Még a több éves tapasztalattal rendelkező profi sofőrök számára is kihívást jelent egy 300 kilométer/órát meghaladó járgány vezetése és irányítása. A Formula-1-es pilóták több év kőkemény gyakorlással sajátítják el a rakoncátlan lóerők irányításához szükséges készségeket, de így is minden alkalommal életveszélynek teszik ki magukat a versenyek során. A Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) minden erejével arra törekszik, hogy egyre biztonságosabbá tegye az autókat, aminek eredményeképp ma már elég komoly baleseteket is ki lehet védeni súlyosabb emberi sérülés nélkül. Persze nem volt ez mindig így. A kezdetekben rengetegen az életükkel fizettek a hibákért, amelyeket ők, az autó tervezői, vagy egyéb körülmények okoztak.
1961 Olasz Nagydíj – Wolfgang Von Trips
Ezen a szomorú napon nemcsak egy pilóta volt az áldozat. Az 1961-es Olasz Nagydíjon Wolfgang von Trips a világbajnoki címért versenyzett egy szoros küzdelemben a monzai versenypályán, amikor a Formula-1 valaha volt egyik legtragikusabb eseménye történt. Von Trips első kerekei összeütköztek Jim Clark hátsó kerekeivel, aminek következtében von Trips elvesztette uralmát a jármű felett és a nézőtérre repült.
A szörnyű baleset következtében 15 néző vesztette életét és von Trips is elhunyt a helyszínen.
1967 Monacói Nagydíj – Lorenzo Bandini
Lorenzo Bandini újabb áldozata a Formula-1-es versenyzésnek. Az 1967-es Monacói Nagydíjon a második helyen hajtott Denny Hulme mögött, amikor elvesztette uralmát a jármű felett, és nekiütközött a védőkorlátoknak, valamint az ütközések tompítására kihelyezett szalmabáláknak. Az üzemanyagtartály sérülése miatt az autó kigyulladt és lángba borult, akárcsak a szalmabálák. Bandini harmadfokú égési sérüléseket szenvedett. Három nappal később egy Monte Carlo-i kórházban belehalt a sérüléseibe. Az eset később arra késztette a Formula-1-es hatóságokat, hogy az összes versenypályáról eltávolítsák a szalmabálákat.
1976 Nürburgring – Niki Lauda
Egy baleset, amelyről valószínűleg nincs olyan F1-es rajongó, aki még ne hallott volna. 1976. augusztus 1. örökbe beírta magát a Formula-1 történelmébe. Miután a szezon első hat versenyéből négyet megnyert és kétszer második lett, alig akadt fogadóiroda Angliában, ahol a Ferrari-pilóta világbajnoki győzelme ellen lehetett volna fogadni. Túl az idény felén, Lauda több mint 40 pontos előnnyel érkezett a Német Nagydíjra, a „Zöld Pokolnak” is nevezett Nürburgringre, amelynek kanyargós útvonala 22,8 kilométeren keresztül húzódik az Eifel-hegység lankái között. Az egyik kanyarnál a Ferrari egy enyhe balkanyarból kijövet megcsúszott és sziklafalnak ütközött. A védő drótháló letépte Lauda sisakját, majd a pályára visszasodródó kocsi lángba borult.
Lauda 46 másodpercig ült a 800 fokos pokolban, mielőtt kihúzták volna.
A világbajnoki címvédő súlyos égési sérüléseket szenvedett, valamint a hosszú idő alatt belélegzett benzingőz és a lángoló anyagok toxikus gázai miatt a tüdeje is roncsolódott, ami miatt életveszélyes állapotba került. Két héttel a baleset után Lauda csodával határos módon már újra edzett. Összesen két versenyt hagyott ki, amíg kórházban volt, ezalatt az idő alatt vetélytársa Hunt világbajnoki pontokat szerzett. Ez motiválta Niki Laudát arra, hogy amilyen gyorsan csak tudja, elhagyja a kórházat. Mindössze hat héttel a baleset után a Monzai Nagydíjon újra versenybe szállt és negyedik helyet szerzett. A világbajnoki címet végül Hunt nyerte el, akinek ez volt karrierje csúcsa.
A balesetet és a versenyző vasakaratát remekül bemutatja a 2013-ban megjelent Rush! (Hajsza a győzelemért) című film, amelyet az Oscar-díjas rendező, Ron Howard rendezett.
1990 Spanyol nagydíj – Martin Donnelly
Nem sokon múlt, hogy az 1990-es Spanyol Nagydíj is a Formula-1 egyik fekete hétvégéjeként vonuljon be a történelembe. A Jerezben rendezett viadal pénteki időmérő edzésén Martin Donnelly a pálya leggyorsabb kanyarjában 260 km/óra körüli tempónál előrebukott és Lotusával orral a védőkorlátnak csapódott. Az elborzasztó látvány alapján mindenki biztos volt benne, hogy Donnelly életét vesztette a balesetben.
A becsapódástól a Lotus eleje gyakorlatilag szétrobbant, Donnelly pedig az ülésével együtt kirepült és jó néhány méterrel arrébb az oldalára érkezve ért földet az aszfalton.
Valóságos csoda, hogy Donnelly végül két lábtöréssel megúszta az esetet. Mint utólag kiderült, a balesetet a felfüggesztés hibája okozta.
1994 Imola – Ayrton Senna
A sportág rajongói körében egy szintén ismert tragédia helyszíne az olasz Imola. Az itteni versenypályán vesztette életét a legendás háromszoros Formula-1-es világbajnok, Ayrton Senna. Ezen a versenyen már az időmérő sem indult jól: Rubens Barrichello súlyos balesetet szenvedett, nem sokkal azután pedig Roland Ratzenberger elvesztette uralmát a jármű felett és a betonfalnak csapódott. A sebességét ekkor 310 km/órára becsülték, melynek hatására az első kerék behatolt a pilótafülkébe. A versenyző életét vesztette a balesetben. Ratzenberger tragédiája nagyon megérintette Sennát, akinek azt javasolták az orvosok, hogy ilyen lelki állapotban ne induljon el a versenyen, amit ő végül elutasított.
A Nagydíj hetedik körében Ayrton Senna versenyutója nagy sebességgel nekiütközött a pálya melletti betonfalnak a Tamburello kanyarban. A telemetriai adatok kielemzése során megállapították, hogy két másodperc alatt 218 km/órára lassított, ekkora sebességgel csapódott a falba. Az autó orra teljesen szétroncsolódott, a jobb első kerékfelfüggesztés pedig eltört.
Az esetet visszanézve a leszakadt jobb első kerék fejen találhatta, míg a kerekestül leszakadt felfüggesztés-rúd behatolt a sisak és a rostély között elhelyezkedő néhány milliméteres gumírozott helyen és Senna szemébe fúródott.
A versenyzőt helikopterrel szállították a bolognai Maggiore kórházba, ám három órára rá másodszorra is leállt a szíve és már nem tudták újraéleszteni.
2014 Suzuka – Jules Bianchi
A modern kori Formula-1-ben egyre ritkábbak a halálos kimenetelű balesetek, de időről időre még mindig tragédiába fullad egy-egy szerencsétlenség. 2014. október 5-én a Japán Nagydíjon Jules Bianchi vizes pályakörülmények között elvesztette uralmát az autója felett és egy előző baleset romeltakarítását végző mentőjárműnek ütközött. A baleset következtében komoly agykárosodást szenvedett, ami miatt sürgős műtéten esett át, majd mesterséges kómába helyezték, végül 2015. július 17-én meghalt. Ayrton Senna 1994-es halála óta Bianchi volt az első Formula-1-es pilóta, aki F1-es versenybaleset következtében halt meg.
2020 Bahrein – Romain Grosjean
A 2020-as Bahreini Nagydíj egyértelműen megmutatta az új technológia és mérnöki kivitelezés fontosságát a Formula-1-ben. Az első körben Romain Grosjean 191 km/órás sebességgel a szalagkorlátnak ütközött, az autója kettétört és kigyulladt, ő pedig majdnem a lángok martalékává vált. Grosjean megmentése igazi sikertörténet, ugyanis a francia versenyző életét a Halo, másnéven Glória nevű ütközésvédelmi rendszer mentette meg. A Glória szénszálból készült, védi a vezető fejét, vészhelyzetben pedig gyors kiszállást biztosít a pilótafülkéből. A 2018-ban bevezetett biztonsági rendszernek hála Grosjean életben maradt, ám így is másodfokú égési sérüléseket szenvedett. A versenyzőket és a csapattagokat sokkolta az eset, mindenki a pilóta állapotáról érdeklődött, volt aki imádkozni kezdett, míg mások sírva fakadtak a nézőtéren.
A pilóta végül csodával határos módon saját maga mászott ki a lángok közül.
(Borítókép: Niki Lauda. Fotó: Mike Powell/Getty)