunka bújik meg, amelynek során a szerző nem egyszer került kapcsolatba a történetek főhőseinek leszármazottaival, a különböző helyszínek jelenlegi tulajdonosaival és tárt fel korabeli fotókat vagy tárgyakat, illetve mutatott be újságcikkeket, dokumentumokat.
Az egyik ilyen történet dr. Lengyel Árpádé, aki a Titanic túlélőit kimentő Carpathia nevű hajón szolgált. Bár az orvos históriáját ma már sokan ismerik, arról kevesen tudnak, hogy utolsó éveit a főváros ma egyik legforgalmasabb részén, a Rákóczi út Uránia és Astoria közötti szakaszán élte, majd halt meg fájdalmasan fiatalon.
Fotó: Huszár Dávid - Egy város titkai
„Nagyapám a Palotanegyedben élt, sokáig a Baross utca 4.-ben lakott, itt született az édesanyám is, majd 1933-ban kapott egy levelet, hogy évi kétezer-nyolcszáz aranypengőért kibérelheti a Rákóczi út 11. számú épület I. emelet 1. számú lakását, egy évvel később pedig be is költöztek ide” – kezdte Völgyi Péterné dr. Reich Márta, Lengyel Árpád magyar-francia szakos tanárként dolgozó unokája. „Az öt szobából háromban a nagyszüleim és édesanyám lakott, kettő pedig nagyapám rendelőjéhez tartozott, ott fogadta a betegeket.” Egészen 1940-ben bekövetkezett korai haláláig. „Egy szeptemberi reggelen nem ébredt fel, álmában érte a halál. Soha nem beszélt élete két nagy tragédiájáról, de a Titanic katasztrófája és kisfia elvesztése mázsás teherként nehezedett a lelkére. Egyedül a munkában talált megnyugvást. Kisfia hétévesen, torokgyíkban halt meg” – árulja el a könyvben Völgyi, aki 17 évesen ismerte meg nagyapja Titanickal kapcsolatos történetét.
Fotó: Völgyi Péterné dr. Reich Márta
Mint azt a könyv szerzője írja, „dr. Lengyel Árpád 1912-ben fül-orr-gégész szakorvosként és kalandvágyó legényemberként megpályázta a Cunard Line Hajótársaság állásajánlatát. A társaság angolul jól beszélő magyar orvost keresett Carpathia nevű hajójára. A fiatalember elnyerte az állást, és március 9-én hajózott ki Fiuméből New York felé”. A hajó európai kivándorlókat – köztük négyszáz magyart – szállított a Nagy Almába, és éppen 1100 emberrel a fedélzetén tartott visszafelé, amikor egy tiszttársa április 15-én azzal a hírrel ébresztette, hogy süllyed a Titanic. A Carpathia a Titanic irányába indult, majd a mentőcsónakokból felhúzott 705 túlélőt a magyar doktor várta, aki pillanatok alatt döntött az elhelyezésükről és kezelésükről.
„A nagy hideg dacára egyetlen meghűlést sem rögzítettek, de volt negyvenkét csonttöréses eset, és mindegyik kimentett ember kivétel nélkül sokkos állapotban volt” – mesélte Völgyi Márta. Nagyapja az elkövetkezendő három és fél napban alig pár órát aludt. Kabinját átadta a túlélőknek és folyamatosan azért küzdött, hogy mentálisan és fizikálisan is tűrhető állapotban adja át őket az amerikai kórházaknak. Erre a következőképpen emlékezett családjának írt levelében:
Könnyekre fakasztott mindenkit a menekültek jajgatása. Ki a gyermekeit, ki a szüleit, ki pedig az élete párját kereste. Mindannyian sokkos állapotban voltak.
Sokan csak órák múltán találták meg hozzátartozójukat, legtöbben azonban azok eltűnése felett keseregtek… Különösen vigasztalhatatlan volt három fiatal asszonyka, akik – nászúton lévén – férjüket vesztették el. Ezek között volt egy feltűnően szép francia hölgy, aki valahányszor engem meglátott, ismét jajgatásba tört ki, mert – mint másoktól hallottam – alakom emlékeztette őt mindössze 19 éves, hullámsírba veszett férjére.”
Fotó: Völgyi Péterné dr. Reich Márta
Dr. Lengyel Árpád a Carpathia visszatérése után felmondta hajóorvosi állását, és soha többé nem lépett egy hajó fedélzetére sem. Élete azonban a történteket követően is rengeteg munkával és küzdelemmel telt. Az első világháborúban katonaorvosként ápolta a fronton megsebesült katonákat, majd a leszerelést követően fül-orr-gégész főorvosként és üzemorvosként is dolgozott, magánpraxist folytatott, és egészen haláláig mentőtisztként is részt vett a betegek ápolásában.
Fotó: Völgyi Péterné dr. Reich Márta
Unokája szerint a túlzásba vitt munka és a feldolgozatlan traumák is hozzájárultak ahhoz, hogy Lengyel Árpád ötvennégy évesen örökre lehunyta a szemét a Rákóczi út 11. számú épület falai között. A következő években családját kitelepítették a lakásból, amelyet egy időre a román nagykövetség foglalt el második világháború ideje alatt. Bár ezt követően visszatérhettek az eredeti lakók, 1956 októberében egy tank a Síp utca sarkáról sorozta a házat. A család tagjai – Márta, a szülei és apai nagyszülei – a lakás legvédettebb zugában, a fürdőszobában kerestek menedéket, majd egy szomszéd fogadta be őket.
Fotó: Huszár Dávid - Egy város titkai
Huszonhat évig éltem abban a lakásban, amelyben a nagyapám az utolsó éveit töltötte, édesanyám pedig egészen 1995-ig élt itt. 2015-ben felavatták nagyapám emléktábláját a ház kapuja mellett, és ekkor egy rövid időre belátogathattunk a régi lakásba, ahol felidézhettem gyerekkorom családi emlékeit” – tette hozzá Völgyi Márta, akinek emlékezetében egészen a második emeletig kókuszszőnyeg fedte a lépcsőket az 1901-ben épült lakóházban.
Fotó: Huszár Dávid - Egy város titkai
(Borítókép: Dr. Lengyel Árpád a Carpathia fedélzetén. Fotó: Völgyi Péterné dr. Reich Márta)