Az autótulajdonosok sokáig alkottak elitcsoportot, míg mára már természetes, hogy egy jól szituált családban több gépjármű is van. Amikor Hatsek Béla Benz-típusú automobiljával kihajtott a pesti utcára, még biztos nem gondolt arra, hogy a volán mögé ülők későbbi generációi néhány évtized múlva ugyanezt a közlekedési lámpák dzsungelében, szűk helyeken ügyeskedve, közlekedési dugókban toporogva tehetik majd meg. Hatsek (vagy Hatschek, mivel nevét mindenütt másképpen írják) megrendelésére 1895 nyarán hozták a magyar fővárosba az első autó, amely egy Benz Velo volt és Bécsből érkezett.
Az autó megjelenése akkora feltűnést keltett, hogy százak gyűltek köré össze, ami miatt rendőri intézkedés is történt, sőt a füstfelhőre a tűzoltóság is kivonult.
A kocsi kétüléses volt. A motor főtengelyéről a sebességváltóként szolgáló szíjtárcsákon át, a differenciálművön keresztül lánccal hajtották meg a kocsi két hátsó kerekét. Mind a négy kerék küllős, acél kerék volt, tömör gumiabronccsal szerelve. Ez a jármű már két külön fékberendezéssel rendelkezett akárcsak a mai autók. A kézifék a hátsó kerekeket fékezte, úgy, hogy tuskót szorított a kerékhez, míg a lábfék szalaggal, szintén a hátsó kerékre hatott. Hatsek meglehetősen sokat bosszankodott az autó miatt. A Velo kezdetlegessége leginkább csökönyösségében mutatkozott meg: a tulajdonosnak sokat kellett szerelgetnie, javítgatnia. Végül is megunta a sok bajlódást és túladott a kocsin.
Ekkor még senki nem hitt az autókban.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy az ismerősök, szomszédok is csak gúnyolódtak a gépjárművön, amely ráadásul ekkor még inkább hasonlított egy hintóra, mint a mai autók elődjére.
A Benz Velo egyhengeres motorja mindössze három lóerős teljesítményre volt képes, vízzel hűtötték, ráadásul felül még nyitott volt, ezért nem védett az időjárás viszontagságaitól. Később persze fejlesztették a modellt és készült belőle olyan típus is, amelynek már behúzható vászontető is jutott.
Egészen 1900-ig olyan kevés autómobil volt a fővárosban, hogy bármiféle szabályozás ostobaságnak tűnt. Nem sokkal később a Magyar Automobil Club megalakulásával egyre több autóval lehetett találkozni Budapest utcáin. Az egyesület megalapításával hivatalosan is kezdetét vette a magyar autózás története.
Az első magyar tervezésű autó
Csonka János 1900-ban háromkerekű motoros levélgyűjtő járművet konstruált a Postának, tengelykapcsoló és sebességváltó nélkül, nagyon egyszerű szerkezettel. Ez volt az első magyar gyártású autó. A 2,3 lóerős triciklik főleg Pesten jártak, vezetőjük mellett 50 kilós postazsákkal, csúcssebességük 25 km/óra volt. 1900. november 19-től 25 évig álltak a Posta szolgálatában.
(Borítókép: Benz Velo autó. Fotó: Heritage Images/Getty)