Mikor kelt az első pizzatészta?
Hogy pontosan honnan származik a pizza kifejezés, arról máig vita folyik a tudósok között. A legelfogadottabb verzió szerint a latin „pitta″ szóból származik, amely egyfajta lapos kenyeret jelent. Annyi bizonyos, hogy körülbelül 7 ezer évvel ezelőtt Szardínia szigetének lakói kenyeret kelesztettek. A pizza is kovászos, így ez a technika volt a pizza készítésének előfutára.
Nemcsak a mai Olaszország területén élők rukkoltak elő ezzel az ötlettel, hiszen az ókori emberek a világ minden táján szerették a kenyereket. Általában az olcsóbb élelmiszerek közé tartozott, mivel a gabonát könnyű volt megtermelni, szállítani és nagy mennyiségben feldolgozni. Bár a kenyér meglehetősen gazdag fehérjében, szénhidrátban, rostban és kalóriában – különösen a teljes kiőrlésű kenyerek, amilyeneket őseink ettek –, önmagában egy hamar megunható táplálékforrás. Ezért egy ponton az emberek úgy döntöttek, adnak neki némi extra ízt: az akkori népszerű sajtokkal vagy gyümölcsökkel – mind a datolya – kezdték ízesíteni a kenyereket.
Megjósolták a pizza születését
Ennek a kulináris fejlődésnek az egyik érdekes bizonyítéka az Aeneisből – egy i.e. 30 vagy 20 körül íródott epikus költeményből – származik. A műben Aeneas és emberei, akik a görögök által megszállt Trójából menekültek el, jóslatot kapnak Celaenótól. A hárpiák királynője azt mondja nekik, hogy amikor elérik az úti céljukat, olyan fáradtak és éhesek lesznek, hogy megeszik az asztalukat. Amikor a csapat partra szállt az olasz földön, összeszedtek néhány helyi gyümölcsöt és az egyetlen megmaradt ételük tetejére helyezték azokat: az állott, kerek kenyérre.
Az ókorban és a középkorban meglehetősen gyakori volt, hogy keményített kenyeret vagy kenyérhéjat használtak tálak helyett, így a legénység tette még meg is felelhet a jóslatnak, miszerint a férfiak a tányérjukat vagy asztalukat fogyasztják el. Mindenesetre a száraz kerek kenyér a ráhelyezett feltétekkel egy pizzaszerű ételt alkotott. Ahhot azonban, hogy eljussunk a ma ismert pizza igazi elődjéhez, ugranunk kell még néhány évszázadot.
Ki tette rá a paradicsomot?
A „pizzák”, amelyekről eddig szó volt, korántsem egyediek. Az idők során a világon számos kultúra kifejlesztette a saját típusú megpakolt kenyereit, ezek pedig mind a modern pizza rokonainak tekinthetők.
Az idő múlásával a pékek, akik évszázadok óta készítettek lepénykenyereket, kísérletezni kezdtek és különféle összetevőkkel egészítették ki alkotásaikat. Többnyire olyan zsíros adalékokat használtak, mint az olívaolaj és a sajt. Az igazi pizza akkor született meg, amikor a paradicsom megérkezett Európába.
A paradicsomnövényt a mai Peru, Ecuador és Mexikó őslakosai több ezer éven keresztül házasították. Étrendjük fontos része volt, de amikor az európai felfedezők a 16. században Amerikába érkeztek, gyanakodva találkoztak a paradicsommal. A botanikusok eleinte mérgezőnek hitték és Európában csak dísznövényként termesztették.
Az idő múlásával a paradicsom egyre népszerűbb lett Európában, különösen Olaszországban. A 18. századra az olasz konyha elengedhetetlen összetevőjévé vált, és különféle ételek készítéséhez használták, beleértve a pizzát is.
Először Nápolyban kínálták
Az olaszországi Nápolyban kínálták először a ma ismert pizzához leginkább hasonló ételt. A virágzó vízparti várost görög gyarmatosítók alapították, kultúrája gyorsan fejlődött. A település hírhedt volt ugyanakkor sok szegény dolgozójáról, akiknek olcsó élelmiszerekre volt szükségük, amelyeket gyorsan el lehetett fogyasztani, ugyanis sem idejük, sem pénzük nem volt. Szegényes igényeiket utcai árusok elégítették ki: lapos kenyereket kínáltak különféle feltétekkel.
A nápolyi laposkenyereken a mai pizzák minden jellemzője megtalálható volt: paradicsom (amelyet Amerikából hoztak), sajt, olaj, szardella és fokhagyma.
A pizza tehát sokáig a szegények étele volt, mára azonban egy különösen divatos ételfajtává nőtte ki magát. A nagy áttörést 1889 körül érték el a készítők.
A modern pizza
Miután a pizza szinte teljesen elterjedt Olaszországban a 18. és 19. században, Európa más területein is egyre népszerűbbé vált. Ez nagyrészt történelmi események kombinációjának eredménye volt. Az emberek vándorlásával elmélyültek a kulturális cserekapcsolatok. Ahogy az utazók és kereskedők megérkeztek Olaszországba, beleszerettek a pizza ízvilágába.
Amerika pizzaszeretete is az olasz bevándorlókkal kezdődött, majd a második világháború alatt az Olaszországban harcoló katonáknak is nagy kedvencük lett.
Amikor az olasz bevándorlók az Egyesült Államokba költöztek, magukkal vitték a pizza iránti szeretetüket, és ahogy a városok urbanizálódtak, a pizza még kívánatosabb lett: könnyű volt elkészíteni és útközben is fogyasztani. Az évszázadok során egyszerű lapos kenyérből emberek millióinak kedvencévé vált. Joggal mondhatjuk, hogy bár Perzsia katonái nem tudták meghódítani a világot, az ételeik minden bizonnyal igen.
(Borítókép: Pizza. Illusztráció: Getty Images)