Az utolsó magyar Nobel-díjas Herskó Ferenc volt, aki az ubiquitin rendszer sejten belüli fehérje lebontásban játszott szerepének leírásáért Aaron Ciechanoverrel és Irwin Rose-zal megosztva kapta meg kémiai Nobel-díjat 2004-ben. Hazánkhoz bármilyen módon kötődő személy azóta sem kapta meg a tudományos élet legrangosabb elismerését.
Alfred Nobel
Alfred Nobel végakaratában egy alapítványra hagyta a vagyonát azzal, hogy annak kamatait öt egyenlő részben díjakként osszák ki azok között, akik a megelőző évben a legtöbbet tették az emberiségért. A Nobel-díj hamar a legrangosabb tudományos elismeréssé vált, az eredeti kategóriák pedig: fizika, kémia, fiziológia és orvostudomány, irodalom, valamint a békéért tett erőfeszítések.
Klasszikus értelemben eddig két alkalommal jött a Nobel-díj haza, Magyarországra (Szent-Györgyi Albert, Kertész Imre). Nyolc nagy elménk itthon született, a szüleik is magyarok, az anyanyelvük is az, ám eredményeiket külföldön érték el, más országok állampolgáraiként (cikkünk főszereplője, Herskó Ferenc is ebbe a kategóriába tartozik). Vannak olyanok is, akiknek édesapja és édesanyja is hazánk fia, de ők maguk már nem itt születtek.
A 2004-es kémiai Nobel-díjas Herskó Ferenc édesapját, az 1905-ben Biharugrán született Herskó Mózest alig 24 évesen nevezték ki Karcagon az izraelita elemi iskola igazgatójának. A kivételes zsenialitásáról híres tanárt különösen a matematika érdekelte, ekkor kezdett kísérletezni saját tanítási módszerével (későbbi Herskó-módszer). A zsidótörvények meghozatala és Magyarország hadba lépése után, 1940 őszén munkaszolgálatosnak hívták be. Az orosz frontra került, majd elfogása után fogolytáborban dolgoztatták. Miután semmilyen hírt nem kapott otthonról, így a holokauszt borzalmairól sem tudott.
Nagyobbik fia, László – későbbi világhírű hematológus – 1936-ban, kisebbik fia, Ferenc, a majdani Nobel-díjas 1937-ben született Karcagon. Ők sem úszták meg a korszak borzalmait: a szolnoki gettóba deportálták őket. A szolnoki deportáltak nagy többségét Auschwitzba szállították, Herskó Ferenc azonban anyjával és testvérével véletlenül abba a marhavagonba került, amelyet máig ismeretlen okból Bécs környékére szállítottak.
Herskó Mózes 1947 nyarán jött haza a hadifogságból, ezután felszabadított családjával együtt Budapestre költözött, majd 1950-ben kivándoroltak Izraelbe.
A családapa külföldön is folytatta a tanítást, fiait pedig jóhírű iskolákban és egyetemeken taníttatta. Fia, Herskó Ferenc Izraelben Avram Hershko néven lett ismert. Orvosi diplomáját 1965-ben kapta meg, majd a kétéves katonai szolgálat következett. Leszerelése után a héber egyetem biokémiai tanszékén szerezte meg PhD-fokozatát. Ezután két évig posztdoktori ösztöndíjjal kutatóként dolgozott az Egyesült Államokban, San Franciscóban.
Herskó Ferencet nem érte váratlanul a 2004-es kémiai Nobel-díj odaítélése, hiszen korábban számos tudományos díjjal ismerték el a munkáját: 2000-ben az Albert Lasker-díj, 2001-ben a Wolf-díj és a Columbia Egyetem Louisa Gross Horwitz-díja jelezte, hogy a világ tudományos élete nagyra értékeli az eredményeit.
Sejtettem, hogy esélyes vagyok, de nem készültem rá. 2004 őszén, igazi nagyapaként – iskolai szünet volt – az unokákkal az uszodában voltam. Nem is értek el a stockholmi illetékesek.
Hazatérésünk után hívtak sorban az ismerősök, hogy mi történt” – vallotta be a magyar származású tudós, aki hivatalosan „az ubikvitin közvetítette fehérje-lebontás felfedezéséért” kapott kémiai Nobel-díjat.
A felfedezés fontosságát jelzi, hogy az ubikvitin-proteaszóma útnak többek között olyan betegségek kifejlődésében van szerepe mint:
- rák
- izom- és idegbetegségek
- immunválaszok
- cisztikus fibrózis
(Borítókép: Herskó Ferenc. Fotó: Dan Porges/Getty)