Egy, a Scientific Report folyóiratban nemrég megjelent tanulmányban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Etológia Tanszékének kutatói feltárták, hogy a kutyakölykök hajlamosak spontán utánozni az emberek egyszerűbb viselkedéseit, míg a macska és a farkas eltérő eredményeket mutatott.
Kísérlet
A kutatók először azt figyelték meg, hogy az emberi családokban nevelkedő 42 kutya-, 39 macska- és 8 farkaskölyök hogyan viselkedik egy ismeretlen tárggyal egy idegen szobában. Ezután a kölyköt megfogta a gazdája, a kísérletvezető pedig egy másik akciót végzett a tárggyal. Például, ha a kölyök az orrával bökte meg, akkor ő a kezével ért hozzá. A kérdés az volt, vajon a kölyök ezután leutánozza-e a látott akciót, azaz megérinti-e a tárgyat a mancsával.
„Mivel a demonstráció megfigyelése a szociális tanulás alapvető feltétele, először is felmértük, hogy a kölykök ránk néztek-e, amikor a kérdéses viselkedést bemutattuk” –magyarázta Claudia Fugazza, a csoport vezető kutatója.
Eredmények
A kutya- és farkaskölykök a tesztek nagyjából 70 százalékban megismételték a bemutatott viselkedést, kétszer olyan gyakran, mint a macskakölykök. A tanulmány kulcsfontosságú megállapítása, hogy egyedül a kutyakölykök voltak hajlamosak az emberi demonstrációnak megfelelő testrészükkel utánozni a viselkedést.
„Demonstráció hiányában fajtól függetlenül a kölykök többnyire az orrukkal értek a tárgyhoz. Miután látták, hogy a kísérletvezető a kezével érintette a tárgyat, egyedül a kutyakölykök használták a mancsukat” –számol be Stefania Uccheddu, a tanulmány társszerzője.
A macskának miért nem sikerült?
A fajok közti különböző reakciót két tényezővel lehet megmagyarázni: a veleszületett társas hajlam és a háziasítás.
„Míg a kutyák és farkasok őse csoportban élő, társas állat, intenzív falkán belüli együttműködéssel a túlélésért, a macskák őse magányos vadász volt” –magyarázza Temesi Andrea, a tanulmány társszerzője.
Ma már mindkét faj tagjai családi kedvencként szoros kapcsolatban élnek az emberrel, de a kutyát régebben háziasították (20 – 40 ezer éve), és kifejezetten az emberrel való együttműködésre szelektálták. A macska háziasítása ezzel szemben körülbelül 10 ezer évvel ezelőttre tehető. A szerepük az egerek, patkányok irtása volt, azaz önállóan vadásztak az emberi környezetben.
„Ezek után nem meglepő, hogy csak a kutyakölykökben alakult ki hajlam arra, hogy fokozottan figyeljenek az emberekre és utánozzák cselekedeteiket, még akkor is, ha erre az adott helyzetben nincs olyan közvetlen motivációjuk, mint például a táplálékszerzés vagy a játék. Úgy gondoljuk, hogy vizsgálati eredményeink alapot képezhetnek olyan képzési módszerek kidolgozásához, amelyek a kutyakölykök spontán figyelmén és emberi akciók utánzására való hajlamán alapulnak.
Így a jövőben a kutyakiképzési technikák kevésbé függhetnek a jutalomfalatokkal történő megerősítéstől, és jobban kihasználhatják a kutyakölykök természetes hajlamát a szociális tanulásra
– összegezte a kutatás eredményének fontosságát Pogány Ákos.
(NG)
(Borítókép: Kölyökkutya. Illusztráció: Getty Images)