Egy új, vízre utaló jeleket kereső számítógépes modellezést végeztek a NASA szakértői a Voyager űrszonda 1980-ban, az Uránusz holdjairól készített felvételein. A képeket vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy a jégóriás négy legnagyobb holdjának, vagyis az Arielnek, az Umbrielnek, a Titaniának, illetve az Oberonnak a magja és jeges kérge között több tíz kilométer vastag óceáni réteg rejtőzhet. Sőt úgy tartják, hogy
a Titania és Oberon esetében az óceánok olyan melegek, hogy akár az általunk ismert élet fenntartására is képesek lehetnek.
„Ha kis égitestekről – törpebolygókról és holdakról – van szó, a bolygókutatók számos valószínűtlen helyen találtak bizonyítékot óceánokra, mint például a Ceres és a Plútó törpebolygók, valamint a Szaturnusz Mimas holdjának esetében.
Tehát olyan mechanizmusok játszanak szerepet, amelyeket még nem értünk teljesen”
– utalt a Journal of Geophysical Research című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány Uránuszon túlmutató vonatkozásaira Julie Castillo-Rogez, a NASA Jet Propulsion Laboratory (JPL) nevű űrközpontjának egyik munkatársa.
(Player)
(Borítókép: Titania. Fotó: Jet Propulsion Laboratory/NASA)