Balesetet szenvedett és kórházba került egy 87 éves idős férfi Észtországban tavaly. Az intenzív osztályon fekvő páciensnek folyamatosan monitorozta az agyi tevékenységét dr. Raul Vicente, a Tartui Egyetem munkatársa. A vizsgálat során a beteg egy epilepsziás roham következtében végzetes szívrohamot kapott és elhunyt. Miután az EEG végig működésben volt, a történelem során először sikerült feljegyezni a haldokló emberi agy tevékenységét.
Az orvosok összesen 900 másodpercnyi agyi aktivitást rögzítettek a beteg halála előtt és után.
Mint kiderült, a szívroham előtti és utáni 30 másodpercben a férfi agyhullámai ugyanazokat a mintákat követték, mint az álmodozás vagy az emlékek felidézése során. Az ilyen típusú agyi tevékenység azt sugallhatja, hogy az utolsó pillanatainkban a klinikai halálból visszatért személyek élménybeszámolójához hasonlóan felidézhetjük életünk meghatározó pillanatait – írja a Frontiers in Aging Neuroscience című folyóiratban megjelent tanulmány nyomán a femcafe.hu.
„Közvetlenül a szív működésének leállása előtt és után változásokat láttunk az idegi rezgések egy meghatározott sávjában, az úgynevezett gamma-oszcillációban, de más esetekben is, mint például a delta-, théta-, alfa- és béta-oszcillációkban. Az agyi oszcillációk (közismertebb nevén „agyhullámok”) a ritmikus agyi tevékenység olyan mintái, amelyek általában jelen vannak az élő emberi agyban. A különböző típusú rezgések, köztük a gamma, olyan magas kognitív funkciókban vesznek részt, mint a koncentráció, az álmodás, a meditáció, és az emlékezés. Az emlékezet-visszakeresésben szerepet játszó oszcillációk generálásával az agy éppen a halálunk előtti fontos életeseményeket játszhat le, hasonlóan a halálközeli élményekben leírtakhoz” – mondta dr. Ajmal Zemmar, a Louisville-i Egyetem idegsebésze és a tanulmány társszerzője. Hozzátette ugyanakkor, hogy egyetlen tanulmányból nem lehet általános következtetéseket levonni, pláne, hogy az epilepsziás roham is befolyásolhatta a beteg agyhullámait. Bizakodásra ad okot ugyanakkor, hogy egy 2013-as, patkányokon végzett amerikai kutatás során a tudósok csakugyan magas gamma-oszcillációról számoltak be a halál pillanatában, egészen 30 másodpercig azután, hogy a rágcsálók szíve leállt.
A tanulmányok közötti hasonlóságok elképesztőek
– mutatott rá dr. Zemmar, aki szerint az utolsó pillanatokban történő visszaemlékezés minden emlősre igaz lehet. Ezt állítja az a 2017-es pszichológiai tanulmány is, amelyben kimutatták: azok, akiknek halálközeli élményben volt részük, nem lineárisan emlékeztek vissza, hanem életük véletlenszerű pontjait idézték fel.
( Borítókép: Halott férfi. Illusztráció: Getty Images)