A 16. századi Angliában történt, amikor egy bizonyos Roose John Fisher nevű szakácsot azzal vádoltak, hogy megmérgezte a vendégeket a munkaadója, Rochester püspök lambethi otthonában, 1531-ben. Azt állították, hogy mérgező port kevert a zabkásába, amelyből a meghívottak és két koldus is fogyasztott. Míg előbbiek túlélték, utóbbiak szörnyű halált haltak, Fisher pedig állítólag elszökött.
Miután felkutatták, a szakácsot letartóztatták és a londoni Towerbe vitték, ahol kínpadra tették, és információkért kínozták. Fisher azt állította, hogy valaki viccből kérte őt arra, hogy adja a port az ételhez, ám arról tudomása sem volt, hogy mérget adnak neki. Az akkoriban trónon lévő VIII. Henrik nem hitt a férfinak, végül ő maga számolt be a parlamentnek az összeesküvésről. A szakácsot a király szavára, konkrét bizonyítékok nélkül halálra ítélték.
„A király szava végleges volt, az elkövetett bűn pedig a hazaárulás definícióját is kimerítette, a mérgezéssel elkövetett gyilkosság ugyanis hazaárulásnak minősült" – mutat rá a The Fortress cikke nyomán a femcafe.hu. A hazaárulást elkövetőket akkoriban egy szekérhez kötve vonszolták végig az utcán, ezt követően felakasztották őket, majd eltávolították a nemi szervüket és kivágták a belüket. VIII. Henrikben ugyanakkor égett a bosszúvágy, így a büntetést megváltoztatta:
úgy döntött, hogy Fishert élve megfőzik.
A kivégzésre tömegek gyűltek össze a londoni Smithfieldnél, ahol a szakácsot háromszor belemártották egy hatalmas üst forró vízbe, amíg meg nem halt. Sokan a valaha volt „legrosszabb kivégzésként" emlegették az esetet.
(Borítókép: Shutterstock)