A sepaktakraw egy ázsiai csapatjáték, amelyet több mint 500 éve játszanak Malajziában, Szingapúrban, Laoszban, Vietnámban és Indonéziában.
A röplabda és a lábtenisz keverékeként jellemezhető a legjobban.
A játékban használt labda fonott, nem levegővel felfújt. Az ellenfél oldalára egy háló fölött kell átjuttatni a labdát, amelyet a kéz kivételével bármilyen testrésszel lehet érinteni. Elsősorban a lábukat használják a sportolók, akik így igencsak akrobatikus mozdulatokat végeznek a cél érdekében:
a védekező játékosok például olyan magasra próbálnak ugrani blokkoláskor, mint amilyen magasan a röplabdázók sáncolnak.
Ez olyan látványos mozdulatokhoz vezet, mint a szaltó, az ollózás vagy a tengely körüli forgással történő labdaleütés. A leglátványosabb és leghatásosabb mutatvány mégis az, amikor vízszintes pörgés közben próbálják leütni a labdát a levegőben.
Ezeket a látványos támadási technikákat az ázsiainál jóval merevebb európai ember jobbára csak csodálattal figyeli, alkalmazni kevésbé tudja.
A takraw nagyjából 100 évvel ezelőtt keletkezett, amikor néhányan elhatározták, hogy bevezetik a röplabdában használt hálót és szabályokat egy lábbal játszott labdajátékban.
(Borítókép: Sepaktakraw labda. Fotó: buydeephoto/Getty)