A Magellán nevű űrszondát 1989 májusában indították a Vénusz irányába, végül 1990 augusztusában állt bolygó körüli pályára. Összesen négy évet töltött a planéta körül, ez alatt az idő alatt 15 ezerszer kerülte meg azt. A Vénusz felszínének 95 százalékát sikerült feltérképeznie, mígnem '94. október 11-én belemerült az égitest sűrű légkörébe, ahol néhány nappal később elégett.
A kutatók már akkor, a '90-es években megállapították vulkánok jelenlétét a Vénuszon, ám a radarképeket nemrég újraelemezve rádöbbentek, hogy 1990 és 1992 között egy vulkán működésbe lépett és vulkánkitörés történt a bolygó felszínén.
A felvételek egy vulkáni szellőzőnyílást tártak fel a 8 kilométer magas, azaz Mount Everest-méretű Maat Mons hegyen, amelynek az alakja megváltozott, mérete pedig jelentősen megnőtt kevesebb mint egy év alatt. Mindebből a kutatók számítógépes modellek segítségével arra a következtetésre jutottak, hogy csak egy kitörés okozhatta a változást.
A minden eddiginél meggyőzőbb bizonyíték új távlatokba helyezheti az űrkutatást, ugyanis ez azt jelenti, hogy
a Vénusz egy ma is élő bolygó.
Miután pedig Föld-típusú planétának számít, a vulkáni tevékenységének további vizsgálata segíthet megmagyarázni a bolygó, így pedig a Föld evolúcióját. Az egyik legnagyobb kérdés, hogy a Földével ellentétben miért olyan pokoli táj a Vénusz felszíne annak ellenére, hogy eredetileg azon is volt víz. Az eddigi és az elkövetkezendő vizsgálatok eredményei hosszútávon azt segíthetik felvázolni, hogy mi vár a Földre a távoli jövőben.
(Player)
(Borítókép: Sapas Mons vulkán a Vénuszon, 1991. Fotó: Getty Images)